Exkluzív interjú az izraeli nagykövet asszonnyal

Van remény Izrael részéről arra, hogy az Európai Unió egységesen hoz döntést a Durban II. kapcsán?

Izrael azt reméli, hogy az egész nemzetközi közösség távolmarad a konferenciától, mivel az ENSZ által szervezett Durban II. várhatóan a 2001-es logikát fogja követni. Az, hogy negatív, nem elég súlyos kifejezés arra, ahogy a Durban I-et minősíthetnénk. Ez egy merőben antiszemita, Izrael ellenes konferencia volt, mely ahelyett, hogy valóban fontos kérdésekről tárgyalt volna – úgy, mint a Föld minden országát érintő rasszizmus és diszkrimináció problematikája –, kiszemelte és diszkriminálta Izraelt.

Jelenleg a Durban II-n ugyanerre lehet számítani, és Izrael már hónapokkal ezelőtt arra kérte az egész nemzetközi közösséget, hogy bojkottálja a találkozót, nehogy az a Durban I. ismétlése legyen.

Mit értünk pontosan a bojkott alatt?

Egyszerűen a részvétel megtagadását. Néhány ország máris ilyen döntést hozott, mint például Kanada már hónapokkal ezelőtt jelezte távolmaradását

Csak úgy, mint Olaszország…

Az olasz külügyminiszter nemrég azt nyilatkozta, hogy amennyiben a konferencia szövegezésével kapcsolatban nem történik alapvető változtatás, bojkottálni fogja a találkozót. A hollandok szintén pár hónapja hoztak ilyen döntést csak úgy, mint az Egyesült Államok és még számos EU tagállam, amelyek már tíz nappal ezelőtt megfogalmazták nemtetszésüket (például Franciaország, Nagy-Britannia – a szerk.). Sokan úgy gondolják, hogy még van esély arra, hogy a szöveget megváltoztatják, de az igazat megvallva, a dolog nem látszik valószínűnek.

Hogyan tudná értelmezni a bojkottra való felhívás elhangzása utáni magyar habozást?

Ez egy olyan kérdés, amit a magyar fél tud megválaszolni. Ezzel kapcsolatban azt tudom csak mondani, hogy a kollégáim a világ számos más pontján azon dolgoznak, hogy az országokat a meggyőzzék bojkott mellett. Izrael természetesen abban is reménykedik, hogy a konferencia tervezett záródokumentumát talán még befolyásolni lehetne.

A „cionizmus rasszizmussal való összevetése”, – pontosan ebben a formában – idén is része a konferencia programjának?

Többé-kevésbé igen, ugyanakkor naponta változtatnak rajta valamit. Egyelőre, még csak a program vázlata létezik, amelyből mindenesetre a fent citált rész kiérezhető.
@@
Hogyan látja a Tatárszentgyörgy utáni magyar helyzetet a konferencia címének szempontjából? A világsajtó szerint a támadás a szélsőjobboldali hangok riasztó mérvű növekedésének volt a következménye és az egész ország a rasszizmus zsákutcájába tévedt. Adódhat egy ezzel kapcsolatos magyar aggodalom, hogy ha egy rasszizmus elleni ENSZ konferenciából kimaradunk, csak még mélyebbre ássuk magunkat a média szemében…

Nézze, az összes országnak bojkottálnia kellene egy rasszista-antiszemita politikai konferenciát. Izrael a különböző országokat együttesen próbálja elérni a jelen felhívással, köztük Magyarországot is, mely nemcsak a nemzetközi közösség része, de az EU tagja is.

A körülmények, vagy az aktuális események szempontjából a bojkott a magyar kormány számára különösen jó lehetőség lenne arra, hogy elhatárolódjon egy gyűlöletre vagy diszkriminációra bátorító konferenciától, amiként ezek az eszmék a magyar kormány eszmeiségével ellenkezők is. Minden nemzetnek állásfoglalást kell hoznia az ilyen elfogadhatatlan eseményekkel szemben.

Magyarország volt a cionizmus jászlaja: a zsidó állam grandiózus álmának atyja, Herzl Tivadar Budapesten született. A zsidó nemzettudat újbóli ébredezésének az Osztrák-Magyar Monarchia szolgált háttérül. A második világháború során hatszáz ezer magyar zsidót deportáltak a náci haláltáborokban. Mit gondol, lehet-e mindez számunkra megint csak egyfajta elkötelezettség a bojkott ügye mellett?

Ez eszünkbe sem jutott, én ennyire messzire azért nem mentem. Herzl a zsidó állam prófétája volt, valóban itt született, munkáságának egy része is az országhoz köthető. De legfőképpen mint cionista cselekedett és nem mint magyar. A jelenkori Magyarország és Herzl cionizmusa között párhuzamot keresni, azt hiszem nem lehetséges.

Borzasztó dolgok történtek a második világháború alatt Európában, beleértve a hatszáz ezer magyar zsidó meggyilkolását is. Természetesen ez bizonyos felelősséggel jár a zsidóság felé napjainkban is. De nem csupán e tények miatt, hiszen a diszkrimináció és a kiközösítés alapvető kérdés az egész világ számára. Az antiszemitizmus sem csak a második világháború óta problematikus, hiszen létezett már azelőtt is. Egy ország, amely hisz a demokratikus és alapvető emberi értékekben egyszerűen nem vehet részt egy olyan találkozón, melynek törekvése ezekkel az eszmékkel összeegyeztethetetlen.

