Belföld
Politikai kultúrára tanítják Morvai Krisztinát
Kemény levélváltások zajlottak le az utóbbi egy hétben a magyar EP-képviselők között. Göncz Kinga Szegedi Csanádot, Morvai Krisztina Gönczöt, a fideszesek pedig Morvait bírálták. Kinek van igaza? Egyáltalán, igaza van-e valakinek? Vagy mindenki jogosan bírált?
Az „ősbűn”
Az egész úgy kezdődött, hogy Szegedi Csanád, a Jobbik európai parlamenti képviselője – ígéretéhez híven – az Európai Parlament alakuló ülésén a Magyar Gárda egyenruhájában jelent meg.
A Jobbik alelnöke azért öltözött a bíróság által betiltott Magyar Gárda egyenruhájába, mert így akarta kifejezni, hogy nem fogadja el az ítéletet és továbbra is a Magyar Gárdát is képviseli az Európai Unióban.
Ez több európai parlamenti képviselőnél is kiverte a biztosítékot, főleg a szocialistáknál,
akik ez ügyben levelet is írtak az EP elnökének.
„Ha szükséges, a házszabály módosításával tiltsák meg egyenruha viselését. Az Európai Parlament szocialista frakciójának német elnöke, Martin Schulz levelet írt Jerzy Buzeknek, az EP frissen megválasztott lengyel elnökének, hogy szerezzenek érvényt annak a házszabályi előírásnak, amely tiltja egyenruha viselését az EP-ben” – tájékoztatta a közvéleményt az MSZP-s Göncz Kinga.
Morvai durván beszólt
A Jobbik első számú európai politikusa, Morvai Krisztinának pedig Göncz Kinga nyilatkozata verte ki a biztosítékot. A politikai kulturáltság határát súroló néhány mondatos levelében durván támadta a volt külügyminiszter-asszony személyét.
„Olvasom, hogy Ön felháborodott a Jobbikos európai parlamenti képviselők által viselt ruházaton. Megértését kérve ezúton tájékoztatom, hogy öltözködéssel és szépségápolással kapcsolatban sem most, sem a jövőben nem Önre gondoltunk tanácsadóként. Annak eldöntését pedig bízzuk a választópolgárokra, hogy Szegedi Csanád öltözködése és megjelenése, avagy az Ön öltözködése és megjelenése okoz-e több szégyent és kellemetlenséget Magyarországnak” – áll a levélben.
No comment.
Kiakadt a Fidesz
A mai napig sem Göncz Kinga, sem a szocialisták nem reagáltak Morvai levelére (bár az is igaz, hogy eléggé nehéz erre bármit is mondani), viszont a fideszes képviselők közül néhányan megtették helyettük is ezt.
Schmitt Pál (az Európai Parlament frissen megválasztott alelnöke), Szájer József, az Európai Néppárt Képviselőcsoportjának alelnöke) és Gál Kinga (a szabadságjogokkal foglalkozó bizottság első alelnöke) mellett a levelet aláírta Tőkés László is.
A konzervatív képviselők hosszú levelük nagy részét persze nem Göncz Kinga személyének megvédésének szentelték, viszont kétségtelenül azt is tartalmazza az írás.
A képviselők elsősorban Morvai egyik felszólalására reagáltak. A jobbikos képviselő az Iránról szóló vitában az egyperces felszólalások között felvetette a 2006. október 23-ai eseményeket is. Most ne foglalkozzunk azzal, hogy annak ott lett volna a helye vagy sem, mert a levelet jegyző képviselők sem ezen akadtak ki. Hanem azon, hogy véleményük szerint Morvai Krisztina „elfelejtette” megemlíteni a fideszes képviselők érdemeit az akkor történteknek a nagyvilággal való megismertetésével.
@@
A meglehetősen hosszú levélben a képviselők kifejtik, hogy „az Európai Néppárt magyar képviselői csaknem három esztendeje folytatják harcukat a baloldali magyar képviselők és hazai kollégáik, valamint a magyar sajtó egy jelentős hányadának folyamatos hazaárulózása közepette azért, hogy a polgári szabadságjogok durva sérelme európai nyilvánosságot nyerjen és a jogsérelmeket orvosolják”.
E ténymegállapítás után pedig a sértődöttség hangján így szóltak Morvaihoz: „e küzdelmet persze nem mindig koronázta siker, de nem tudjuk elfogadni, hogy az Európai Parlamentben e területen végzett munkánkat bárki is hamis színben tüntesse fel, vagy megkérdőjelezze elkötelezettségünket”.
Ezután az érdemeiket – cáfolandó Morvai kijelentéseit – összesen 14 pontba szedve sorolták fel. A pontok között találjuk a tájékoztatás legkülönfélébb formáit: a jogsértésekről készült könyvek megismertetését az EU-val, fotókiállítások szervezését, a jogsértéseket vizsgáló bizottság jelentésének angolra fordítását, az EP több befolyásos néppárti politikusának (Wilfried Martens, Hans-Gert Pöttering, Joseph Daul) elítélő nyilatkozatait, az EP plenáris ülésein történő felszólalásokat, az Európai Bizottság tájékoztatását és bevonását az események kivizsgálásának felgyorsítása érdekében.
A levéllel a képviselőknek azonban nemcsak az volt a céljuk, hogy cáfolják Morvait, hanem az is, hogy kinyilvánítsák: elsősorban ők nekik szabad felvetniük ezt a kérdést, s Morvai Krisztina (illetve a Jobbik) ne hátráltassa, ne akadályozza meg őket ebben.
„Az új európai parlamentben a szocialisták gyengülése miatt új lehetőségek kínálkoznak, hiszen várhatóan csökken annak a vehemens ellenállásnak az ereje, amivel mi az elmúlt években ebben az ügyben szembesültünk. A Fidesz felelőssége megnőtt, hiszen a magyar polgárok 56 százaléka belénk helyezte a bizalmát és az új törvényhozásban a korábbinál több és magasabb tisztséget töltünk be. Mi minden esetre tovább küzdünk.
Kérjük, ne nehezítse ezt a munkát vállalhatatlan megnyilvánulásokkal.”
S hogy mit értenek vállalhatatlan megnyilvánulásnak? Itt érkezünk vissza a cikkünk
elején említett Göncz Kingát bíráló (ez elég enyhe szó) Morvai-levélre.
„A politika – elvek, értékek és érdekek összecsapásának a terepe. Kérjük Önt, hogy ebben a harcban ne gyengítse a szabadságjogokért küzdők oldalát olyan kijelentésekkel, mint amit Göncz Kinga öltözködésére tett. Az ő külügyminiszteri tevékenységét katasztrofálisnak tartjuk, de politikai tevékenységének bármilyen lesújtó bírálata sem vezetne oda bennünket, hogy őt emberi méltóságában sértenénk meg.
Vannak határok, amelyeket nem lehet következmények nélkül átlépni” – zárul a határozott hangvételű levél.
A szocialisták kedvenc mondókája (a „határolódjon el a Fidesz a Jobbiktól!” emlegetése) remélhetőleg ezen levél után teljesen értelmét fogja veszteni és nem halljuk többet. Ha már ennyit nyerünk rajta, akkor már megérte ez a levelezés.
Forrás: HírExtra/FH