Nem relativizálva relativizálni

„Senki nem kívánja relativizálni vagy mentegetni a sztálinizmus és a kommunizmus bűneit. Aki egyenlőséget tesz a Shoa áldozatai, a II. világháborúban a náci Németország által szervezett tudatos népirtás és a kommunizmus bűnei közé, az sérti a meggyilkolt zsidó áldozatok emlékét, és ez nevezhető másnak, mint burkolt antiszemitizmusnak” – szól Tabajdi közleménye annak apropóján, hogy az Európai Parlamentben kedden vitáztak az Európa lelkiismerete és a totalitarianizmus című határozati javaslatról.

Szájer József a vitában azt mondta: „kérjük, követeljük, hogy legyen a kommunizmus áldozatainak közös európai emléknapja és emlékműve, hogy jöjjön létre a kommunizmus gaztetteit dokumentáló európai múzeum, levéltár, kutatóintézet, hogy közösítsük ki a demokraták közül azokat, akik a kommunizmus tetteit ma is mentegetik, hogy vállalja Európa teljes szívvel minden embertelenség elítélését, s hogy támogassuk minél többen a Prágai Nyilatkozatot” (forrás: www.fidesz- eu.hu). Erre érkezett az MSZP-s EP-képviselő közleménye, melyből fent idéztünk.

Megdöbbentő szövegértés

Tabajdi szöveg- és helyzetértelmezése megdöbbentő. Az hagyján, hogy azt a látszatot kelti, hogy hiányzott az iskolai történelemórákról (pedig önéletrajzában éppen azt írja, hogy történelemből volt kiváló tanuló), valamint azt, hogy teljesen alkalmatlan politikusnak, de van itt más is. A kommunizmus és a nácizmus egyenlő elítélése ugyanis nem is érthető, hogy milyen módon vonzza maga után az antiszemitizmust. Egyáltalán nem világos, hogy a kommunizmus elítéléséből hogyan következik a 600 ezer (egyes történészek szerint valamivel több mint 400 ezer) magyar zsidó meggyilkolása, valamint antiszemitizmus. Mindez hogyan kerül egy lapra? Tudjuk, hogy a holokauszt(ipar) egyeseknek nem tragédia, hanem krokodilkönnyek között bezsebelt támogatás-milliárdok, tekintély, hírnév, relativizált történelem, s még sok minden más – csak nem az, ami valójában: tragédia, történelem, s a mai ember felelőssége, hogy ne történhessen meg többet (bármifajta) népirtás.

A holokauszt ócska politikai eszközzé degradálása ellen a zsidóknak kellene leghangosabban tiltakozni, különösen azért, mert a holokauszttal való takarózás azt a látszatot kelti, hogy ha elfogy a tudomány és az érv, akkor jön a varázsszó: holokauszt. Ez a szó válik önmagában az állítássá, ami cáfolhatatlan és fellebbezhetetlen. Így válik a holokauszt politikai eszközzé: most éppen Tabajdi Csabának köszönhetően. Innentől válik a zsidóség kérdése is politikai kérdéssé a kulturális kérdés helyett.

Az egyenlőségjel alapvető dolog, de…

A nácizmus és a kommunizmus közötti egyenlőségjel nem az ördögtől való, hanem az egészséges emberi igazságérzet követeli. A nácizmus és a kommunizmus ugyanis mindketten népirtó rezsimek voltak, ezért a kettő közé nem hogy lehet, de egyenesen kell egyenlőségjelet tenni. Ez nem antiszemitizmus, hanem tény kérdése. Talán tragikusabb a zsidó szenvedés, mint a keresztény szenvedés? Ha igen, milyen alapon? Ha nem, akkor miért beszél történelmietlen hülyeségeket Tabajdi?

Tabajdi Csaba azzal érvel, hogy a kommunizmus nyugaton nem annyira negatív, mert ott a nácizmus bukását jelenti. Amennyiben ez igaz, akkor ebből a nyugat gyomorforgató álszentsége bűzlik, ugyanis erről meg lehetne kérdezni a hitleri csapatokat ujjongva üdvözlő franciákat is, bizony. Másfelől azonban mi nem Németország, Franciaország, Hollandia (stb.) vagyunk, hanem Magyarország, ahol a kommunisták nem csak meggyilkoltak százezreket, de romba döntöttek egy nemzetet, maradandó sebet okozva a kultúráján és a tudatán. Magyarországon a kommunizmusnak súlyosabb a számlája, mint a nácizmusnak, aminek az az egyetlen oka, hogy az előbbi sokkal hosszabb ideig emésztette a magyarságot, mint az utóbbi. A kommunizmus nemzetközi ténykedéséről, a maga mögött hagyott százmillió halottról pedig már nem is beszélve...

