Afrika válságban?- Összetett kérdések

Mandela öröksége

A hánytatott sorsú Dél-afrikai Köztársaság csupán 1990-ben tudott az apartheiddel -faji megkülönböztetéssel – nagyrészt felszámolni. Ekkor került szabadlábra Nelson Mandela is, ki az ország első szabadon választott fekete elnöke lett négy évvel később, az ANC (Afrikai Nemzeti Kongresszus) politikai párt vezéreként. Öt éves státuszát kitöltve, Nobel-békedíjat átvéve, minden téren átengedte az irányítást a párt új vezetőjének, Thabo Mbeki-nek. Az új elnök gond nélkül nyerte mind a ’99-es, mind a 2004-es választásokat: az ANC mindkétszer kétharmados többséget kapott. Eme politikai biztonság is kellett ahhoz (az angol elődök munkája, és a világ aranykészletének 45%-os birtoklása mellett), hogy a 49 millió lakosú Köztársaság a kontinens legfejlettebb, leggazdagabb országa, gazdasági motorja legyen.

De ez a biztonság is kezd megremegni. Először a májusban kitört, külföldiek ellen irányuló erőszakhullám, majd most a Mbeki ügy kavarta meg a dolgokat. A kormányfő 2009 közepén mindenképpen távozott volna, hisz az ország alkotmánya kimondja, hogy a miniszterelnöki tisztséget nem töltheti be három alkalommal ugyanaz a személy, de most vasárnap pártja vezérkara lemondatta. A lemondatás oka Jacob Zuma, pontosabban az ő személye körül kavarodott viharban rejlik. Jacob – Mbeki fő pártbeli ellenfele – politikai karrierje kifejezetten gyorsan ívelt felfele, amíg egy 2006-os korrupciós, majd nemi erőszakkal kapcsolatos botrány kis híján tönkre nem tette. 2007-ben újabb, ezúttal megvesztegetési ügy pattant ki vele kapcsolatban, épp akkor, amikor a pártelnökséget elhappolta Mbeki elől. A vádat a napokban nemcsak ejtették, hanem megállapították, hogy a „legfelsőbb körökből” kívántak beleavatkozni az ügybe, amit Mbeki határozottan tagad. Ám cáfolat ide vagy oda, a Pártelnökség nem így gondolkodott és Mbeki megadóan beleegyezett.

Thabo Mbeki lemondása pár napja lépett hatályba, de követi őt tíz másik kormánytag is: a távozó politikusok között van a nagy tekintélynek örvendő Trevor Manuel pénzügyminiszter és helyettese, valamint Mosiuoa Lekota védelmi miniszter és Aziz Pahad külügyminiszter-helyettes, valamint kilép a kormányzatból Phumzile Mlambo-Ngcuka alelnök és Mbeki több más közeli munkatársa is. Csakhogy Manuel távozásával az egész ország gazdasága kerül veszélybe, ugyanis az egyre érdeklődőbb külföldi beruházók számára ő a kellő reformok biztosítéka. Sőt a 2010-es Futball VB (melyet az országban rendeznének) egyre inkább bizonytalan megvalósulása most egy újabb "rúgást" kapott, amit nem biztos, hogy kibír. Egyes híresztelések szerint Mbeki új párt alapításán töri a fejét, ami szétszakíthatná Mandela örökségét, az ANC-t. Várhatóan Zuma lesz az új miniszterelnök, de addig is az ANC és az ellenzék által egyaránt megbecsült Kgalema Motlanthe-t választották helyettes elnökké, ki tisztségét várhatóan a 2009-es választásokig fogja birtokolni.

Hol a pénz?

Az afrikai kontinens – onnan is főleg a Szaharától délre fekvő országok –, hihetetlen mennyiségű segélyeket és beruházási támogatásokat kap és emészt el, szinte eredmény nélkül. Egyes becslések szerint 1960 és 2003 közt 600 milliárd dollárnyi adomány érkezett más országokból: segélyek, támogatások, és elengedett kölcsönök formájában. Ennek ellenére a gazdasági és szegénységi mutatók mégis majd minden országban egyre csak rosszabbodnak. Ezzel a ténnyel többé kevésbe mindenki tisztába van – nemrég egy nemzetközi konferenciát is tartottak erről Ghánában -, de az okokkal már korántsem.

