Már jó ideje kongatja a vészharangot a társadalom kulturális és morális szétesésével kapcsolatban, nagyrészt egy globális hatalmi erőteret okolva. Megragadható egy problematikus kérdés, amit megválaszolva a társadalmi életet vissza lehet terelni egy közösségi kerékvágásba?

Amivel először is szembesülni kell, hogy ez a lepusztulás nagyon régóta tart. Az a valami, ami önmagát szocializmusnak nevezte – pedig valójában egy elvadult oligarchikus politikai kapitalizmus volt – folyamatosan roncsolta lelki, erkölcsi, szellemi értelemben a magyar társadalom spirituális talapzatát, közösségi kötődéseit. Azt a valamit, amit a szociológia kohéziós erőnek tart, ami nélkül nincs egymás felé fordulás, nincs szolidaritás, egyáltalán: nincs emberi közösség. A rendszerváltás rendszere pedig egészen brutális pusztítást vitt végbe a ’80-as évekre egyébként is meggyengült társadalom tradicionális kötődésein: a globális kapitalizmus anélkül rombolt, hogy erre a magyar társadalom döntő többsége bármilyen értelemben felkészülhetett volna. Ráadásul a meglehetősen cinikus, kollaboráns elitek védelem helyett sokkal inkább kiszolgáltatták, a társadalmat.

Ma tulajdonképpen három szinten van kifosztva a magyar társadalom. Egyrészt anyagi értelemben. Ma az egy főre eső reálbér a harminc évvel ezelőtti szinten van, azonban a rosszabb helyzetben lévő 50%-nak a 40 évvel ezelőttivel azonos a reálbére. Másodszor ennél is súlyosabbak a népesedési, egészségügyi folyamataink, melyek egészen katasztrofálisan alakultak az elmúlt évtizedek folyamán. Tönkremenőben van a magyar társadalom fizikai állapota. Harmadik szint a lelki, erkölcsi, szellemi talapzat szétroncsolódása. Ezt a folyamatot kellene visszafordítani, amihez azonban szembesülni kell azzal, hogy ennek nincs gyors, olcsó megoldása. A közbeszéd szerkezetét úgy kellene átalakítani, hogy – ahogy mondani szokás – minden csapból ez folyjon. Csak ilyen módon lehet a kérdést megközelíteni.

Egy előadásában vázolta, hogy – több fontos pont mellett – a közbeszéd és a politikai rendszer válságán kell túlhaladni. Megfogható-e a kérdés úgy, hogy ha a politikai rendszer válságán javítunk, az feltételez egy másfajta elitet, egy másfajta gondolkodásmódot. Mivel átpolitizált társadalomban élünk, amelyre a politikai eliteknek nagy befolyása van, így esetleg változhatna a társadalmi diskurzus is.

Attól nagyon nehéz a feladat, hogy egyszerre kellene javítani a társadalom lelki állapotán, ezzel párhuzamosan kellene megváltoztatni a többnyire hamis narratívákból, fogalmakból álló közbeszédet, s ennek a nyomását is felhasználva kellene a politikai eliteket elég jelentősen átalakítani. Ahogy Bibó fogalmazott már ’45-ben: a birodalmi függések korrumpálják az elitet. Az értelmi és erkölcsi lezüllés ráillik a rendszerváltás elitjére, sem ész, sem erény – ahogy a felvilágosodásban megfogalmazták – nem jellemzi őket. Nem értik a helyzetet, s nincs is bennük erkölcsi tartás, hogy a közösség érdekében merjenek cselekedni.

A hamis narratívákkal kapcsolatban egészen pontosan mire gondol?

