„Ne győzzön a baloldali szemlélet a gazdaságpolitikában”

Aktuális hír, hogy Gabriel Oprea belügyminisztert vissza fogják hívni. Miről tanúskodik ez?

Opreától megvonták a politikai bizalmat, a visszahívás még formálisan nem történt meg. Egy belső pártdöntésről van szó, ami az alkotmányos rend értelmében egyenrangú egy visszahívással. Amúgy az mindig is nyilvánvaló volt, hogy a nagykoalíció nem fog feszültségmentesen működni, még akkor sem, ha gyakorlatilag a hajdani Nemzeti Megmentési Frontot alakította újra. Úgy fest, hogy azoknak lesz igazuk, akik a harcok gyors kiéleződését prognosztizálták.

A kormányzati alkudozás még folyik a pozíciókról, de még a személyek nincsenek megnevezve, úgyhogy várható, hogy további ellentétek lesznek. A személyi csetepaték szerintem folytatódni fognak – Stolojan és Oprea után még lesznek mások, akik áldozatul esnek a hatalmi harcoknak. Nagy kérdés, hogy mikor hozzák meg a költségvetési törvényt – ez ugyanis erős jelzés arra vonatkozóan, hogy lehet- majd konszenzust kialakítani, vagy a harcok tovább folytatódnak. Én nem vagyok túl optimista.

A nagykoalíció szerintem válságosan fog működni, a 73 százalékos többség túl sok ahhoz, hogy a párton belüli csoportérdekeket egyeztetni lehessen. Szerintem hosszú, de viharos koalíciós kormányzás várható. Ezt tetézi, hogy a szociáldemokraták között is van egy kemény mag, akik ellenezték a demokrata-liberálisokkal való kormányra lépést – ezt a vonulatot a párt tiszteletbeli elnöke, Ion Iliescu vezeti, s egyre többen sorakoznak fel mellé. Látom az európai parlamenti kollégáimon, akik keményen ellenzik a nagykoalíciót.

Milyen a nagykoalíció megítélése Brüsszelben?

Decemberben voltak hangosabbak a vélemények. A szocialisták ellenezték a nagykoalíciót, az Európai Néppárt pedig arról beszélt, hogy tulajdonképpen a jobboldal nyerte a választásokat, így egy jobboldali koalíció megalakulását hangoztatták. A helyzet azóta elfogadott lett, a téma iránt érdeklődők nagyobb része várakozó pozícióba helyezkedett a nagykoalícióval kapcsolatban.

Ha már megítélés: milyen Magyarország és Románia gazdaságának a megítélése Brüsszelben?

Sajnos a magyarországi negatív fejleményeket figyelemmel követték az európai politikusok. Egészen világosan összekötik azt, hogy nem csak a politika, de a társadalom is válságos helyzetben van, amely hatással van a gazdaság teljesítményére. Az, hogy Magyarország nagyon gyorsan felsorakozott kölcsönért, ez sem vette jól ki magát, szertefoszlatta a 4-5 évvel ezelőtt uralkodó szép képet. Én csak abban tudok bízni, hogy Magyarország ki tudja használni azt a pénzügyi segítséget, aminek kedvezményezettje, másrészt bekövetkeznek a szükséges pénzügyi reformok.

Ami Romániát illeti, a helyzet – gazdasági értelemben – teljesen más. A gazdasági növekedést tekintve bajnokok voltunk, azonban kérdés, hogy ez mennyire fog változni 2009-ben.

5-6 százalékot jósolnak…

Ez rendben van, de ehhez szükséges az, hogy az új kormány ne csak szociális jellegű intézkedésekre koncentráljon, illetve arra, hogy ne a választási ígéretek betartását, illetve be nem tartását magyarázzák sok pénzért. Ehelyett azzal kellene foglalkozni, az európai válságcsomagokat figyeljük, hogy időben reagálva azokat ki tudjuk használni. Aki ügyes és jobban odafigyel, az nagyobb mértékben fog részesedni a válságkezelő asszisztenciában.

Magyarországon várhatóan a GDP növekedési üteme negatív lesz, azaz csökkenni fog, amit a világválságra hárítanak. Romániában vajon a válság hatására csökken 3 százalékot a növekedési ütem 9 százalékról 6-ra, vagy a gazdaság szerkezetében amúgy is kódolva volt a visszaesés?

Részben a válság következménye. A 2008-as adatokat még várjuk, de várhatóan 8 százalék körül lesz a növekedési ütem. Ebben jelentős szerepe van a mezőgazdaságnak – a tavalyi, átlagosnál jobb mezőgazdasági év minimum 2 százalékos pluszt jelentett az országos GDP-növekedés szempontjából. A gazdasági elemzők amúgy nem s várták azt, hogy a 8 százalékos ütem tartható, sokan gondolják azt, hogy túlhevült a román gazdaság. Én úgy látom, hogy a választási év csapdáit bizonyos mértékben sikerült elkerülni tavaly novemberig. Mind Magyarország mind Románia számára közös kihívás, hogy a multik által megszüntetett munkahelyek pótlásához a kis- és középvállalkozásokat, valamint a középosztály gazdasági tevékenységét támogatni kell, ehhez azonban a gazdaság alapjaihoz kell hozzányúlni. Erre vannak eszközök mind európai lapokból, mind költségvetési forrásokból, amelyekhez hozzá kell nyúlni.

