Zsidózzunk!

"A rendkívüli pusztításnak szerencsére nem minden példány esett áldozatul, így kötelességünknek érezzük ezeknek a munkáknak újraközlését.”

Tényleg mi ez az egész?

Így indít a betiltva.com web oldal, amelynek célja, hogy a világ elé tárja ezeket a műveket, megmentve aggódó magyarok ezreinek lelkét, amelyek-e nagyszerű alkotások miatt fájtak.

Miért lett betiltva?

Általában azért mert egy adott rendszer nem fogadja az azokban leírtakat, és betiltatásukkal, megsemmisítésükkel igyekszik még az egykori létezésüket is eltüntetni a föld színéről.

A vélemény szabadsága

A mindenkori demokráciák alapjait képezi a szólás és a vélemény szabadsága, vagyis, hogy bizonyos keretek között mindenki elmondja a véleményét, megoszthatja azt a hallgatóival. Ezt nemcsak szóban, de írásban is megteheti, ha talál hozzá valakit, aki finanszírozza a közzétételt. A nyolcvanas években ilyen gondolatok járultak hozzá ahhoz, hogy csendben és halkan összedőlt a Kádári szocializmus.

Antiszemitizmus

Azonban sok olyan mű is napvilágot látott, amelyek egy-egy faj vagy nép kiirtásával, esetleg más pusztító erejű témával foglalkoznak. Ezek is a betiltottak listájára kerültek. A mai felnövekvő generációk ideológiai tápanyagai közé is bekerültek olyan munkák – főleg a múlt század első évtizedeiből – amelyek a demokratizmussal szembe menve próbálnak meg hatást gyakorolni emberekre.

Beiltva.com

Szubjektív vélemény-nyilvánítás helyett összegyűjtöttünk a fenti oldalon megjelent művek közül néhányat, amelyek tartalmai magukért beszélnek. A weblapon lehetőség van az írások mellett saját gondolatokat is közzé tenni. Ezek közül is igyekszünk néhányat megosztani olvasóinkkal.

Osgyáni Rónay Károly Dr.: A Tóra és népe

Gondolatok a VIII. fejezetből

„Minden nagy és kis nemzetet érnek létét megrendítő sorscsapások. Olyanok amelyeket megérdemelt, de olyanok is, amelyeket meg nem érdemelt….Ilyen a magyar, a lengyel, görög, stb.
Láttuk, hogy a zsidó nemzet nem volt tartós, államalkotásra képes. Kettészakadt az újra összeforradás komoly kísérlete nélkül, noha arra évszázadok álltak rendelkezésre.
Ellenvetésül azt hozzák fel, hogy abban állandóan túlnyomó hatalom gátolta őket.
Más népek ily esetben fölkerekedtek és minden erejük végső megfeszítésével iparkodtak új hazát teremteni, hogy ott független nemzeti életüket kiélhessék. Erre nyílt volna alkalma az erősen összetartó és jól megszervezett s azonfelül vagyonos zsidóságnak is, ha előbb nem, hát Amerika felfedezésétől kezdve több ízben is.

Mi tartotta ettől vissza a zsidókat? Az bizonyos, hogy egyetlen állam sem akadályozta volna meg őket ebben erőszakkal! Kiélhették volna az új önalkotta Kánaánban nemzeti életüket, megmutathatták volna a világnak, hogy mire képesek.

Ők azonban megmaradtak inkább sok államban szétszórva és folytatták vagyonhajhászó, de sok megaláztatással egybekötött életmódjukat.

Ennek egyik főoka kétségtelenül maga a Tóra volt, amelyek minden betűjéhez a végletekig ragaszkodtak és amelynek összes ígéretei beteljesülését rendületlenül hitték. A Tóra és a Talmud hipnotizáló hatása alól nem bírtak szabadulni. Évezredeken át siratták Jeruzsálemnek és Jahve templomának pusztulását.”
…és a történet folytatódik.

