Egész pontosan azért van szükség a drasztikus kapacitásnövelésre, mert a század derekára akár 9 milliárdra is növekedhet a föld lakossága a mostani 6,7 milliárdról.

A szervezet szerint a világ gabonatermelését évi 3 milliárd tonnára kell emelni a XXI. század közepéig a jelenlegi 2,1 tonnáról az élelmezési és takarmányozási igény fedezése érdekében, és a bioüzemanyag-ágazat bővülése miatt akár ennél is több gabonára lehet szükség. (Az úgynevezett biodízelt is részben gabonafélékből állítják elő.) A hústermelésnek pedig több mint 200 millió tonnával évi 470 millió tonnára kell növekednie – állapítja meg a FAO.

A jelentés kétségkívül közvetlenül a fejlődő világ számára tartogat figyelemre méltó megállapításokat. Ám azon túl, hogy a legszegényebb országok nyomorban élő lakói mellett egy fejlett állam sem mehet el szó nélkül, ránk nézve különleges jelentőséggel is bíró beszámolóról van szó.

„Földünk” jövője

A magyar föld bizonyítottan az egyik legtermékenyebb Európában. Ezért a hazai agrárium termelési kapacitása jócskán meghaladja a belföldi fogyasztási igényt, így igen erősen rá van utalva a kivitelre. Az agrárexport-lehetőségek az európai- és világpiaci kereslettől függnek, tehát a Föld rohamtempóban növekvő élelmiszerigénye nem csekély lehetőséggel kecsegtet hazánk számára.

De vajon fel vagyunk készülve erre a globális kihívásra? Készült bármilyen kimutatás, stratégia, amely a hazánk előtt álló hosszú távú világpiaci lehetőséget vizsgálja? Egyáltalán: mi kellene ahhoz, hogy Magyarország ne hátránnyal, hanem egészséges haszonnal jöjjön ki e világpiacot átformáló folyamatból?

Vancsura Miklós, a Gabonatermesztők Országos Szövetségének (GOSZ) elnöke szerint annak, ha a FAO ad egy ilyen előrejelzést, a magyar gabonatermelők örülhetnek. Mint a HírExtrának elmondta, „mi abban vagyunk érdekeltek, hogy minél több gabonát fogyasszon a világ.” Hozzátette: Magyarországnak duplán érdeke ez mint más államoknak, mert mindig sokkal többet termel, mint amennyit meg bír enni.

Ha a világ egyszer kinyitja a száját...

Ha például a búzát nézzük, azt lehet mondani, hogy körülbelül egymillió tonnát tudunk elfogyasztani évente, miközben jobb esztendőkben 7-8-at is elő tudunk állítani. Ráadásul akár mindet élelmiszerminőségben – fűzte hozzá Vancsura.

„Hogy fel vagyunk-e készülve? Nincs mire felkészülnünk” – véli a GOSZ elnöke. Szerinte Magyarországon mindig egymillió hektáron lehet majd búzát, és ugyanennyi területen kukoricát termelni. Ez nem lehet se sokkal több, se sokkal kevesebb, akárhogyan is alakul a világ élelmiszerszükséglete – mondja. Vagyis be kell látni, hogy nem Brazíliában vagyunk, ahol kis túlzással hasraütésszerűen is be lehet vonni a termesztő zónába akár tízmillió hektárnyi földet az őserdő rovására – így az elnök. Úgy véli, a magyar gazdák a stabil kapacitásaikkal évek óta azt várják, hogy végre a világ szegényebbik fele is „elkezdjen enni”.

Egyszer volt Indiában búzavásár

Úgy tűnik tehát, hogy a világ növekvő élelmiszerigényének kielégítése a mi számunkra inkább marketing-, mintsem termelési kihívást jelent. A helyzetet jellemezve Vancsura megjegyzi, hogy néhány esztendővel ezelőtt India egyszer elvitt 500 ezer tonna gabonát. Volt is nagy öröm a magyar gazdák körében, a folytatás azonban is várat magára.