Egy a Jerusalem Post-ban megjelent vélemény szerint, Obama részvétele a Durban II-n pontosan Bush ígéretének mondana ellent, mely szerint Amerika – Izraellel és Kanadával – együtt bojkottálja a találkozót. Létezik, hogy a demokrata elnök döntése a többi országét is meghatározza?

Nem született még amerikai határozat sem a bojkott mellett, sem az ellen. Nem arról van szó, hogy Bush valami konkrétat mondott, aztán Obamával hirtelen minden a fejetetejére állt. Éppen az történt, hogy két hete bejelentették, hogy amennyiben a szöveg nem változik, bojkottálni fogják az eseményt.

A 2001-es konferencia csupán három nappal előzte meg a New York-i ikertornyok elleni támadást, ami akkor teljesen kiszorította az első durbáni konferencia utólagos tárgyalását a médiából…

A konferenciának világszerte erős visszhangja volt, már szeptember 11. előtt is. Mármint a világsajtóban, a helyiekben nem feltétlenül. A Durban I-et nagy érdeklődés kísérte, és ha visszamegyünk azokba az időkbe, láthatjuk mennyire élő téma volt ez a média napirendjén. Mindemellett a 9/11 olyan súlyos esemény, melyhez hasonlóra még nem volt példa, nyilván való, hogy ez volt domináns a sajtóban is.


@@
Létezik-e olyan izraeli aggodalom, mely szerint Obama árnyék lehet a legendás amerikai-izraeli barátság fölött?

Nem, nem igazán. Amerika és Izrael közti kapcsolat nagyon erős stratégiai, gazdasági és minden más fajta szempontból is, azon kívül, hogy osztozunk egymással a demokratikus hagyományainkban. Ennek a barátságnak immáron nagyon hosszú története van, nincs okunk azt hinni, vagy nem kell attól tartanunk, hogy ez a jövőben változni fog. Amerika Izrael legerősebb szövetségese a világon, amit az is mutat, hogy Obama már megválasztása előtt ellátogatott hozzánk – nagyon sok megértést mutatott már felénk eddig is.

Nem mondhatjuk azt inkább, hogy a történet Obama-fejezete még túl friss, semhogy ennyire határozott kijelentéseket tegyünk? Senki sem tudja, mit hoz a jövő…

Az, hogy senki nem tudja, mit hoz a jövő, egy axióma. Amitől esetleg Ön tart, az legfeljebb az új izraeli kormánnyal, és a jobboldal politikájával lehet kapcsolatos. De majd meglátjuk. A két ország közti kapcsolat nagyon szilárd értékeken nyugszik, és ez így is fog maradni örökre. Bízom benne.

Mi a helyzet az amerikai-iráni kapcsolatok átértékelődésével? Már most közvetlen tárgyalásokról beszélnek, és épp a minap olvastam az NY Times-ban, hogy Amerika új ellátási utakat keres Afganisztán felé a kirgiz légi bázis bezárása után. Elképzelhetőnek tart egy iráni-amerikai barátságot, ebből vagy más célból?

Annak az esélye, hogy amerikai bázis lesz Irán határain belül, nagyon kicsi. Tárgyalások már a Bush vezetés ideje alatt is voltak. Bush volt az, aki kijelentette, hogy léteznie kell egy politikai megoldásnak is Irán felé. Ez a változás az amerikai politikában már egy évvel ezelőtt elkezdődött, ez nem újdonság.

Amit most láthatunk csak annyi, hogy amennyiben az Iránra való diplomáciai ráhatásnak esélye van, Amerika élni fog ezzel. Az ENSZ és az EU is folytat közvetlen tárgyalásokat Iránnal már jó pár éve az atomkérdésben… Ez egyáltalán nem barátkozást jelent, ez a nemzetközi diplomácia része.

Hogyan értékelné az izraeli-magyar kapcsolatokat az Olmert-Gyurcsány időszakban? Hogy érzi magát hazánkban?

A két ország között nagyon jó, baráti a kapcsolat. Ezt mondhatom a múlt és a jelen tükrében is, hiszen Magyarország volt a térségben az első, amelyik 20 évvel ezelőtt újra felvette a diplomáciai kapcsolatot Izraellel. Nagyszámú az Izraelben élő magyar származású közösség is. Ez egy olyan különleges viszony, melyet a kulturális, a mentalitásbeli hasonlóság és a történelem is megerősít. A Magyarországon élő zsidóság a negyedik legnagyobb közösség Európában, ez a tény is nagyon erőssé teszi a kapcsolatot.

Rengeteg magas rangú látogatás történik magyarok és izraeliek között, és egyre több a turista is. Izrael az egyik legnagyobb magyarországi befektető az elmúlt 20 év történetében. Nagyon szilárd alapokon nyugszik ez a barátság. Magyarország is nagy megértést tanúsít az izraeli ügyek irányában az EU és az ENSZ körein belül is.

