Itt a nyár, ami a pihenés, a vakáció, a kikapcsolódás és a felüdülés igazi nagy időszaka, viszont vannak olyanok, akik ilyenkor sem tudnak kikapcsolni, leállni, lazítani. A fiatalon megözvegyült Fehér Anettka ide is, oda is tartozik, hiszen már több mint egy évtizede eredményesen és folyamatosan dolgozik a televíziós reklámszakmában, ugyanakkor már képes arra, hogy ne csak a négy fal között üljön szabadidejében.

- Lelkileg egész jól – már amennyire ilyen helyzetben egyáltalán lehetséges - helyrejöttem mostanra az elmúlt egy év során, persze soha semmi nem lesz már többé olyan számomra, mint Rezső halála előtt volt – véli Anettka. – Nagyon sokat dolgozom most is, ez tizenhárom éve nem változik az életemben, jelenleg is tévéreklámok beszerzésével foglalkozom nap mint nap. Ez az állandó biztos pont számomra, ebből próbálok megélni. Egyáltalában nem unalmas a számomra, hiszen rengeteg emberrel tudok találkozni, megismerkedni a tárgyalások kapcsán, ezt pedig hasznos, jó dolognak tartom. Nem is csak az üzlet miatt, nem is csak a pénz miatt gondolom így, szerintem egyszerűen izgalmas feladat mások bizalmát elnyerni. Több olyan üzleti partnerem is akad, akik már-már személyes barátaimnak tekinthetők.

Anettka gyönyörű barnaságát ugyan a szoláriumnak köszönheti, viszont izmait nyilvános konditeremben edzi, és barátait sem hanyagolja el, ahogy azok sem őt.

- Azelőtt odahaza tornáztam legtöbbször, de ehhez ma már se kedvem, se türelmem nincsen. Egy ideje a Rákóczi úton található Sport Templom elnevezésű helyen izzadok heti két-három alkalommal, és remekül érzem magam az ottani közösségben. Három hónapja már van személyi edzőm is, aki bizony alaposan megdolgoztat egy-egy óra alkalmával, amin gépeket nem használok, kizárólag tornagyakorlatokat vagyok hajlandó végezni. Úgy vettem észre, hogy a közösség, a társaság jó hatással van rám, örömmel járok edzeni, nagyon szeretem csinálni. A múltkoriban jelentkeztem egy jógatanfolyamukra is, ami nagyon régóta érdekelt már, titokban vágytam rá, csak valahogy sosem jutottam el odáig, hogy el is kezdjem. Most már ez is szerepel a heti elfoglaltságaim között: nagyon élvezem, hogy a testen keresztül a lélek is megkapja azt a felfrissülést, amire szüksége van. Ahogy mondani szokták: az élet nem áll meg, próbálom az „ép testben ép lélek” elv tanítását követni továbbra is. És egy nőnek szerintem adnia kell magára, történjék vele bármi.

Hogy mennyire sokszínű a tévés személyiségként megismert fiatal nő, arról sokszor, sokféle formában meggyőződhettünk már az elmúlt évek során. Színészi képességeiről azonban csupán az idén tavasszal bemutatott Holnap történt című első magyar bulvárfilmben győződhettünk meg, amelyben Anettka a történet egyik főszerepet alakította. A kíváncsian várt mozi igencsak megosztotta a nézőket: egyesek utálták, mások imádták a hazai celebvilág közreműködésével elkészített alkotást.

- A szereplést kizárólag egykori médiaiskolás tanítványom, Gerencsér Tomi barátom felkérésére, pontosabban csakis az ő kedvéért vállaltam el, akárcsak párom, Forgács Rezső is, akinek szintén jutott ebben a krimi-vígjátékban egy jópofa figura, amiben ízelítőt kaphattak a nézők remek, cinikus humorából. Hogy az embereknek mi a véleménye, az engem most sem, más esetben sem érdekel. Rengetegen gratuláltak nekem a bemutató után, akik meg nem gratuláltak, azoknak megvan ehhez a joga, hiszen nem tetszhet minden, mindenkinek! Nekem a film kezdettől nagyon tetszett, a forgatásokon remekül éreztem magamat, sokat nevettem munka közben, szép emlékként könyvelem el magamban. Ha egyszer újra eszébe jutna egy rendezőnek, hogy velem szeretne eljátszatni valamit a filmjében, akkor újra örömmel állnék kamera elé, miért is ne tenném?

