Haldoklik álmaink munkája

Ki ne szeretett volna gyermekkorában képregényrajzoló, esetleg rajzfilmgyártó lenni? Biztos sokan bólogatnak, hogy igen, bizony nem egyszer megfordult a fejemben, hogy ceruzát és papírt ragadok, majd kirajzolok mindent magamból, ami a lelkemet nyomja.

A ceruza fogásánál már sokan megütköztünk. Mikor felvázoltuk az első vázlatokat, de azok sehogyan sem akarództak formát ölteni. Ekkor morzsolódnak le az első emberek, akik inkább feladják, és tehetségtelenségre hivatkoznak. A kitartóbbak gyakorolni kezdenek. Egy-két intenzív rajztanfolyamon el lehet sajátítani az alapokat, amire később már lehet építkezni.

Sajnos erről a szintről is nehéz a továbblépés, mert nem elég a tehetség, azt meg is kell mutatni, ehhez versenyek szükségesek, amiket ajánlott megnyerni. Utána jöhetnek a művészeti sulik, itt csak a bekerülés a nehézkes. Sok a jelentkező, a tehetséges művészpalánta, de a helyek száma véges – nem kerülhet be akárki.

Ha már képregényekről, és rajzfilmekről beszélünk, érdemes megnézni a legnagyobb kitermelő országot, Japánt.

Akik mindent egy lapra tesznek fel

Japán annyira komolyan gondolja ezt a műfajt, hogy kulturális exportja legnagyob százaléka a rajzfilmekre, animékra épül. Mindent a popkultúrára tesznek fel, hiszen a nyugati embereket ez érdekli, nyűgözi le a leginkább. Ezért fordulhatott elő, hogy idén márciusban három modell lányt neveztek ki Japán Kulturális Nagykövetnek, akik hirdetik a szigetország divatirányzatait. De nagykövet volt már egy régi, kultikus rajfilm figura is, a Doraemon cica, és a Hello Kitty is.

A Tokiói Animátorképző Egyetemet ajánlatos elvégezni, ha Japánban élünk, így nagyobb eséllyel pályázhatunk az álommunka elérésére, hogy végre mi alkothassuk meg gyermekkorunk szuperhőseit, és példaképeit.

Ezek nemes álmok, melyekért megéri küzdeni. De biztosan?

Yuko Matsui elvégezte ezt az egyetemet Tokióban, és még állást is kapott egy középkategóriás animációs cégnél. Szerencsés volt, irigy szemekkel tekintenek rá sokan. Most ugorjunk két évet előre, s nézzük meg, hogy mit csinál jelenleg Matsui! Havonta közel 80 ezer jent keres, ami ma, március negyedikén, tíz óra, tizenöt perckor pontosan közel 200 ezer forintnak felel meg. Ez rengeteg pénz magyar szemmel, de gondolom nem kell mondanom, hogy Japánban ettől az összegtől nem vágják hanyatt magukat.

Ő mit tesz ezért az összegért? Napi tíz órát dolgozik, folyamatosan rajzolja a karaktereket, a paneleket. Még mindig a szüleivel kénytelen élni, nem tud félretenni, csakis a napi létszükségleteit tudja kielégíteni. Huszonkét évesen még mindig gyakornoknak számít, és nem egyszer fordul elő, hogy éjszaka is dolgoznia kell.

Anno, Yuko Matsuivel heten végeztek egyszerre, de ebből a táraságból már hárman feladták álmukat, hogy profi animátorok, rajzolók legyenek.

Matsui története nem különleges, rengeteg feltörekvő művésznek kell szembenéznie a szakma árnyoldalával. Csak a legjobbak, és egyben legkitartóbbak tudják megvetni a lábukat a rajzfilmek piacán, és ez a harc nem csak a dolgozókat károsítja.

Lerántották a leplet

Az egész rajzfilm piacnak félnie kell, főleg azoknak a nemzeteknek – lásd Japán -, akiknek kulturális exportjuk nagy részét ez teszik ki. A japán animék, rajzfilmek, rajongók száma folyamatosan növekszik az egész világon. Bevételi forrásuk a tévében leadott rajzfilmekből, a DVD eladásokból, és az egyéb relikviákból (kulcstartó, párna, figura) származik.