Az egyik indok talán Richard Auty „kincs átok” elméletével igazolható, melyet a Nigériai példával lehetne legjobban jellemezni. Nigéria – amíg fel nem fedezték az ottani olajkészleteket – sosem szorult élelmiszer behozatalra, hisz az ottani folyók „megtermelték” azt a mennyiségű élelmet, mely az ott élő ijaw és ogoni családoknak bőségesen elegendő volt. De a fúrások, az olajkitermelők és az ezeket követő savas esők annyira elszennyezték a folyókat – néhol még az ivóvizet is tönkretéve –, hogy Nigéria élelmiszer behozatala egyre csak nő. De nem ez az egyetlen gond. Bár az ország bevételei folyamatosan emelkednek, de a szegénység egyre mélyül: felmérések szerint a népesség mindössze 1%-ához jut el az „olajpénz”, amiből természetesen nem marad ki a politikai elit sem (sőt, gazdasági kutatások alapján Nigériai politikusok több mint 60% bizonyíthatóan korrupt). Eme tarthatatlan állapotot a nép megelégelve gerilla háborúkat indított a kormány, a nagy vállalatok és egymás ellen. Jelenleg ott tart a helyzet, hogy az olajtermelés 25%-át milicista szervezetek szívják el a vezetékekből illegális módon (aminek hasznából főleg fegyvert vesznek), a nagyvállatoknak pedig kemény védelmi pénzeket kell fizetniük, ha nem akarnak támadások áldozataivá válni. Az emberek helyzete pedig tovább romlik.

A segély csak ront a helyzeten?

Viszont egy másik elmélet – Andrew M.Mwenda nagy port kavart elemzése – szerint a legnagyobb gond az afrikai vállokozási szektor alulfejlettsége, amit a Világbank is megerősített. Okokként a kifejezetten kedvezőtlen hitelfeltételeket, a túlbonyolított és legfelsőbb körökig korrupt bürokráciát, a vállalkozásokat sújtó magas adókat, a befektetők nem megfelelő védelmét és az export-import magas költségeit említi. De ehhez hozzájárulhatnak az egyre romló infrastrukturális körülmények, az ingatag politikai helyzet, és a látszólag egyik pillanatról másikra kitörő háborúk is. És ezeken a segélyek semmit nem segítenek, sőt, csak erősítik a tőlük való függést, melynek mennyisége egy átlagos afrikai ország GDP-jének 13%-át teszi ki. Véleménye szerint „a magánvállalkozások és befektetések segítése az egyedüli út, amely Afrikát kivezetheti a szegénység csapdájából.”.
@@

A celebek ártalmai helyett digitális egészségügyet

Egy afrikai segélyszervezet vezetője, bizonyos Jobs Selasie szerint is csak rosszabbodott a helyzet – és nőtt a korrupció –, mióta a híres celebek (Bono és a többiek) is adománykampányokat folytatnak, értelmesebb elgondolás helyett. Ám nem csak okok keresése és egymásra való mutogatás zajlik, hanem némi hosszú távú és „ténylegesen Afrika érdekeit szem előtt tartó” jótékonysági program is beindult. Akár követendő példának is tarthatnánk az ENSZ azon tervezetét, melyhez a Nokia is csatlakozott, vagyis a digitális egészségügy Afrikába való eljuttatását. „A Digitális Egészségügyi Kezdeményezés (Digital Health Initiative, DHI) olyan közcélú és magánjellegű együttműködés, amelynek célja innovatív modellek létrehozása révén az egészségügy fejlesztése és eljuttatása a fejlődő országokban élő milliók számára.” Kiemelkedő jelentősége van a betegségek (AIDS, malária, stb.) elleni harcban, valamint a gyermekhalandóság csökkentésében.

Azonban nem mindenki ennyire borúlátó: bizonyos elemzők szerint Afrika aranykorát éli – természetesen kizárólag gazdasági értelemben. A gazdasági növekedés szinte mindenhol négy-öt százalék körül mozog, sorban épülnek a tőzsdék (már több mint 1500 afrikai részvény adásvételét bonyolítják ott), és a befektetők is egyre jobban érdeklődnek a kontinens azon része iránt, ahol épp némi nyugalom van (ilyen hely például Zambia). A mezőgazdaság az ország legfőbb ágazata: a földek szinte bagóért vehetők, ám sajnos termőképességük messze elmarad az európai átlagtól, általában emberi gondtalanságból fakadóan (főleg túlzott növényvédő szerek használata okán), de több nagybefektető is igyekszik megoldani ezt a problémát a már megvett földjeiken. Virágzik a söripar (főleg az oda telepedett Guinness számára) és a mobilpiac is (amit a Vodafone ostromol kitartóan). Ráadásul egyre több Afrikai országban lesz gyakorlatilag is demokrácia, mely mint tudjuk, a világ nagy részének kardinális kiindulópontja.