Olvasói reagálás

„Kolb Ákos írta: Hát, igen. A zsidóság jó ideje hadban áll az emberiséggel, nem kell messze menni, itt van például Magyarország. Hol a kommunizmus, hol a liberalizmus álarca mögé bújva munkálkodnak. A bankok túlnyomó többsége, a sajtó túlnyomó többsége (itt kiemelném a televíziót), az ő kezükben van. Történelmünket cenzúrázták, meghamisították. Gyermekeinkbe azt súlykolják bele, hogy mi bűnös nép vagyunk. Csak úgy tudják megszerezni ezt az országot is maguknak, ha teljesen kiírtják a nemzeti öntudatot, és azt ők nagyon jól tudják. A politikusok is mind bábfigurák, a Parlament egy nagy színpaddá változott. Mindent, és mindenkit aki ellenük van, és lerántja róluk az álarcot, ezzel megmutatván valódi énjüket, teljesen ellehetetlenítik.”

Vannak konkrétabb írások is

„Egy ébredő magyar: Miért kell a zsidók hatalmát letörni?

A zsidóságot kritizálni nem szabad! Aki zsidót kritizál, vagy pláne bűneit feltárja, az: zsidó osztályt gyűlölő antiszemita, akit a Népszava, a Világ, a Pesti Napló, a Fidibusz, az Egyenlőség, s a többi különféle nevet viselő, néha nem zsidó köntösben tetszelgő zsidó lapokban a rágalmak hasábjain elégettek. A zsidók tudniillik az osztálygyűlölet ellenségei.

E művecskében párthíveinket részletesen fel fogjuk világosítani, hogy miért kell a zsidóság ellen könyörtelen osztályharcot folytatnunk?

1867-ben kevés zsidó lakott hazánkban. A bolsevizmus kitörésekor már 4.5% zsidónk volt. 1919-ben a közhatalom már egészen zsidókézben volt, mert a tőke, az egész kereskedelem, a hitelélet, a sajtó, a földbirtok nagy része, a törvényhatóságokban s a parlamentben a politikai hatalom nagyobbik fele zsidó volt.

Hogyan történhetett, hogy egy hatvan év előtt letelepedni kezdő csekély népfaj egy 20 milliós államban politikai és gazdasági fölényre tudott jutni, mikor közismert tudott igazság, hogy a zsidó a gyéren jövedelmező produktív ipari és mezőgazdasági munkától irtózik?

A zsidó erkölcs alapszabálya: „cél szentesíti az eszközt”. Vagyont szerezni minden áron. A zsidónak teljesen „wurst”, hogy mivel keresi vagyonát. Ma katholikus egyházi író, holnap bolsevista népbiztos. Ma pöffeszkedő kapitalista, holnap szocialista néptribun.

1919 augusztus havában Magyarország népe, melyet a bolsevista zsidók golyóval és akasztófával irtottak, elemi erővel fordult a zsidóság ellen, hogy azt az angolok által felszabadított Palesztinába tessékelje. A zsidóság azonban altruista érvekkel okolta meg ittmaradását. Érvelése szerint Magyarország kereskedelme tönkremegy, ha a zsidók vagyonostul elhagyják.

Ez a pökhendi népfaj, ez a kitessékelt vendég, elbizakodottságában azzal tetszelgett magának, hogy az őstermelő és gyáros az áruk kicserélése végett nem fog találkozhatni hazánk fogyasztóival, ha zsidó nem fogja őket felfedezni és előkeríteni. A nép azonban tovább tessékelte a zsidóságot, mert ez, amit a zsidóság minálunk kereskedelemnek nevez, fentebbi leírásunk szerint közönséges csalás és rablás s mi csak humanitásból tessékeljük a zsidóságot Palesztinába, mert igazság szerint börtönbe és fegyházakba kellene internálni.
@@

Mit akarnak a keresztények?

