Ahol a párt szakad…

Egy új liberális párt víziója…

Hack az InfoRádiónak adott interjújában fejtette ki álláspontját, miszerint ugyan még nincs itt a megfelelő történelmi pillanat egy új liberális párt életre hívásához, de ha a nagypolitika bizonyos tendenciái (az SZDSZ népszerűség-csökkenése és a kormánykoalíció sikertelensége) tovább folytatódnak, még a 2009-es uniós voksolások előtt eljöhet ennek az ideje.

Az SZDSZ egykori ügyvivője utalt arra is, hogy a liberálisok támogatottsága sokéves mélyponton stagnál, így szerinte a pártnak nem egy újabb szabadelvű formáció felbukkanása ellen kellene stratégiát gyártaniuk, hanem választóik eltűnésének okain kéne elgondolkozniuk. Úgy vélte, egy esetleges új párt jobboldali liberális irányvonalat képviselhetne, hiszen a lengyel példa azt mutatja, hogy a fiatalok körében van erre igény. Kitért saját potenciális szerepére is: nem zárta ki részvételét egy frissen induló liberális mozgalomban.

Rajta kívül mások is hangot adtak ama meglátásuknak, hogy lassan igenis eljöhet az ideje egy új liberális pártnak, mert az SZDSZ már nem javítható, végérvényesen eltért az általuk kívánatosnak tartott úttól. Kis János, a párt egyik ősatyja, és egykori elnökségi tagja szintén elgondolkoztatta a politológusokat: 2006-ban még kizárólagosan az SZDSZ támogatására szólított fel, a Beszélő hetekkel ezelőtti konferenciáján viszont eltávolodott korábbi álláspontjától, és elismerte, hogy lenne létjoga egy új szabadelvű alakulatnak.

A néhai szabaddemokraták ötletelése még csak elméleti síkon mozog, bár a pártból legkésőbb kilépett Bauer Tamás is részt vállalna egy ilyen kezdeményezésben. Ám egyelőre egyik politikus sem tud konkrét tervekről, vagy legalábbis nem hozták még nyilvánosságra. Az eset jó alkalmat kínál arra, hogy megnézzük, kik is lehetnének szellemi vezérei egy új liberális mozgalomnak, ki miért távozott Kunczééktől. Összeállításunkban öt ex-SZDSZ-est vettünk célkeresztbe.

Tölgyessy Péter, az elefántcsonttorony bölcse

1957-ben született, a jogi diploma megszerzése után az MTA-nál dolgozott. Részt vett a demokratikus ellenzék munkájában, olyannyira, hogy 1987-ben közreműködött a rendszerváltás egyik alapdokumentumának, a Fordulat és reform című tanulmánykötetnek megírásában. Bekapcsolódott a kerekasztal-tárgyalásokra is, és 1989-ben az SZDSZ tagja lett. Egy évvel később a Komárom-Esztergom megyei listáról jutott be az országgyűlésbe, innen karrierje villámgyorsan emelkedett: frakcióvezető, majd 1991-ben pártelnök lett.

Eme tisztségében azonban ellentétbe került Pető Ivánnal, és a liberális vezetéssel, mivel Tölgyessy szeretett mindenről maga dönteni, és gyakran kihagyta a frakciótársakat is az egyeztetésekből. Ezt nem sokáig viselték el riválisai, így 1992-ben leváltották. 1994-es választásokon országos listáról jutott be, de nem töltötte ki a teljes ciklust a szabaddemokratáknál: ’96-ban kilépett a pártból. Döntését elsősorban a Horn-kormánnyal való elégedetlenségével indokolta: „az országot jobban is lehet vezetni, mint ahogy a késő kádári elitek teszik. Meg voltam győződve, jó lenne, ha az MSZP-SZDSZ-hatalom távozna. 1997 őszén úgy tűnt, Horn Gyula azt képzeli, szinte bármit megtehet.” Tölgyessynek nemcsak a politikai vonalvezetéssel volt gondja, hanem ideológiai aggályok is felmerültek benne: „ha akadt párt, amely kezdetben a kádári politizálás tagadásának szándékával lépett fel, az SZDSZ volt. Ám ’94-es koalíciókötésével a magyar politika Grand Canyonját kísérelte meg átugorni."