A közbeszédet, a társadalmat, a gazdaságot, a politikát az egész világon liberális, neoliberális gazdasági ideológiák uralják. Csak hogy egyetlen konkrét példát mondjak: ma a magyar társadalom 85%-a támogatja a radikális adócsökkentés gondolatát. Ez azért döbbenetes, mert a társadalom – s ez csak véletlen egybeesés – szintén 85%-ának az az elemi érdeke, hogy az adók egyre magasabbak legyenek, mert jobban járna: többet kapna vissza különböző juttatásokként, mint amennyi befizet. Ha kisebbek az adók, akkor a többség adója csak kis mértékben csökkenne, mert alacsony a jövedelme, viszont az állami juttatások nagyobb mértékben fognak csökkenni. Magyarul: néhány tízezer forint marad évente az adófizetők zsebében mert csökkennek az adók, de több százezer forinttal károsodnak amiatt, hogy az oktatási, egészségügyi ellátásra, egyéb állami ellátási formákra kevesebb jut. A magyar társadalom többsége nincs tisztában az érdekeivel. Azt látja, hogy mennyit vonnak le a fizetéséből, de az nem tudatosul, hogy ezért sokkal többet kap. Ezért – durván szólva – bedől annak az ócska trükknek – ami a leggazdagabb társadalmi csoportoknak előnyös –, hogy radikálisan csökkentsük az adókat.

Az is megtévesztő lehet sokak számára, hogy az adócsökkentéssel kapcsolatban nem csak a liberálisok, az SZDSZ jött elő, hanem a Fidesz is.

Mondjuk ki nyíltan: az a megtévesztő, hogy a Fidesz is magáévá tette ezt a liberális, uralkodó eszmerendszert. Ennek a veszélyes konfúziónak az az oka, hogy a Fideszen belül meg se nyílik az a diskurzustér, amely a párton belül lehetőséget adna a nyílt beszélgetésre, vitára. De nem lehet nyíltan vitázni, semmiféle vita nincs, az ott pozícióban lévő liberális gazdasági szakértők kimondták az ukázt, és punktum. Ez azért megdöbbentő, mert a Fidesz társadalmi bázisának 90%-a nemhogy nem hogy nem liberális, de a nemzeti radikalizmushoz tartozik, ami ennek pont az ellenkezője. A Fidesz politikájában az jelenik meg uralkodóként, ami a Fidesz társadalmi bázisának legfeljebb 10%-ának gondolkodását jellemzi. Ez kétségtelenül egy feszültség, aminek még nem lehet megjósolni a végét, de ha kezeletlenül marad, akkor annak súlyos következményei lehetnek.

Azok, amiket Ön mond és ír nagy részben egybevág azzal, amit a radikális jobboldalon lehet hallani.

Igen, ez az egészséges nemzeti radikalizmus. S úgy látom, hogy a magyar társadalom igen jelentős része ezzel igenis egyetért.

Ön szerint van parlamenti, vagy parlamenten kívüli politikai erő, amely megfelelő válaszokat ad azokra a kérdésekre, amelyeket Ön felvet?

Jelenleg nincs ilyen. Ez is azt jelzi, hogy a mai politikai rendszer és a politikai pártok alkalmatlanok arra, hogy ezt a nemzetstratégiai kérdést megválaszolják. Nem kell ettől kétségbe esni, majd meg fog változni a politikai rendszer, majd jönnek az alkalmasabb politikai erők. Ez egy vajúdás, meg kell szülni az új alakzatokat, pártokat, koalíciókat, amelyek képesek lesznek tükrözni a problémákat. Ha nem születik meg egy ilyen, akkor vagy szétrohad, vagy szétrobban a társadalom.

Milyen erőknek kell fellépniük Magyarországon a magyar politikai elitben, társadalomban ahhoz, hogy ez a változás végbemenjen?

Azt ma nehéz pontosan megmondani. Az a gondolkodás, amit én képviselek valójában igen nagy mértékben jelen van a magyar társadalomban, csak nem tud uralmi pozícióba kerülni, nem tud belépni az uralmi terekbe. A politikai rendszerben nem hogy többségben nincs ez a gondolat, hanem nincs is képviselve. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy nem meri senki képviselni, mert attól félnek, hogy azt megtorolná a globális birodalom. Ezt nem lehet suttyomban csinálni, nem lehet a globális birodalomnak azt hazudni, hogy én derék liberális vagyok, majd amikor kormányra kerülök, szembe megyek vele – ez gyerekes ábránd.