Twilight vs. True Blood

A Twilight mozifilm volt, ami újra felidézte vagy megidézte a vámpírokat, ráadásul egészen meglepően új image-t aggatott rájuk, eddig minden filmben, regényben leviatáni karakterként jelentek meg, most pedig szinte csak pozitív tulajdonságokkal rendelkeznek, már keveredhetnek emberrel, nem kell feltétlenül humánvérrel táplálkozzanak- ők a „vegetáriánus vámpírok”- sőt, létezik már szintetikus vér is.
Az Alkonyat kedvező fogadtatása óta sokan kihasználják a vámpírnépszerűséget és egyre-másra jönnek ki az új filmekkel, könyvekkel és sorozatokkal.

Az HBO-n is láthatunk egy ilyen szériát, amit 2007-ben kezdtek el vetíteni, de a nézettsége igen alacsony volt, el is gondolkoztak a készítők a folytatáson és végül úgy döntöttek, hogy megpróbálkoznak a második évaddal. Nem bánták meg. A True Blood- Inni és élni hagyni a csatornán második lett, ami a nézettséget illeti, a Maffiózók után, de nagyban hozzásegítette őket az Alkonyat berobbanása. A két produkció sok hasonlóságot mutat és mindkettőt könyv formájában is megtalálhatjuk. A vámpírok a jó szerepében tetszelegnek, egyikben sem fogyasztanak emberi vért, legalábbis a főhősök nem, az egyikben állatvérrel oltják szomjukat, a másikban pedig palackozott művér áll rendelkezésükre, természetesen ez nem elégíti ki tökéletesen éhségüket, de ezek a vámpírok még megtartottak egy-két halandó tulajdonságot: lelkiismeret és érzelem.



A főszereplő vámpírok „véletlenül” mindig egy élő-érző lányba szeretnek bele, mindig ott van a kísértés, mindegyikük számára a kiválasztott hölgy vére különösen vonzó, de a szerelem legyőzi a vágyat, amely még heroikusabbá teszi őket előttünk. Sőt, a True Blood c. sorozatban nemcsak a vámpírok vágynak a vérünkre, hanem fordítva még inkább igaz, az emberek drogként használják, ami javít az egészségükön, de szexuális élményeiket is felejthetetlenné teszik, fantasztikus hallucinációkat okoznak, s mindehhez egy csepp vámpírvér is elegendő, vannak külön vámpírcsapolók, dílerek. Mondjuk az kissé érthetetlen, hogy kimondottan nem ajánlatos többet fogyasztani belőle, mert annak súlyos következményei vannak, addig a vérszívó szerelmét alakító Sookie Stackhouse (Anna Paquin) csak úgy vedeli vámpírja vérét, ahányszor csak bajba kerül, haldoklik és érdekes módon vele nem történik tragédia.

Ma már egy vámpírharapás nem változtatja az embert vérrel táplálkozó zombivá, annak külön rítusai vannak- twilightosan úgy oldották meg, hogy csak akkor alakulnak át, ha a vámpír teljesen kiszívja a vérüket és az átváltozás borzalmas fájdalommal jár. A True Blood ennél bonyolultabb átformálást talált ki, igazi vérátömlesztést alkalmaznak, a vámpír miután vérteleníti áldozatát, utána saját véréből ad át, majd teremtményével együtt beássa magát a földbe és csak egy nap elteltével válik teljes értékű vámpírrá.
Miután mindkét alkotás hatalmas győzelmet aratott, szabályosan beindult a vámpírgyártás, könyvek tömkelegével kerülnek ki a nyomdákból: J.R. Ward –Halálos csók, Lara Adrian –Halálos csók, Kresley Cole- Vámpíréhség.

Bram Stoker- Drakula

Nem teljesen újkeletű ez a mánia, már Bram Stoker 1897-ben papírra vetette, talán a történelem leghíresebb vámpírtörténetét, a legendákból ismert Vlad Ţepeş, a havasalföldi uralkodó véres-horror históriáját. Később ebből film is készült, a magyar származású Lugosi Béla főszereplésével, ami szintén nagy sikert aratott, s ezzel elindult a lavina. Az emberek számára mindig kelendőek voltak a misztikummal és rejtéllyel teli vámpírvilággal kapcsolatos történetek.

Ifjúsági és felnőtt folytatásos regények

Könyvsorozatok is nagy példányszámban keltek el, amelyek velük foglalkoznak, ilyenek az ifjúsági regényíró, Darren Shan könyvei, amelyeket már az Universal Studio meg is vett, a bemutató pedig 2010-ben lesz.

De a felnőttek sem panaszkodhatnak, hiszen nekik Laurell K. Hamilton szolgál igazi csemegével, megalkotva Anita Blake-t, a vámpírvadászt. Anita a vámpírhóhér is néha szerelmi viszonyba kerül üldözöttjeivel, de néha még egy-egy likantrópot is sikerül kifognia. Arról még nem szól a fáma, hogy ebből is sorozat lesz, de tudjuk, hogy ami késik, az nem múlik.

A színház és a vámpírok találkozása

A vámpírimádatból a színházak sem maradhattak ki, 2007-ben mutatták be a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon Mészáros László és Szemenyei János romantikus szerzeményét, a Drakulát, amely az azonos című regény (Bram Stoker) nyomán íródott.(Szöveg: Laboda Kornél és Végh Ildikó)



Ugyanebben az évben a Vámpírok bálja c. musical is megérkezett Magyarországra- igaz, hosszas előzmény után, mert egyik zenés műfajjal foglalkozó színház sem akarta befogadni a darabot, nem ítélve neki hosszú jövőt, pedig még most is nagy dicsőséggel fut a Magyar Színházban. Előzménye Roman Polanski filmje, s nem csak nálunk örvend ekkora popularitásnak, hanem Bécsben, Stuttgartban, Hamburgban, Londonban, Tokióban és Varsóban is közkedveltté vált ez a vámpírparódia.
A vámpírhistóriák tehát mindig közszeretetet élveztek, állandóan megújulnak, mindig valami új tulajdonság kerül ki róluk és a titokzatosság mellett az erotika és félelem is mindig jelen van, amelyre az emberi társadalom szomjazik.


Képek és forrás:
http://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%A1mp%C3%ADrok_b%C3%A1lja_(musical)
http://www.darrenshan.hu/
http://www.mapetite.gportal.hu/
http://www.facebook.com/pages/Vampirok-balja-Tanz-Der-Vampire-musical/33638046103