Olvad a jég, elmerül a világ!

Emelkedő hőmérséklet

A globális éghajlatváltozás egyik legfontosabb momentuma a hőmérséklet emelkedése. Az Éghajlat-vátozási Keretegyezmény szerint a kifejezés csupán az emberi tevékenység következtében fellépő változásokat takarja.

A Földön ugyanis természetes folyamatok is módosíthatják a klimatikus viszonyokat. Geológiai (pl. lemeztektonika, vulkáni tevékenység) és külső (napállandó, napciklus) hatások egyaránt szerepet játszanak a világ éghajlatának befolyásolásában.

Mégis az utóbbi évtizedekben bekövetkezett változásokat a nemzetközi kutatók az emberi tevékenység számlájára írják.

Emberi beavatkozás

A sugárzási viszonyok változása mellett jelentősen megnőtt az üvegházhatású gázok mértéke. Ezt említik meg elsőszámú okként a klímakérdés kapcsán. A folyamat lényege, hogy a Napról érkező sugarakat nem, de a földfelszínről visszavert infravörös hullámok egy részét elnyelik. Ezekben a rétegekben megnő a hőmérséklet szintje a felgyülemlett energia miatt. A felgyülemlett gázok mintegy üvegburokba zárják a hőt, mely így nem tud a világűrbe jutni. Ezzel párhuzamosan az alsó légréteg és a fölfdfelszín hőmérséklete folyamatosan elemkedik.

A legveszélyesebb a szén-dioxid magas koncentrácója. Meteorológiai és geológiai kutatások is bebizonyították, hogy hogy a 21. század elején a levegőben szén-dioxid tartalma magasabb volt, mint az elmúlt 417 ezer évben bármikor. Az ipari tevékenység, erdőirtás, közlekedés kapcsán több milliárd tonna jut a levegőbe évente.

Korábban a kiotói egyezmény volt hivatott szabályozni a kibocsátást, idén ennek lejár a hatálya, így egy koppenhágai konferencia keretében igyekeznek majd egyezségre jutni a legnagyobb gazdaságok képviselői. Már több nemzet (Amerikai Egyesült Államok, Kína, Franciaország) tette le a voksát egy új felfogás mellett, melyben megújuló energiaforrások (melyek nem bocsátanak ki károsanyagot) kerülnek előtérbe.

Emellett a dinitrogén-dioxid, a metán, a kén-hexafluorid, a halogénezett szénhidrogének és az ózon változása is káros a környezeti változásokra.

Jégtakaró vékonyodása

A jégtömegek olvadása a 21. század elejére korábban soha nem látott ütemben folyik. A grönlandi jégtábla és az antarktisz az tenegerek szintjét nagyon gyorsan emeli. Grönland évente 300 gigatonna jeget veszít. Modellek és tudósok jósolják, hogy a Jeges-tengeren 2030-ra már egyáltalán nem lesz jégmező. Ez 200 gigatonnát jelent évente, a legtöbbjét a kontinens nyugati részéről. A Worldwatch Institute tanulmánya alapján itt 1970 és 2000 között nem kevesebb, mint 40 százalékkal csökkent a jég aránya.

Nemrég látott napvilágot a hír, miszerint az Antarktiszon 2000 éve nem volt ilyen meleg a nyár. Az eredmények szerint 1998 és 2008 között sosem látott felmelegedés volt a Föld északi pontján. 1900-ig körülbelül 0,2 Celsius fokkal hűlt az Északi-sark, később azonban 1,2 fokot emelkedett.

"A huszadik század az első olyan időszak, amikor a beérkező napenergia mennyisége nem a legfontosabb tényező az Északi-sark hőmérsékletének alakításában" – írta korábban a HirExtra, a University of Arizona kutatója, Nicholas McKay szavait idézve.

A láncreakció következő állomása a tengerek sosem látott emelkedése.
@@
Tengerszint-emelkedés

A vízszint emelkedésében is több faktor játszik szerepet. Az egyik a víztömeg térfogatának növekedése. Az 1993 és 2003 közötti 3,1 milliméteres szintnövekedés egykettedét ennek a számlájára írják a kutatók. Ez egy ciklikus folyamat, melynek 2003-ban francia kutatók szerint vége is szakadt. Ennek ellenére a tengerek továbbemelkednek, igaz "csupán" 2,5 milliméterrel évente. Szakértők szerint eddig az Antarktisz és Grönland 0,5 milliméterrel, mára azonban 1 milliméterrel járul hozzá a tengerszint emelkedéséhez.

Ez elsősorban a kis szigetországokat és az alacsonyan fekvő területeket érintené. A Hadley Központ (Brit Meteorológiai Intézet), az éghajlat-modellezés egyik legfontosabb intézménye szerint 2080-ra 40 centimétert fog emelkedni a világtengerek szintje, ha nem sikerült megfékezni az üvegházhatást. Ebben az esetben közel 100 millió ember kerülne kilátástalan helyzetbe.

Nagy veszélyben New York

Új tanulmányok szerint az olvadás New York városát fenyegeti. A nagyváros közelében gyorsabb lehet a vízszint emelkedése, mint másutt. Köszönhető ez a gravitációnak, a víz sűrűségének és az óceáni áramlatoknak. A vizsgálatok torontói, boulderi, floridai és bristoli intézmények közreműködésével zajlottak. Megbízhatóbb előrejelzések keresése és modellezés volt a cél. Ennek keretében tanulmányozták, hogy a tengerparti városok miképp tudnak alkamazkodni az éghajlatváltozáshoz a közeljövőben. A hosszú távú tervek és a fenntarthatóság voltak a kutatás alappilérei.

New York 570 mérföldes partszakasza mellett a változás 20 centiméterrel nagyobb lehet, mint másutt. A város vezetői nem a legrosszabb esetet veszik számításba, de mégis foglalkoznak a gyorsabb grönlandi olvadás lehetőségeivel.

Özönvíz – mítoszból valóság?

Jóslatok már jószerivel vannak a világ végét illetően. A most annyira felkapott teória a 2012-es, a maják számításai alapján. Vannak azonban kuatatócsoportok, akik a jégtakaró teljes elolvadását várják három év múlva. Lehet, hogy beteljesedik az özönvíz, csak kicsit másképp, ahogy a sok mítoszban vagy a köztudatban szerepel. Lehet, hogy nem az égből hull alá a víztömeg, hanem mi magunk idézzük elő bolygónkon a szilárd halmazállapotú vízkészletből. Vajon ki az újkori Noé? És milyen a bárkája?