Hazánk egyik legsikeresebb színházának több kiváló színművésznője választotta az anyaság örömeit, az estéről estére felhangzó tapsvihar helyett.

A Budapesti Operettszínház művésznői közül hárman, Janza Kata, Kékkovács Mara és Polyák Lilla már életet adott gyermekének, Szinetár Dóra pedig jelenleg is a várandós anyák hónapjait éli. Janza Kata kisfia, Samu márciusban született, így a nyolcéves Janka után egy "férfi" érkezett a családba. Kékkovács Mara a női vonalat erősítette: ő Jázmin nevű lányának adott életet. Szinetár Dóra és férje, Bereczki Zoltán első közös gyermeküket várják, noha Dóra előző házasságából született fiát, Marcit már jó ideje közösen nevelik.

Polyák Lilla szintén duplázott, és ezúttal is egy kisfiút hozott a gólya. Őt kérdeztem arról, hogy felmerült-e benne valaha is az a kérdés, hogy család vagy karrier.

Polyák Lilla: Nagy fiam, Zsombor három és fél éves, a kicsi, Bulcsú éppen ma öt hónapos. Pillanatnyilag itthon vagyok vele. Zsomborral is majdnem egy éves koráig voltam itthon, szoptattam és addig nem dolgoztam. Úgy tértem vissza a színpadra, hogy egy évet kihagytam és ezt most is így tervezem. Nem fogok sietni vissza, mert azt gondolom, hogy ugyanúgy színésznő vagyok és vissza fogok tudni térni, de szeretném nekik megadni azt az időt, amire szükségük van és amit megérdemelnek.

Nem féltél egyik gyermek születése előtt sem, hogy ez valamiféle törést okoz a színészi karrieredben?

P.L.: Nem. Mindig azt gondoltam, hogy egy művésznek ki kell teljesednie ahhoz emberként, hogy a színpadon is ezt meg tudja mutatni és nem akartam semmit feladni a való életből. Én úgy látom, hogy akik csak a színpadon élnek, azok egy idő után bábuvá válnak. A karrier meg egy olyan hullámvasút, hogy úgysem lehet kiszámítani, hogy attól ível magasabbra, hogy én mindig ott vagyok, vagy éppen attól, hogy kicsit talán hiányzok.

Amikor visszatérsz, mely szerepeket szeretnéd visszakapni?

P.L.: A színházzal úgy beszéltük meg, hogy a futó szerepeimet veszem vissza. Januártól várnak vissza, úgyhogy azt tűztük ki, de meglátjuk, hogy a kicsi megengedi -e hogy januártól elkezdjek óvatosan visszaállni. Ám ezt is úgy szeretném, hogy ha azt érzem, hogy ő nagyon ragaszkodik még hozzám, akkor még ezt az időpontot is kitolom még, amíg szükséges. Új darabot még nem fogok próbálni.

Szeptember 15-én a Vígszínház újra megrendezi a nagy sikerű Nyílt napot, amikor a színház kulisszái mögé kaphat betekintést a néző. Ezen hagyományosan te is fel szoktál lépni a Könnyű Esti Sértés nevű zenekarral. Most, hogy tervezed? A színházon kívül már vállalsz fellépéseket?

P.L.: A vígszínházi projekt  egyelőre még függőben van. Szépen, visszafogottan vállalok már, de csak olyanokat, ahol a gyerekek is ott tudnak lenni és a felügyeletüket meg tudom oldani.

Mi hiányzik jobban:  a színpadi szereplés, a közönséggel való kapcsolat vagy esetleg még egyik sem?

P.L.: Igazából most nagyon teljesnek érzem az életem a gyerekekkel. Akinek van, az tudja, hogy ez ki is tölti az ember napjait. Elvállaltam egy fellépést augusztus 19-én az Andrássy úton. Fent a színpadon azt gondoltam, hogy milyen jó érezni a közönség szeretetét és, hogy milyen jó ott fent állni, de amikor lementem akkor azt éreztem, hogy ez nekem milyen tökéletes és rohantam vissza a gyerekekhez. Itthon mikor a gyerekekkel vagyok, nem jut eszembe, hogy jaj, de szeretnék színpadra menni. Ha már ezt érezném, akkor el is jönne az az idő, hogy felmegyek. Nekem ez nem áldozat, ha már azt érzem, hogy áldozattá válik, akkor vissza fogok menni azonnal.

Az Adagio lemezén te is segédkezel, hiszen férjed, Homonnay Zsolt a zenekar oszlopos tagja. Nem kaptál még kedvet egy saját lemezhez?

P.L.: De, és ez az egyetlen olyan, aminek a munkálatai most is folynak. Legalábbis a szervezés része. Feléneklés még nem volt, de folyamatosan dolgozunk rajta. Egy olyan lemezt szeretnék, ami nem musicales, hanem egy olyan könnyűzenei, igényes album, ami talán kisebb réteghez fog szólni, de fogyasztható lesz. Ehhez hasonló egyébként még nincs is a piacon. Remélem, hogy tavasszal meg tud jelenni, már régóta tervezzük. Ennek megvalósulása egy nagy álmom.