A problémák?

Mint mondtam, a diplomáciai kapcsolat nagyon jó. Csak az olyan kérdéseket kísérjük aggodalommal – akárcsak a Föld bármely más országában –, mint az antiszemitizmus. A problémát szemmel kell tartanunk és az összes lehetséges módon harcolnunk ellene. Az oktatás szintjén is. Számtalan magyar tanár látogat például a Jad-Vashembe (jeruzsálemi holokauszt emlékközpont – a szerk.), hogy ott a kérdéssel kapcsolatos továbbképzésen vegyen részt. A közelgő hetekben kitüntetéseket adunk át azon magyaroknak, akik a második világháború alatt saját életük kockáztatásával mentettek zsidókat. Az antiszemitizmus elleni harc nagyon fontos a számunkra, egyetlen megnyilatkozási módját sem tűrhetjük.

A Gárda…

Igen, a Magyar Gárda egy különösen negatív fajtája az antiszemitizmusnak, ám a jelenséggel szemben a magyar kormány nagyon határozottan foglal állást. Ez látható a kijelentésekből és a valós intézkedésekből is. Ugyanezt várjuk el az összes többi politikai párttól is.
@@

Mi az Ön személyes véleménye az új izraeli választásokról?

Izrael egy demokratikus berendezkedésű ország, ahol a többség dönt. Ezúttal úgy látszott, hogy a Kadima mellett, hiszen 28 mandátumot szerzett. Később mégis úgy alakult, hogy nem tudnak kormányt alakítani. Bármilyen kormányzat is lesz, az állampolgárok döntését tiszteletben kell tartani.

Lesz a Likuddal béke?

Persze, miért ne? Menahem Begin – aki szintén a Likud politikusa volt – 1979-ben békét kötött Egyiptommal, és Oslóért is sokat fáradozott. Sokak szerint a jobboldalnak még nagyobb esélye is van most békét kötni, mivel egy likudos kezdeményezésnek nem lenne ellenzéke, a baloldal automatikusan mögéjük állna.

Van arra esély, hogy a „földet-békéért” történet legújabb fejezetéhez érkezzünk?

Van erre esély, de elsősorban arra kell összpontosítani, hogy mi történik a hétköznapi élet szintjén. Ha öngyilkos-merénylőkkel és Kásszám-rakétákkal kell viaskodnunk nap, mint nap – miként ez az elmúlt hetekben történt –, a béke esélye kisebb. Tehát minden lehetséges. Fontos tényező, hogy mi fog kikerekedni az egyiptomi közvetítéssel zajló Fatah-Hamász tárgyalásokból.

Hogyan értékelné Mahmud Abbasz szerepét a gázai krízisben? Mennyire volt együttműködésre kész az izraeli kormány szempontjából?

Egyrészt Mahmud Abbasz a palesztin nép elnöke, ő a törvényes mandátummal rendelkező vezetője a palesztin autoritásnak. Másrészről komoly problémája van a Hámásszal: nem szabad elfelejteni, hogy 2007-ben kiűzték Gázából. A Fatah-Hámász kapcsolat nem éppen egy „love story”. A gázai műveletek során a Hámász a kialakult feszültséget a Fatah köreiben is tudta hasznosítani, Abbasz megbuktatása a napirendjükön volt. Érezhető volt, hogy a Hámász-vezetés milyen határozott kritikáknak volt kitéve, nem csak Fatah oldalról, hanem a mérsékelt arab országok felől is. Mubarak (az egyiptomi miniszterelnök – a szerk.) az elsők között volt, aki elítélte a Hámászt az erőszak miatt.

Amikor azt vizsgáljuk, hogyan lehetne értékelni Abbasz szerepét és attitűdjét Gázánál, a legnyilvánvalóbb, hogy az egész palesztin nép vezetőjeként cselekedett – értve ez alatt a gázaiakat is. Ugyanakkor ő az, akit a nemzetközi közösség megbízott a palesztin állam létrehozásával – nem a Hámászt, amelyik egy terrorszervezet.

Hogyan látja Izrael megítélésének alakulását a magyar médiában?

Ez attól függ, milyen fajta médiáról beszélünk. Határt kell húzni az olyan szélsőségek között, melyeknek konkrét napirendjük van – és a tényektől egyáltalán nem zavartatva magukat burjánzanak az antiszemitizmusban -, valamint a korrekt tudósítások között. Alapjában úgy gondolom, hogy a „magyar média” méltányosan kiegyensúlyozott. Mi azt szeretnénk, hogy a kép tovább javuljon, tökéletesedjen.

Fontos lenne, hogy a magyar média ne csak a Közel-Kelet politikai kérdéseire reagáljon, hanem más jellegű fejleményekre is. Az izraeli kultúra, tudomány, a turizmus, az izraeli fiatalság még alig-alig kerülnek bemutatásra Magyarországon. Ez egyébként nem csak itt igaz, ugyan ez a helyzet mindenhol a világon. A politikai vagy drámai események minden mást kiszorítanak a képből. Ezen változtatni kell.