Hónapokra vagy akár évekre is bezárkóznak a szobájukba. Van, akinél a klauzúra teljes, van, aki azért néha megjelenik a család közös étkezésein. Aki egyedül él, az bevásárlás miatt is kénytelen érintkezni a külvilággal, de szigorúan csak életszükségleteinek biztosítására.

Japánban, ahol először észlelték ezt a szokatlan viselkedési módot, a hikikomorik több mint egymillióan vannak. Ez a lakosság egy százaléka, a serdülők két százaléka. Egyes kutatók szerint Maszako hercegnő, a trónörökös felesége is közéjük tartozik.
Szalto Tamaki pszichiáter volt az első, aki mélyebben foglalkozott a jelenséggel. Nem betegségnek, hanem "zavarnak" tekinti, amelynek okai a társadalom mai állapota, az iskolarendszer szigora, a homogenizációs tendenciák, a mindig távollevő apa, a zsarnok anya…

Olaszországban nincsen róluk rendelkezésre álló adat, de a pszichológusok szerint számuk évente legalább két tucattal nő. Tizennyolc éven felüli nemigen van közöttük, és nagy többségük fiú. Intelligensek, kreatívak és zárkózottak. Önkéntes elszigeteltségük okát a szakemberek abban látják, hogy - mint például Goncsarov Oblomovja - nem képesek szembenézni a világgal, vagy így fejezik ki a világ iránti dühüket, megvetésüket. Közös vonásaik, hogy nem tudják elviselni a vágyaik és a valóság közötti szakadékot, vagy a szülők fokozott elvárásait. Így a valóságot felcserélik egy virtuális világra.

Az internet, amellyel előszeretettel foglalkoznak és a szerepjátékok, nem okok, hanem csak okozatok. A családtagok, főleg a testvérek, valamint a felkészült pszichiáterek, tehetnek sokat azért, hogy kikerüljenek ebből az abnormális helyzetből. A halogatás nem jó megközelítés, mivel minél tovább hikikomori valaki, annál nehezebb eredményt elérni nála. Japánban a rekord eddig 15 év, Olaszországban pedig 4 év.

Gustavo Pietropolli Charmet, a hikikomorikkal foglalkozó milánói Minotauro egyesület munkatársa szerint azonban minden történelmi időszakban voltak fiatalok, akik megtalálták a módját annak, hogy kinyilvánítsák: nem érzik jól magukat az adott társadalomban. "Ilyenek voltak Freud hisztérikái, az 1960-as, 70-es évek drogosai, a mi anorexiásaink" - nyilatkozta a Corriere della Sera című olasz lapnak.