Némi függetlenkedés után a Fideszben folytatta, két ciklus alatt a narancsosok soraiban foglalt helyet. Itt azonban már megkezdte kivonulását a politikai szférából, ritkán nyilatkozott, akkor is belülről bírált, inkább a mindennapi csatározásokon felülálló elemzői szerepkörbe helyezkedett. Érdekesség, hogy 1993 óta nem szólalt fel a Parlamentben. Jelenleg elzárkózik a pártpolitikától, nagy napilapokba publikálja olykor meglátásait. Nem valószínű, hogy egy új liberális formációban aktív szerepet vállalna.

Tamás Gáspár Miklós, a nyughatatlan antiglobalista

1948-ban született, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen szerzett filozófiai végzettséget, majd az ELTE bölcsészkarán, és egy amerikai egyetemen tanított. 1981-ben kiutasították Romániából. Magyarországra áttelepülve a demokratikus ellenzék munkájában vállalt kiemelkedő szerepet, sőt az SZDSZ képviselőjeként egy visszahívott honatya helyét elfoglalva az állampárt országgyűlésének is tagja lett rövid időre.

Az első szabad választásokon liberális színekben került be a Parlamentbe, és a párt Országos Tanácsának elnöki tisztségét is betöltötte 1994-ig. Ezt követően kivonult a pártpolitikából, filozófiai és társadalomtudományi írásoknak szentelte idejét. Bírálta az MSZP-vel kötött koalíciót, de az ezredfordulóig az SZDSZ-t tartotta a legkisebb rossznak a magyar közéletben. Fokozatosan eltávolodott az általa korábban képviselt nemzeti liberalizmus eszményétől is, és az ATTAC mozgalom tagjaként sajátosan újmarxista gondolatokat propagál. Baloldalról kritizálja a kelet-európai országok kapitalista berendezkedését.

Az SZDSZ-ből történt kilépése okaként megemlítette ugyan a 94-98 közti kormányzás hibáit is, de főleg „az SZDSZ mai (neoliberális, ultrakapitalista) ideológiájától” csömörlött meg. Még a kilépése előtt elismerte, hogy nemcsak a liberálisok változása, hanem saját nézetrendszerének formálódása is közrejátszott visszavonulásában: „2 évvel ezelőtt még azt mondhattam volna, hogy a párt bizonyos közös elveinket megszegi, ám mostanra már én is változtam. Itt már nem csak arról van szó, hogy szemrehányásokat teszek a közös érdek alapján, bár ez bizonyos értelemben jogos volt, mert sajnálatos módon nekem is változtak a nézeteim a tények hatására, meg az élet hatására.” TGM szemléletváltása és liberalizmustól való eltávolodása majdnem biztosan kizárja részvételét egy új szabadelvű mozgalom zászlóbontásában.
@@
Hack Péter, aki benne lenne a buliban

1959-ben született, és Tölgyessy Péterhez hasonlóan ő is az ELTE jogi karán szerzett diplomát. 1988-ban lépett be a Szabad Kezdeményezések Hálózatába, de egy évig a Fidesznek is tagja volt. Részt vett az SZDSZ alapításában, 1990-ben budapesti listáról jutott be a Parlamentbe. 1992-től a párt Országos Tanácsában munkálkodott. 1994-ben az alkotmányügyi bizottság elnökévé nevezték ki, tevékenységében központi szerepet kapott az igazságszolgáltatási reform segítése, és az Alkotmánybíróság munkájának figyelemmel kísérése.