Ha a román kormány továbbra is a szociális csomagra összpontosít, akkor hibát követ el. Arról kell dönteni, hogy olyan pénzeket nyomjunk a gazdaságba, amely élénkíti azt, így kisebb lesz a GDP növekedési ütem csökkenése. Ez európai tendencia. Danuta Hübner regionális fejlesztési biztos már decemberben nyilatkozott arról, hogy támogatja a regionális fejlesztési lapok kezelésében közreműködő bürokrácia egyszerűsítését. Ez egyszerűbb pályázati rendszert és kevesebb megkötést jelent azért, hogy az önkormányzati szféra és a vállalkozók egyszerűbben juthassanak hozzá.
@@

Azonban az uniós pályázatok nagy része utófinanszírozással működik, tehát ahhoz, hogy a kifizetések megtörténjenek, először a román államnak kell anyagi segítséget nyújtania. Ez pedig nem kevés pénz.

Ezért kell a hitelhez való hozzájutást könnyíteni. Ez bizalmi kérdés, ehhez ki kell lépni a pénzügyi válságból, s a bankok hitelezési tevékenységét kell segíteni. A kormányoknak feltőkésített garanciaalapokat kell működtetni ahhoz, hogy a bizalom helyre álljon a banki és a magánszektor között.

Említette, hogy a román GDP növekedésében jelentős szerepet játszik a mezőgazdaság. Mi a helyzet a külföldi befektetők szerepével?

2003-2004-ben indult a külföldi beruházások növekedése, ez akkoriban a nagy privatizációnak volt köszönhető, míg 2005-től egy nagyon egyszerű intézkedés volt a növekedés hátterében: a 16 százalékos egységes adókulcs bevezetése. Ez utóbbit egészítette ki a 2004-ben alakult jobboldali kormány által generált beruházói bizalom.

Az, hogy rekordokat értünk el, az egy dolog. Emlékezzünk arra, hogy nem régen még Magyarország volt a külföldi beruházások bajnoka, Románia sem lesz sokáig az. A lényeg, hogy ezt az időleges bajnoki helyzetet hogyan tudjuk felhasználni, illetve a „bajnoki” szerep utáni időkre hogyan tudunk felkészülni. A zöldmezős beruházásokra lehetne koncentrálni, s olyan magas hozzáadott értékű beruházásokra, amelyekből Magyarország is tudott magához vonzani párat.

Mennyire optimista ezen beruházások érkezését illetően? Az elmúlt években a kiváló eredmények mellett voltak olyan adatok is a román gazdaságban, amelyek részben csökkentették a pozitív számok feletti örömöt. A megugró bérek mellett az infláció is megszaladt, a növekvő fogyasztásból pedig nagy részben a multik erősödtek. Mennyire kivitelezhető az, hogy ilyen körülmények között is flottul működjön a román tőkevonzás?

Optimista vagyok, amit azonban két feltételhez kötök. Az egyik feltételem európai szintű, jelesül az, hogy ne csak beszéljünk róla, de gyakoroljuk is az európai uniós szolidaritást. Az nem elég, hogy az eurózóna országai egymásra figyelnek, de az azon kívüli államokra is illene figyelni. Ha az euróövezethez a jövőben csatlakozni kívánó államok versenyhátránya nem áthidalandó kihívás, hanem nyűg, akkor a kétsebességű Európa felé haladunk, amit sem Magyarország, sem Románia nem akar.

Másik feltételem, hogy az új kormány gazdaságpolitikájában – ha már nagykoalíciós kormányról van szó – ne győzedelmeskedjen a baloldali szemlélet. Ha legalábbis egyensúly van, s jobboldali intézkedések is születnek a gazdaságélénkítésében, bizalommegtartásban, bürokráciacsökkentésben, akkor az optimizmusomnak lehet alapja.

A román államfő tavaly azt nyilatkozta egy pénzügyi lapnak, hogy Magyarországgal ellentétben Romániában alacsonyak a közkiadások így az állam nincs eladósodva, viszont Romániával ellentétben Magyarországon van minőségi infrastruktúra. Ön melyiket preferálná?

Mindkettőt, ha lehetne. Ha nagyon muszáj prioritást felállítani, akkor Románia esetében az infrastruktúra fejlesztése fontosabbnak tűnik. Romániában elfogadhatatlan, rémisztő lemaradás van az infrastruktúra területén. Sajnos a mi kormányunknak sem sikerült érdemben lépnie az autópálya-építésben, vagy a vasútvonalak korszerűsítésében. Ha meg lehetne fogalmazni úgy a költségvetés prioritásait, hogy az infrastruktúra ténylegesen fejlődjön, akkor ennek válságkezelő hatása van.

Meredek a hasonlat, de még is érdekes, hogy Németországban és az Egyesült Államokban is prioritás az infrastruktúra fejlesztése. Ez egyrészt vállalkozásfejlesztő, másrészt munkahelyteremtő, harmadrészt válságoldó hatással jelentkezik.

Amúgy tavaly augusztus-szeptember táján nemzeti sport lett Romániában a Magyarországgal való hasonlítgatás, némi kárörömmel fűszerezve. Amennyiben mélyebben tekintünk a dolgokra rájövünk, hogy nem érdemes kárörvendőnek lenni, hiszen a társadalmi helyzettől eltekintve gazdaságaink lehet, hogy hasonló fejlődési utat járnak majd be, s akkor a mostani magyarországi problémákkal Romániában is rövidesen szembe kell nézni. Ezért a káröröm nem igazán egészséges.