Az internet segítségével képesek nyugatra is terjeszkedni, hiszen rengeteg a legális letöltő oldal, a videó megosztók. Sőt a kevésbé legális letöltésekről sem szabad megfeledkezni, hiszen végső soron ez vezetett ahhoz, hogy nyugatra is eljutottak a terjesztők.
@@
Az olyan húzó címek, mint az Evangelion, vagy a Pokemon szinte bárhol eladhatók, ezeknek köszönhetően az export nagymértékben megnőtt. Viszont az interneten terjedő rajfilmek eredeti japán nyelven futnak, s erre már profi angol fordítók szakosodtak, hogy érthetővé tegyék mindenki számára ezt a különleges nyelvet – feliratozott változatban. A rajongók örülnek, de a stúdiók már kevésbé, mert emiatt kevésbé fogynak a DVD-k, hiszen mindenkihez könnyen eljuthatnak már az animék, nincs szükség a DVD-n található angol szinkronra vagy feliratra.

Magyarországon is léteznek már profi fordító csapatok, akik angol, vagy német feliratokból táplálkozva fordítják magyar nyelvre a filmeket.

Ezekkel hátbatámadták a Japán piacot, hiszen nem csak a DVD-k nem fogynak, de a képregények sem. Ugyanis azoknak is terjednek a beszkennelt változataik a neten, akár magyar nyelven is.

Mit lehet ilyenkor tenni?

Ez ellen már többen is felléptek, legutóbb a TV Tokyo egyik menedzsere, Yukio Kawasaki. Egy üzenetet tett közzé, melyben elmondta, hogy az animáció nem ingyenes: rengeteg ember dolgozik keményen az egyes rajzfilmeken, ami értelem szerűen rengeteg pénzbe kerül. Nem lesznek képesek továbbra is minőségi termékeket létrehozni, ha nem kapják meg az anyagi támogatást a rajongóktól.

Az egyik megoldásnak azt tartja, hogy a DVD- és képregény-eladásokra kell építkezniük olyan oldalak segítségével, mint az Amazon, ahol könnyen növelhetik az eladásokat. Ebben már látják is a lehetőséget. Ugyanis január 8.-a óta több mint tízezren regisztráltak, és remélik, hogy az év végére sikerül elérniük az ötvenezret is.

A Toei Animációs Stúdió speciális effektekkel foglalkozó munkatársa, Kawachi szerint az sem tesz jót a japán animáció iparának, hogy Kína és a Fülöp-szigetek is egyre több animációt készít. Ehhez adjuk még hozzá a gazdasági válságot, ami végképp azt eredményezi, hogy a feltörekvő generáció egyszerűen nem tud munkát találni. Úgy tűnik a rajzfilmipart is elérte a válság.

Hayao Miyazaki mindent visz

A kézzel készült animációk még mindig nagyobb sikert aratnak, mint azok, amiket teljesen CGI (Computer-Generated Imagery – számítógéppel létrehozott mozgókép) technológiával készítenek. Ezt alátámasztja az a tény is, hogy tavaly a Hayao Miyazaki által készült Ponyo, a kis emberfejű hal 15 milliárd jent hozott a Studio Giblinek.

Az ő neve már garantálja a sikert, ettől eltekintve minden egyes rajzfilmje mestermű, tehát nemcsak a nevének köszönheti az elismeréseket. Mások alkotásait már nehezebb eladni világszerte, s ha azt vesszük figyelembe, hogy mennyi időbe és pénzbe kerül egy ilyen egész estés animét elkészíteni, akkor érthetjük, nem hiába esik össze a rajfilmpiac.

Mi a helyzet nálunk?

A magyar rajfilmpiac háza táján is szeretett volna a HírExtra szétnézni, de senkit sem tudtunk utolérni, nem vették fel a telefonokat, pontosabban ki sem csöngtek. Egy esetben pedig csak a hangposta várt minket. Értesüléseink szerint vannak tehetséges alkotóink, de nem kapják meg a kellő anyagi juttatást ahhoz, hogy a megfelelő körülmények között alkothassanak. Sajnos nem meglepő, hogy nincs pénz a magyar rajzfilmekre.

Összeségében rajzfilm-válság van. Azért az anime imádóknak még nem kell félniük, egy ideig még biztos, hogy el leszünk látva újabnál-újabb rajzfilmekkel. Ha viszont lehetőségünk van rá, vásároljunk eredeti relikviákat, hogy ezzel is segítsük az alkotókat.