Igenis! Mi antiszemiták vagyunk! Nem pogromozunk, de utolsó csepp vérig küzdünk a destrukció ellen, melynek a hazafiatlan zsidóság zászlóvivője és terjesztője. Hogy ezt a szerepet a zsidóság vállalta, arról mi, keresztények, nem tehetünk. Vessen magára. A kereszténységnek a társadalmi és politikai hegemóniát vissza kell hódítani. Aki ebben bennünket meggátol, az a mi ellenségünk és a hazáé. Ezeréves hazánk létét és jólétét csakis hazafias és keresztény nemzet tudja biztosítani.
A zsidók minden néven nevezendő hatalmát össze kell törnünk. Hazánk túlnyomó keresztény többsége az állami hatalomtól mást nem kér, minthogy a leírt program szerint önrendelkezési jogának érvényt szerezhessen. Ha e törekvésünk megvalósul, az a sok százezer magyar, aki az Óceánon túl az óhazába visszasóvárog, a Kárpátok övezte területen boldogabb hazát talál mint amilyent a világháborúban elesett bajtársaink itthagytak.

Éljen a keresztény Magyarország!”

Döntsön az olvasó

Talán ez a fenti két idézet is elég ahhoz, hogy az olvasó eldöntse, valóban megérettek-e ezek, és az ezekhez hasonló kiadványok a betiltásra. Ha úgy érzi, hogy nem, hiszen csak emberek írnak le bennük véleményt, akkor ma már bőségesen talál olyan szervezeteket, csoportosulásokat, ahol az ezekhez leírt eszméket a mai napig fenntartják, folyamatosan élesztgetik.

Gondolhatunk a Goj motorosokra, a Magyar Gárdára, vagy bármilyen olyan fiatalra, idősre, aki pusztán faji alapon akar megkülönböztetni egy embert egy másiktól. Az ehhez hasonló kiadványokat, gondolatokat újraközlő, rendszeresen megjelentető kiadványok az ő szellemi életük alakításához nyújtanak megfelelő táptalajt. Kérdés, hogy hosszú távon mekkora befolyásra tehetnek szert az országos közgondolkodás alakításában.

Ha fel van háborodva

Akkor is van lehetősége további véleményalkotásra. De fontos-e, hogy az ilyen eszméket hirdetőkkel szemben felemeljék egyesek a szavukat.

A múlt század húszas éveiben sokan mondták azt a lassan éledező náci pártra, hogy csak nagyszájúak tömege, és nem kell tőlük tartani. Néhány évvel később aztán több millióan bánták is ezt a fajta hozzáállást.

Ma – nemcsak hazánkban – ismét egyre több helyen kapnak fórumot – legtöbbször jobboldali retorikával körítve – olyan áramlatok, amelyek népírtásra, faji megkülönböztetésre próbálják az embereket rávenni. Egyelőre csak törnek-zúznak, és verekednek. Ám, hogy mit hoz a jövő, ma még kevesen tudhatják.

Van-e szerepe a politikának?

Sajnos ma Magyarországon a politikának szinte mindenható szerepe van a mindennapok alakításában. Nemcsak a gazdaságot, de a kultúrát, az oktatást, az egészségügyet és még egy csomó mindent alárendelnek az aktuális politikai áramlatoknak. A parlamenti képviselők gondolatai a következő választásokig tartanak, illetve csak a voksolások estéjéig, hogy ott kiderüljön a következő négy éves programjuk. Annál messzebbre nem néznek. Így azt sem veszik észre, ha egy káros eszmei áramlat egyre erősebbé válik, akár a választási ciklusokat is átlépve.

Veszélyben vagyunk?

Lehet. A mai helyzet sok mindenben különbözik a nyolc évtizeddel ezelőttitől, de most is bőven akadnak sérelmek, bántódások, amelyek emberekben hasonló érzéseket kelthetnek. Sajnos a választott politikusok között is akadnak olyanok, akik nem gyengítik, hanem erősítik ezeket az érzéseket. Ők a saját bázisukon belül igyekeznek nagyobb elfogadottságra törekedni, és megpróbálják a szélsőségeket is a szárnyuk alá terelni.

Kérdés, hogy lesz-e olyan honatya vagy honanya, aki időben észhez tér és megpróbál megálljt parancsolni. Persze ehhez az is kell, hogy túlnézzen az aktuális választási perióduson. És, az sem baj ha nem lesz egyedül ebben a munkában. Addig is figyeljünk a környezetünkre, és figyeljünk a minket érő hatásokra. Lehet, hogy mi is tehetünk majd valamit…