Az AIDS szereti Afrikát

Viszont Afrika már nemigen szereti, ugyanis a világon itt a legelterjedtebb a fertőzés, embermillióktól elvéve az életet, ráadásul ezen tendencia csak fokozódik. Egy ENSZ felmérés szerint több mint negyvenmillió AIDS fertőzött él a világban, és ez a szám fokozatosan növekszik, (más felmérések szerint alig több mint 10 millió fertőzöttről van szó, ami nevetséges, ha azt vesszük, hogy csak Dél-Afrikában – ahol a legsúlyosabb a helyzet – 5.5 millió fertőzött él és ebből naponta nyolcszázan haláloznak el). Az UNICEF felmérése szerint a világon percenként egy gyermek és négy 29 éven aluli fertőződik meg a betegséggel.

Egyes elemzők, szakértők szerint „több régióban sikeresen küzdenek az AIDS ellen", ami kifejezetten biztató hír, s tényleg számottevő eredményeket értek el mind megelőzésben mind gyógyításban, de ennek ellenére a vírus tovább terjed, méghozzá napról napra erőteljesebben.

A tervekhez kapcsolható az a tervezet is, miszerint nagy tételben, jelentős kedvezménnyel elérhető AIDS teszteket és ún. generikus gyógyszereket hoznának forgalomba. Utóbbiak az eredeti gyógyszerrel hatóanyagaiban szigorúan megegyező, "után gyártott" készítmények, melyeket a költségek további leszorítása érdekében Indiában és Dél-Afrikában gyártanának. Ám az így kapott évenkénti megközelítőleg 150 dolláros ár sem elérhető jelentős kedvezmények nélkül a kontinens lakosságának többsége számára.

Sokak szerint jelentősen lehetne csökkenteni az AIDS fertőzést, ha jobban koncentrálnának a nők ellen elkövetett erőszakra, és az ez elleni kampányokra, ugyanis a kimutatások alapján a két tényező jelentősen összefügg. Tovább fokozza a helyzetet, hogy a kontinens néhány országban, ha valakinek nincs pénze, ismeretsége, képtelen megfelelő orvosi ellátáshoz, súlyosabb esetben akár tiszta vízhez jutni.

Jég a láthatáron

Azonban ha nincs víz, hát lesz jég: Dél-Afrikában például havazott, ami jelentős csodának számít, hisz az ország lakóinak nagy része még életében nem látott havat. A helyzet más területeken is kifejezetten jeges, az egész kontinenst átfedve. Szomália fővárosában például Iszlám szélsőségesek támadtak az Afrikai Unió békefenntartóira, minek hatására ezrek menekültek el, és legalább ötven halottal is számolni kell. A Tuaregek Szaharai lázadása évek óta tart, négy Madagaszkár közeli sziget és két atoll hovatartozásáról évtizedek óta diplomáciai csata dúl, és a Kongói helyzet sem tekinthető túl stabilnak, hiába folyt ott nemrég Afrika legnagyobb háborúja. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Burundiban kiújultak a belharcok (melyet talán sikerült elfojtani), Gambia dobálódzik némi euró reményében saját menekültjeivel Spanyolország kárára, Tunéziában még jobban megszigorodott az eddig is kemény cenzúra, és hogy ez közel sem az összes probléma mi a kontinens országait dúlja, akkor kaphatunk némi képet arról, hogy mennyire súlyos is a helyzet a fekete kontinensen.

Pedig hat különböző országban is lesznek választások (Angolában látszat választás – bár 1992 óta legalább ez megtörténik, Ruandában hasonló a helyzet, Szváziföldön szabályos választások, de csekély eredményre lehet csak számítani, mivel a király tart kézben mindent. Zambiában hirtelen elnökhalál miatt írtak ki választásokat, míg Ghánában két nagy párt csap össze a parlamentért és az elnökségért, Elefántcsontpart pedig polgárháborúból kissé felocsúdva járul az urnák elé, aminek kimenetele persze újabb háborúkat szülhet), ezektől mégse remélhető túlzott politikai arculatváltás.

Ráadásul a kivándorlás is nagy probléma: miközben néhány tucat ember hazatoloncolásán féléves viták zajlanak, addig heti szinten közel 500-1000 menekült éri el a spanyol partokat, főleg a Kanári-szigeteknél. A Transparency mostani felmérése szerint Afrika három országát kivéve mindegyik (Botswana, Mauritius és a Zöld-foki szigetek) ország korrupciós mutatója az egeket verdesi. A „föld tüdeje” – vagyis az Afrikába található őserdők jelentős része – pedig lassan, de biztosan zsugorodik. Mindezt elnézve, fagyos  idő következik, de nem csak számukra.