Ígéretéhez híven első magyar nőként Anettka 2006.december 14-én déli tizenkét órakor megnézte a világűrből, milyen is a földgolyónk, de ezzel befejezettnek is tekintette űrhajós projectjét, akárcsak öt éven át tartó, nem éppen szokványos tévés karrierjét is. Hogy töri-e valami újabb nagy dobáson a fejét, arról egyelőre nem árul el semmit, de őt ismerve bizonyára tartogat még meghökkentő meglepetéseket a tarsolyában.

- Én már annyi „nagy dobást” csináltam életem eddigi harminchat éve során, hogy most úgy érzem, ideje pihenőt tartanom, örülni a mindennapok adta apró szépségeknek és magammal foglalkozni kicsit. Elkezdtem például a napokban üvegképeket festeni, és rettentően élvezem, holott teljesen autodidakta módon csinálom, nem tanít senki. Egy barátnőmnél láttam néhány üveglapra festett tájképet, figurát és arra gondoltam, ez nekem is menne. Másnap be is vásároltam a szükséges eszközöket, anyagokat, és nekiláttam: mostanra tetemes mennyiségű festményt sikerült „gyártanom”, amik az ismerőseim szerint jópofák, érdekesek, izgalmasak, egyediek. Nem akarok kiállítást rendezni belőlük, semmi célom sincs velük, csak gyönyörködöm bennük odahaza, és élvezem az alkotás örömét a magam szórakoztatására.

Mivel együttélésük tizenöt éve során beutazhatta a fél világot párja, Rezső oldalán, Anettka nem vágyik nagy nyaralásokra, távoli utazásokra, egzotikus kalandtúrákra, de azért persze ez a nyár az ő számára sem múlhat el néhány napos vakációzás nélkül.

- Rengeteget utaztunk Rezsővel, bejártuk a fél világot! Ahová életemben szerettem volna eljutni, azoknak a helyeknek úgy a nyolcvan százalékát már volt szerencsém megtekinteni, és ami még hátra van, az egész biztosan nem ennek a nyárnak lesz a programja. Nem vágyom rá, hogy összecsomagoljak, felkerekedjek, és elutazzam a világ másik sarkába, most legalábbis így gondolom. Persze biztosan elmegyek kicsit búvárkodni majd Egyiptomba, meg a barátaimmal is kirándulunk, túrázunk majd ide-oda hétvégente, de ezt időnként most is megtesszük. Bár egyedül élek, egyáltalán nincs társaság-hiányom, nincs magányérzetem. Bár „csajbulikat” nem tartunk, de moziba, színházba, kirándulni szívesen megyünk együtt, sőt, divatbemutatókra például mindig szívesen hagyom magamat elcsábítani. Baráti körömmel napi szinten tartjuk a kapcsolatot, és még új barátokat is szereztem: nagyon helyes, kedves, jó emberekkel ismerkedtem össze az elmúlt egy év során, kifejezetten szépek a mindennapjaim, és ezt most nagyon komolyan mondom. Szüleimhez rendszeresen látogatok el Nemtibe, de néha ők is meglátogatnak engem Pesten. Szeretek otthon lenni, ott újra kislánynak érezhetem magamat. Én rengeteget éltem tizenhat éves korom óta, egyáltalában nem hiányzik a bulizás, a világcsavargás, a szórakozás a mindennapjaimból, nem igénylem, még ha ezt talán nehéz is másoknak elhinnie. Rezső halála óta nem gondolkoztam el azon, hogy fogom vajon érezni magam majd egy év múlva, vagy öt év múlva. Minden nap más, köszönöm szépen jól vagyok, teszem a dolgomat, élem az életem hol jobban, hol rosszabbul, de többnyire most már inkább jól, bár Rezső emléke természetesen mindörökre bennem marad.