A feketék helyzete egészen a huszadik század utolsó harmadáig szinte teljesen kilátástalan volt. A fehérek szemében gyakran egyet jelentettek a rabszolgákkal. Gyakorlatilag az 1960-as évekig nem beszélhetünk afro-amerikai középosztályról. A jogokért való küzdelem is ekkor ért a csúcsára, méghozzá olyan különböző utakon, melyet Malcolm X vagy Martin Luther King képviselt.

Rövid történelmi háttér

Az XVIII. században a rabszolgakereskedelem virágkorát élte az Amerikai Egyesült Államokban. A kereskedés a dél-keleti államokban folyt, a szolgákkal a nagy területű földeket műveltették meg. A legtöbb rabszolga afro-amerikai volt. A XIX. századra számuk elérte a 700,000 főt. Az összes feke bőrű 90 százaléka élt rabszolgasorban. Tulajdonképpen semmilyen joggal nem rendelkeztek, tárgyként kezelték őket.

Az első összetűzésre 1820-ban került sor egy állam felvétele kapcsán. Az északiak javaslata szerint nem lett volna elfogadott rabszolgatártás, a déliek ellenkeztek.

A második konfliktus egy Dred Scott nevű rabszolga miatt robbant ki 1857-ben. A férfit elküldte gazdája Missouri Államból Illinoisba, s amikor visszahívta, Dred jogtalannak érezte, hogy ismét rabszolgasorba kerül.

Az Amerikai Polgárháborúban (1861-1865) egy rabszolgákból álló hadtest is megállta a helyét, s példát statuált a hőseisségről. Annak ellenére, hogy a harc nem a feketék felszabadításáért folyt, eltörölték a rabszolgaságot 1865-ben.

Szintén ebben az évben új törvények kerültek napirendre a színesbőrűek kapcsán.

A történtek ellenére az 1870-es évek a szegregációról szóltak. Rengeteg megaláztatás érte a fekete lakosságot.

Csak romlott a helyzet, amikor 1915-ben újraalakult a Klu Klux Klán. A szervezet egyértelműen rasszista: koholt indokok alapján bántalmaztak, gyilkoltak meg színesbőrűeket és ideológiájukkal nem szimpatizálókat.

A második világháborút követően sem történtek említésre méltó változások.

Martin Luther King

Ekkor jött el egy baptista lelkész, Martin Luther King működésének ideje. Luther King a polgárjogi mozgalmak állandó hivatkozásának tárgya. Minden erejét a fehérek és feketék közti egyenlőtlenségek eltörlésére és a feketékkel szembeni faji megkülönböztetésre összpontosította.

Nagy hatást gyakorolt rá Mahatma Gandhi, nyilatkozataiban és tetteiben eltökéltségével ellentétben mindig az erőszakmentességet hirdette.

Annek ellenére, hogy polgárjogi mozgalmát rengetegen támadták, nagy népszerűségre tett szert: 1964-ben meg is változtatták a Polgárjogi, majd egy évvel később a Választójogi Törvényt. 1964-ben a legfiatalabb lett a Nobel-békedíjjasok közt.

"Van egy álmom..." kezdetű beszéde az egyik legkiemelkedőbb szónoklat a világtörténelemben. John F. Kennedy élőben nézte a beszédet. Ellenezte a demonstrációt, mégis így fogadta irodájában az aktivistát: "Van egy álmom...".

A 70-es évek visszaesést jelentett a korábbi eseményekhez képest, maga az afro-amerikai társadalom is elhitte, hogy Martin Luther King kiharcolt mindent a jogaikért és lehetőségeikért.

Megvalósult álom

A korlátok valódi leomlását nem jelenti más, mint hogy a világ történelmében először, 2009. január 20. óta az Amerikai Egyesült Államok elnöki székében egy feketebőrű férfi, Barack Hussein Obama ül. Amerikának és a világnak is változásra van szüksége és ezt az amerikai szavazók az új elnök személyében látják. Nem bőrszíne, hanem tettrekészsége, nyitottsága, ami a pozícióhoz juttatta. A fehérek 43, a feketék 95 szazaléka szavazott Obamára, így 53 százalékos összaránnyal került az Egyesült Államok élére.

Egy emberöltővel Martin Luther King egyenlőtlenségért vívott harca után egy fekete bőrű, Barack Obama lett amerika elnöke. Sajnos King nem élhette meg álmai megvalósulását. Pedig egészen biztos boldog lenne, hisz lassan az egész világ belátja, hogy: "kifordítva minden ember rózsaszín".