Úszó vébé: csak tisztes helytállás volt?

Tizenhat tagú volt a magyar úszóválogatott Rómában, azonban még a sportszerető magyar közvéleményben is csak néhány fanatikus akad, aki mindegyikük nevét fel tudná sorolni. Valóban, kis túlzással ugyan, de ez a vizes vébé Hosszú Katinka és Gyurta Dani emlékezetes alakításáról, illetve Cseh Laci visszafogott szerepléséről marad emlékezetes.

Azon még a bennfentes úszószakik is meglepődtek, hogy Cseh Laci helyett egy húsz éves, messze földről visszaérkező leányka lett a magyar csapat legeredményesebbje. Kiss László szövetségi kapitány azonban azon kevesek közé tartozik, akik nem lepődtek meg a bajai származású Hosszú Katinka egy arany- és két bronzérmén.

„Az edzőtáborban elvégzett munkája, és eredményei alapján, illetve a 200 vegyes után sejthető volt, hogy hozhatja a 400 vegyest, és erről beszélgettünk is vele” – árulta el a kapitány, aki sok más szakemberrel együtt kiemelte Katinka amerikai egyetemén elvégzett munkáját is.

„Amikor felhívtam a kinti edzőjét, Dave Salót, és megköszöntem neki a munkáját, ő azt válaszolta, hogy <ha tudsz, még küldj ilyen gyerekeket>” – mesélte Kiss László (persze a magyar edzők dolgoznak olyan világszínvonalon, hogy itthon is meg lehet oldani a világklasszis úszók nevelését, és Hosszú Katinkának is voltak jó eredményei a római vébé előtt is, tehát felesleges túldimenzionálni az amerikai jelenséget).

Hosszú Katinka fantasztikus, aranyat érő úszása:

„Az lettem, ami mindig is lenni akartam: világbajnok.”Ugyan Hosszú Katinka egy csapásra sztárrá vált kis hazánkban, de – mint minden úszónak –, így neki is az olimpia az egyik legnagyobb álma. A kérdés az, hogy meddig fejlődhet még a bajaiak tehetsége, illetve mit fog produkálni például a jövő évi budapesti Európa-bajnokságon.

Hosszú Katinka aranyérme még az előtt összeszedett két bronz fényében is meglepetésként hatott, de mit szóljunk akkor Gyurta Dani elképesztő körülmények között kicsikart világbajnoki címéhez? A szintén a húszas éveiben járó olimpiai ezüstérmesünk már másodszor került fel a csúcsra – emlékezhetünk rá, ahogyan a 2004-es athéni ötkarikás játékokon a semmiből robbant be az élvonalba. Az első sikerszéria után aztán jött a hullámvölgy, ellenben az eredmények messziről elkerülték az akkor még csak tizenöt éves tehetséget. Most ismét felért arra a bizonyos csúcsra…@@

Gyurta Dani világbajnoki címe:

„Dani tipikus mellúszó. A mondás szerint a mosónők korán halnak, hát a mellúszók pont ellenkezőleg: bízom abban, hogy Dani még nagyon sokáig a magyar úszósport egyik emblematikus alakja lesz – természetesen az ő karrierjének a kiteljesedése is London lehet majd” – mondta el a HírExtrának a szövetségi kapitány.

Hosszú és Gyurta tehát szállított két világbajnoki aranyérmet, a legtöbben azonban nem tőlük várták a legfényesebb medáliákat, hanem Cseh Lacitól. Cseh Laci azonban sem 200, sem 400 vegyesen nem tudott felállni a kék-fehér római dobogó legfelsőbb fokára. Visszafogott szereplésének azonban van oka, amit természetesen Kiss László is kiemelt Cseh értékelésénél:

„Előzetesen mindenki, így én is többet vártam Cseh Lacitól, legalábbis addig, amíg nem érkeztünk meg Rómába két héttel ezelőtt csütörtökön. Mint azt sokan tudják, Lacit nem sokkal az érkezésünk után negyven fokos láz és hidegrázás közepette vitték el a mentők– akkor én azt hittem, hogy Laci a temérdek munka ellenére el sem fog tudni indulni a futamokon. Ezzel szemben a második és harmadik hely azt mutatja, hogy jó úton járt. Ha nem ad le három kilót, ha nem hagy ki napokat az edzésből, akkor a 400 vegyes a férfiaknál is a magyaroké lenne” – tett hozzá Kiss.

A három éremszállítónk teljesítménye már önmagában megéri a kalapemelést, azonban rajtuk kívül sem szerepelt rosszul a tizenhat tagú magyar válogatott. Huszonhat magyar- és nyolc Európa-csúcsot úsztak ugyanis össze a mieink. Jól szerepelt például a 4×200-as női gyorsváltónk (6. hely), illetve Kis Gergő, aki egy-egy 5., 6. és 8. helyével szintén jól teljesített, valamint döntőbe került a 4×100-as női gyors váltónk – erre utoljára 1972-ben volt példa a müncheni olimpián…

Összességében szinte mindenki megjavította, vagy megközelítette egyéni legjobbját – arra az úszóra pedig, aki élete legjobbját teljesíti egy versenyen, nem lehet mást mondani, minthogy dicséret illeti.

Ráadásul, ha csak az olimpiai számokat nézzük, ötödikek lettünk az éremtáblázaton! Így tekintve pedig még „elegánsabb” a magyarok eredménye.

Mindezek alapján, ha egyetlen szóval kellene összefoglalnunk a magyar úszók római világbajnoki szereplését, az csak a „siker” lehetne. Vagy mégsem. Kiss László inkább azt mondja: „tisztes helytállás” volt ez.

Ő ugyanis már előre néz, még a jövő évi hazai Európa-bajnokságon is jóval előbbre: a 2012-es londoni olimpiára.

Na ja, ha így haladunk, akár még egy igazán ütőképes kis csapatunk is kialakulhat addigra. Egy esetleges ottani három arany pedig már sikernek számítana, nem is akármilyennek…