Hack eközben a Hit Gyülekezetében is aktívan részt vett, amit nem minden párttársa nézett jó szemmel. Sokan vádolták, hogy az akkor még a liberálisokat támogató Németh Sándor lelkész befolyása alatt áll, az ő érdekeit közvetíti a párt felé. Hack ezt határozottan tagadta: „A legtermészetesebb dolognak tartom, hogy minden hívő ember a saját felekezetét tartja a társadalom számára a legfontosabb felekezetnek – ha nem így gondolná, nem tartozna ahhoz a felekezethez. Ez az elfogultság az, amit célszerű lenne kívül hagyni, amikor politikusként szerepelünk.”

1998-ban és 2002-ben is képviselő lett, azonban elidegenedett a második MSZP-SZDSZ-koalíció hatalomgyakorlásától, mert szerinte a Fidesz káros politizálását folytatták a választások után, és túl sok kampányígéretet adtak fel. Végül a Medgyessy-botránnyal telt be a pohár, Hack ezt követően otthagyta a pártot. A jelenlegi SZDSZ-ről lesújtó a véleménye, mint lapunknak nyilatkozta: „az SZDSZ nem hiteles megjelenítője most a liberális gondolkodásnak, és nem sok esélyt látok arra, hogy 2010-ben bejussanak a parlamentbe. Úgy gondolom, az elmúlt fél évben elszalasztottak egy esélyt, és a mostani politikai helyzetben nem tudnak liberális alapon hiteles alternatívát felsorakoztatni.” Jelenleg jogoktatóként dolgozik, de nem zárkózik el egy esetleges új liberális formációtól sem, amelyben megint visszatérne a napi politika porondjára. Elgondolkoztató felvetése volt az a napokban, hogy eme új mozgalom a jobboldalon helyezkedhetne el.

Kis János csak rokonszenvezik az ötlettel

1943-ban született, és filozófia szakon végzett az ELTE-n. Gondolatvilágának centrumában fiatal éveiben a lukácsista marxizmus állt, így az MSZMP-be is belépett. Tudományos alapon kritizálta az állampártot, ezért kizárták, és az MTA Filozófiai Intézetéből is elbocsátották. Szabadúszó publicista lett, és egyre inkább a kádári politikát bíráló értelmiségi csoportokhoz sodródott. 1981-ben a demokratikus ellenzék szellemi hátterét jelentő Beszélő folyóirat munkatársává vált Emellett részt vett a rendszerkritikus fiatal értelmiségieket összefogó „repülő egyetem” tevékenységében. A 80-as évektől amerikai egyetemeken tanított, közben pedig a Szabad Kezdeményezések Hálózatának ügyvezetői posztját vállalta el. Ő lett az SZDSZ első elnöke is, miután 1990-ben parlamenti mandátumhoz jutott.

Fontos szerepet vállalt az MDF-SZDSZ-paktum megkötésében is, ami biztosította a kormány működését. Kis erről így írt a beszélőben: "ha az MDF nem rendezné viszonyát az SZDSZ-szel, a Magyar Köztársaság első választott kormánya talán az őszt sem érné meg.” Nem értett egyet a Tölgyessy-féle pártvezetéssel, nyomására Pető Iván lett az elnök. Az SZDSZ Országos Tanácsának vezetőjeként Kis 1999-ig nagy befolyást gyakorolt a pártirányításban, és támogatta a szocialistákkal kötött koalíciót. Később azonban úgy nyilatkozott, hogy 1996-ot követően, amikor megszilárdult Hornék helyzete, fontolóra kellett volna venni az SZDSZ kivonulását.

Kis 2000 után formálisan visszavonult ugyan a pártvezetésből, de kilépésre csak Hack Péterrel közel egy időben, 2002-ben szánta el magát. Motivációi között neki is pártjának Medgyessy-ügyben tanúsított bizonytalansága szerepel, mint nyilatkozta: „az SZDSZ-ben nincs erő, eltökéltség és stratégiai képesség a nehéz helyzetek kezelésére. Kiüresedett, elveszítette a tartását.” Napjainkban politikai szakértőként munkálkodik, gyakran publikál az Élet és Irodalomban. 2006-ban még az SZDSZ támogatására buzdított, ma már azonban esélytelennek tartja őket. Sőt, egy új liberális formáció alapításával is rokonszenvezik, ami szerinte 2010-ben bejuthatna az országgyűlésbe. Ő maga azonban nem kíván részt venni a munkában, legalábbis politikai tisztséget nem vállalna.