A GOSZ elnöke szerint a magyar agrárium jövőjét alapvetően két feltétel megléte biztosíthatja. Az egyik – lévén, hogy a felmelegedés miatt egyre aszályosabb évekre kell felkészülni – az öntözés biztosítása és ezzel összefüggésben a gabonatermelés maximalizálása. „Magyarország állítólag vízben gazdag ország, állítják a vízügyi szakemberek, különböző statisztikákat mutogatva. Eközben a földeken megöli az aszály a veteményt” – mondta Vancsura Miklós. A másik feltétel pedig a kivitel bebiztosítása.

Persze kérdés, hova értékesíthetné Magyarország a megtermelt gabonáját? „Magyarország el tudja látni Boszniát, ők stabil vevőink. Romániára számíthatunk még viszonylag stabilan, mert délkeleti szomszédunk, - bár a kapacitása elvileg elegendő lenne a belső piac ellátására – az aszályok miatt szinte minden évben importra szorul” – vázolta a lehetőségeket a gabonaszövetség elnöke.

Pannon Puma után itt a Pannon Búza is!

Igen jövedelmező piacot jelentenek az EU-n belül a Duna-menti malmok a Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig, amelyek javítónak használják a kiváló minőségű magyar gabonát. Sőt, ugyanígy tesz sok olasz őrlőüzem is. Ezzel együtt nagyon sokat kell még tenni azért, hogy a magyar gabonának híre menjen a világban – tudtuk meg.

Az ennek érdekében tett első lépést jelentheti a Pannon Búza márkavédjegy megalapítása, amelynek használati jogát épp tegnap adta át először az GOSZ elnöke egy ceglédi gazdaságnak. Az egyik neves nyugat-európai minősítő intézet által hitelesített Pannon Búzát csak olyan magyarországi termelő tudhatja magáénak, aki garantáltan betartja a szigorú minőségi előírásokat. „Nincs mese, a termelőknek saját magukat kell pozícióba hozniuk, mert más nincs, aki megtegye helyettük” – újságolja Vancsura.

S ezzel el is jutottunk arra a pontra, ahol megkerülhetetlenné válik a kérdés: mit tesz a magyar agrárpolitika azért, hogy meg tudjon felelni a FAO által vázolt (korántsem új keletű) globális kihívásnak?

Az elmúlt húsz év nem volt elég arra, hogy Magyarország komolyan vehető agrárstratégiát dolgozzon ki, nyugodjunk bele – közölte véleményét a GOSZ első embere. Amíg a politikai elit csak a hülyeségre gyártja a koncepcióit, addig nincs is sok remény. Egy biztos: azt a koncepciót nem szabad folytatni, amit Nyugat-Európa folytat az úgynevezett öthektáros gazdálkodás terjesztésével, mert az nem a mezőgazdaságot, hanem az ipart tartja el. Addig, amíg itthon elfogadott, hogy egy hektár földet akár tizenhat felé is szét lehet szabdalni, szó sem lehet versenyképes magyar mezőgazdaságról – mondta.

Szinte csak az EU-ba szórjuk magvainkat

A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban cikkünk megjelenéséig nem reagáltak a témában feltett kérdéseinkre, így arra sem kaptunk választ, hogy készült-e a kormányzat megbízásából bármilyen, a világ növekvő élelmiszerigényére reflektáló stratégia.

Találtunk ugyanakkor az FVM honlapján egy, a magyar mezőgazdaságról szóló jelentést, amelyből a következők derültek ki. A „Részvételünk a világ agrárkereskedelmében” című fejezet tanúsága szerint 2007-ban például búzából 1,7 millió tonnát, kukoricából pedig 5,3 millió tonnát exportált Magyarország. A hazai búza 74, a kukorica 96 százaléka uniós tagállamokba került.

A jelentés szerint Európa részesedése a világ teljes agrárexportjából 95,3 százalékot ért el 2007-ben. Ázsia 6,7-ről 3,5 százalékra esett vissza, Afrikáé a 2006-os 1,1-ról 0,4 százalékra csökkent.

Az Európai Unió tagállamaiba irányuló kivitelünk értéke 2007-ben 3941 millió euró volt, 43 százalékkal magasabb, mint egy évvel korábban. Az unió 2007-ben a teljes magyar agrárexportból 82 százalékkal részesedett. Legnagyobb exportpiacunk az FVM-jelentés szerint Németország volt, az összes magyar agrárkivitel 14,3 százaléka került német piacra.