A hölgyről azonban olyan izgalmas adatok láttak napvilágot, amik újra egy szocialista melléfogás előszelét lengetik felénk. Kivágó Iván Györgynét Soroksár szociális- és egészségügyért felelős alpolgármesterét egyhangúlag jelölte az MSZP budapesti elnöksége a posztra.

A politikusasszonnyal szemben felmerült probléma már nem csak a pártállami múlt megléte, hanem az abban folytatott ügynöki tevékenység. Kivágó maga is elismerte, hogy a III/II-es kémelhárító főcsoportfőnökség 8-as osztályának "B" alosztályán dolgozott a nyolcvanas években. Ám azt is kifejtette, szerinte sokkal fontosabb Budapest költségvetése, mint az, hogy az azt megszavazó egyik szocialista fővárosi önkormányzati képviselő a Kádár-rendszerben az állambiztonságnál dolgozott.

Bökkenő

A gond az, hogy nincsen igaza. Ahogy az egész MSZP-nek sem. Úgy viselkednek ugyanis, mint bekötött szemű gyerek, aki azt hiszi, amit nem lát, az nincs, nem kell hát vele foglalkozni. Jelen esetben a magyar társadalom (és nem csak az ellenzék, vagy akármelyik párt) véleményével, és a politikusokba vetett bizalommal. Az utóbbi gyakorlatilag nem is mérhető. Méghozzá éppen azért, mert az emberek úgy látják, még mindig olyanok irányítják az országot vagy ez esetben a fővárost, akik az előző rendszerben is komoly pozíciókban ültek

Meg lehet nézni, hogy a Parlamenti képviselők (sőt, a miniszterek és az államtitkárok) közt hány olyan személy ül, akik még az MSZMP-ben indították politikai karrierjüket. Ez 2009-ben, a rendszerváltás után húsz évvel inkább kínos, mint megmagyarázható. Mert lehet, hogy szakértőkről van szó, ám a szakértelmet egy olyan helyzetben, ami jelenleg Magyarországon fenn áll, nem tudja felülírni a bizalom.

Bizalom

Nem az a baj Kivágó Iván Györgynével, hogy nem ért a munkájához, vagy nem tudja megnyomni az igen a gombot a költségvetésnél, esetleg, hogy III/II-ként bűnöket követett el. A gond az (ami Gyurcsány Ferenc esetében is megvolt), hogy olyan személy ül ma egy demokratikus rendszer hatalmi posztjára, aki egy nem demokratikus rendszer fennállásában jelentős szerepet játszott. Az ideológiai köpönyegforgatást most ne is említsük, meg azt, hogy milyen psziché szükséges ehhez, csupán azt lássuk be, aki akkor embereket figyelt meg és üldözött, most ne merészeljen szerepet vállalni az állami törvénykezés semmilyen szintjén.

Azt kellene megértenie a vezető szocialista politikusoknak, hogy a bizalom, amelyet az egész politikai elit teljes mértékben elvesztett a társadalommal, sőt mára már a gazdasági szereplőkkel szemben, nem lesz visszanyerhető, ha a kommunista diktatúra építői közül választunk egy demokratikusan működő város vezetésébe gombnyomkodót.

A cél

Merthogy - és ez a csavar az egészben - mindenki pontosan tudja mire kellett Hunvald György lemondása, és megüresedő helye: a főváros költségvetésének megszavazásához. Amíg nem tölti be valaki a posztot, addig az ellenzék és a fővárosi SZDSZ-MSZP vezetés szavazategyenlőségben, patthelyzetben van. A Fidesz ellenállása valahol érthető, hiszen ha elfogadják a költségvetést, akkor a felelősséget is kellene vállalniuk érte, ezt pedig nem szeretnének. Ha azonban nincs költségvetés, akkor minden új fejlesztés leáll a fővárosban, csak a már elindított projektek mehetnek végig. Ez sem tartható.

Nagyon kellett tehát egy szocialista szavazat, ám hogy ez pontosan ki, az elméletileg lényegtelen. Ha pedig így van, akkor egy fiatal, és ambiciózus szociáldemokrata biztosan sokkal szerencsésebb és előremutatóbb választás lett volna, mint egy idősödő félben lévő ex-kommunista ügynök. Persze az is lehetséges, hogy Kivágó mellett nem volt más, aki elvállalta volna…

Mindenestre az MSZP meg tudta volna mutatni, hogy valóban a jövőt szeretné szolgálni, hogy régen feledésbe merült már kötődése a rendszerváltás előtti időkhöz, hogy modern és fiatalos pártot szeretne építeni. Ezzel a döntéssel sajnálatosan egyet léptek hátra a bizalom visszaszerzésének útjáról.