Bauer Tamás, a menthetetlen

1946-ban született, közgazdasági végzettséget szerzett, majd ilyen irányú tudományos kutatásokat folytatott. 1966-ban az állampártba is belépett, azonban a terhességmegszakítások szigorítása elleni tiltakozása miatt nyolc évvel később kizárták. A hetvenes évek második felében formálódó demokratikus ellenzékkel folyamatosan tartotta a kapcsolatot, a Beszélőben Csonka Dénes álnéven rendszeresen publikált. 1988-tól a frankfurti egyetemen tanított, közben az SZDSZ Országos Tanácsának is tagja lett, de a törvényhozásba csak 1994-ben tudott a fővárosi listáról bekerülni. A gazdasági bizottságok munkájában vett részt, és közgazdasági kérdésekben programadó szerepet töltött be az SZDSZ-ben.

Nyolcévnyi képviselőség után kivonult a Parlamentből, de az SZDSZ Országos Tanácsában politizált még. 2007-ben lobbizott azért, hogy a liberálisok (függetlenül attól, hogy a többi párt milyen gyakorlatot követ) tegye nyilvánossá pártfinanszírozási rendszerét. Javaslatát elutasították, Bauer besokallt és kilépett. Döntésében a Gyurcsány-Kóka-féle gazdaságpolitikát kárhoztatta: „A párt vezetőit, korábbi és jelenlegi kormánytagjait súlyos felelősség terheli azért a gazdaságpolitikáért, amely az előző parlamenti ciklusban a pénzügyi csőd közelébe juttatta az országot. Magam rendszeresen szorgalmaztam ennek a politikának a megváltoztatását, de eredménytelenül. A párt vezetői mindmáig nem látják be, hogy hibáztak.”

Az SZDSZ-ből kiábrándult ugyan, de a politikából nem: a hetekben elismerte egy új liberális konstrukció létjogát, sőt, mint fogalmazott, menthetetlen alak, biztos, hogy részt venne az új kezdeményezésben. Ahogy kifejette, sok a bizonytalan szavazó, akiknek lenne igénye egy új liberális erőre, bár ilyen kezdeményezésről egyelőre nincs tudomása.

Mit hozhat a jövő?

Ha végigtekintünk kilépett liberálisok munkásságán, láthatjuk, hogy mindegyikük jelentős szerepet vállalt a demokratikus átalakulás előkészítésében, és az SZDSZ lassan változó politikájával nem tudtak azonosulni. Más időben következett el számukra a vállalhatatlanság pillanata, de néhány kritikus fordulópontot ki lehet emelni: ilyen volt az első koalíció időszaka, és a Medgyessy-botrány is. Az ő útjuk jelzi, hogy az SZDSZ politikája egyre több támogató elvesztésével jár, ami nem a liberalizmus iránti társadalmi fogékonyság megszűnésének a jele, hanem a párt sorozatos hibás döntéseinek következménye.

A szabadelvű szavazók az SZDSZ-en kívül is léteznek, az ő megszólításuk talán alapot adhat egy új párt létrehívásához. Nem tudni, ki állna egy új formáció élére, de az idő sürget: a 2010-es választási sikerekhez minél előbb el kell kezdeni szervezkedni. Ennek viszont az SZDSZ egészen biztosan nem örülne. De Fidesz vezetői is elkomorulnának, amennyiben Hack ötlete ér révbe: egy jobboldali liberális párt az ellenzéki szavazótábort is megoszthatná.

A szándék megvan, a lehetőség adott. Ám a hazai politikában a legtöbb merész kezdeményezés már elméleti szinten elhalálozik. Kérdés, üzemel-e tovább a liberális álomgyár, vagy valaki cselekszik is.