Eszme vs. gyakorlat

A vita ilyenkor szokott elfajulni – s némileg parttalanná is válni – abba az irányba, hogy míg a nácik az árja német fajtát (és nem fajt…) felsőbbrendűnek tartottak minden másnál, addig a kommunizmus eszmei atyja, Marx a társadalmi igazságosság mellett kardoskodott. Abban semmiképpen nem lehet vita, hogy a gyakorlati kivitelezés elbírálása egyenlő kell, hogy legyen. Az eszmei háttér azonban más tészta, bár a marxi ideológia, a kommunizmus bölcsőjeként is kódolta magában a tragédiát: a Marx szerint szükséges proletárdiktatúra és az osztály nélküli társadalom víziójában benne volt annak a lehetősége, hogy olyan vérfürdőt eredményezzen, mint amilyet eredményezett is. Pontosan úgy, ahogy a nácizmusban.

Baloldali fasizmus

Marx rabbi fiaként maga is zsidó származású volt, mindennek ellenére ő maga a cáfolata annak, hogy a kommunizmus mentes az antiszemitizmustól. Álljon itt pár Marx-idézet Bayer Zsolt Olvasott-e Hitler Marxot? című írásából:

„A zsidóemancipáció végső jelentésében az emberiségnek a zsidóság alól való emancipációja” (Karl Marx: A zsidókérdéshez, 1843).

„Mindenütt, ahol a demokrácia alapja a butaság, a zsidó kufárkodás és pozícióhajhászás szemtelensége még sokra fogja vinni“ (Karl Marx, Neue Rheinische Zeitung, 1848. szeptember 22.).

„Lassalle, a zsidó nigger, aki szerencsére e hét végén elutazik, megint szerencsésen elveszített 5000 tallért egy téves spekuláción. (…) Mostmár teljesen világos előttem, hogy Lassalle – miként fejformája és hajzata is bizonyítja – azoktól a négerektől származik, akik csatlakoztak Mózeshez az Egyiptomból való kivonuláskor (hacsak az anyja vagy az apai nagyanyja nem szűrte össze a levet egy niggerrel). (…) A fickó erőszakossága is niggerszerű” (Karl Marx levele Friedrich Engelshez, 1862. július 30.).

„Úgy véljük, minden tirannus mögött egy zsidó áll, ahogy minden pápa mögött egy jezsuita. Valóban, az elnyomók vágyódásai reménytelenek lennének, ha nem lenne egy sereg jezsuita, hogy elfojtsa a gondolkodást, és egy maroknyi zsidó, hogy ki fossza a zsebeket” (Karl Marx: Az orosz kölcsön, 1856).

Náci mintára: kommunista orvosperek

Az ’50-es évek Szovjetunióbeli orvosperei kifejezetten a zsidókat igyekeztek hidegre tenni, akik szerencséje az volt, hogy Sztálin 1953-ban meghalt. Sztálin a zsidókban a Szovjetunióra és az eszmére káros ellenséget látott, ezért elkezdődtek a pozíciókból való elbocsátások. „Mindegyik nacionalista zsidó – az amerikai hírszerzés ügynöke. A zsidó nacionalisták azt hiszik, hogy az USA mentette meg őket. Az orvosok között sok zsidó nacionalista van” – mondta Sztálin (forrás: posztinfo.hu). Az orvosok csak az első lépcsőfok lettek volna a tömeges zsidóirtáshoz. Az orvosperek éppen csak megelőzött zsidógyilkosságait nem csak a Szovjetunióban, de Magyarországon is a szovjet rendszermódosulásnak köszönhetően úszták csak meg, ugyanis az ország éléről elkerülő Rákosi után meglehetősen bizonytalan időszak következett.

Józan fejjel gondolkodni

Szóval ideje lenne magyar, s józan fejjel gondolkodni, még Tabajdi Csabának is. Függetlenül attól ugyanis, hogy a méltóságos nyugat mit gondol, nekünk a saját érdekeinket kell szem előtt tartani. A terrort el kell ítélni, s nincs az egyiknél jobb, a másiknál rosszabb terror. Terror van. A kommunizmus és a nácizmus pedig a terrorban egyenlő.

Egyértelmű, hogy a magyarság huszadik századi történelme mit követel, s az is, hogy ugyanezt kell, hogy követelje a nyugat józan esze – ha van olyan neki: a kommunizmust ugyanúgy ítéljék el, mint a nácizmust. Nem jobban és nem kevésbé.