Szexi, határozott, vehemens és szereti a szexet!

Vehemens újságírónőt játszott a Jóban rosszban sorozatban, amikor először találkoztam vele a TV2-es produkció akkori sajtófőnökeként: emlékszem, meg is kérdeztem tőle a sminkszobában, saját színe-e csodás lángvörös hajkoronája? Barbara sajnálkozva közölte, hogy csak festett. Feltűnő a lángvörös, az igaz, de én abban is biztos vagyok, hogy nemcsak emiatt fordulnak meg Orosz Barbara után az utcán: olyan a kisugárzása, a nőiességének túlcsordulása, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni, és a legtöbben nem is bírják ki, hogy meg ne szólítsák, kocsikból ki ne kiabáljanak utána. Valószínűsítem, ez akkor is így lenne, ha nem volna ismert, akit naponta láthatunk újságban, tévében.

-Ha egy nőben nincs meg egyfajta szexus, vonzerő, kisugárzás, az tehet magára bármit, csinálhat magával akármit, akkor sem fog megakadni rajta a világ szeme. Mindig a természetességre törekszem, ami a hajamat illeti, de szeretem az egyedi megoldásokat. Világéletemben vöröshajú akartam lenni, ezért színeztem be azonnal amúgy szőkés világosbarna árnyalatú fürtjeimet, amint 15 éves korom táján megengedték a szüleim, és azóta sem változtattam ezen a mániámon. A hajszín csak egy dolog, ami ugyanúgy üzenetet közvetít rólunk, de nem határoz meg minket. A saját, szőkésbe hajló világosbarna hajszínem egyszerűen nem passzolt világos bőrtónusomhoz! Emlékszem, már ovis koromban amiatt rajongtam az egyik társamért, mert vörös haja volt, és ma is irigykedve nézem, ha ilyen nőt vagy férfit látok valahol. A vörös hajú emberek az én szememben különlegesek, és nem csak azért, mert vonzzák a tekintetet, hanem mert csakugyan van bennük „valami”. Örülnék, ha egyszer természetes vörös hajú gyerekem szülessen!

Nehéz elhinni, de a mindig vibráló Barbara imád egyedül lenni: azt mondja, szüksége van néha a magányra, az elvonultságra, hogy feltöltődjön, hogy szembesüljön saját magával. Azt látja maga körül, hogy az emberek élete manapság nagyon beszűkült a munkahely és a magánélet kettősségébe. Barbara viszont szeretne még sokáig jönni-menni a világban, szabadon és kíváncsian élve az életét, nem leragadva egy vagy két dolognál csupán. Épp emiatt sem tudja most még elképzelni, hogy férjhez menjen, családot alapítson, gyermeket vállaljon, holott úgy tűnik, jelenlegi párkapcsolatában nagyon boldog, mert végre olyan társ van az oldalán, akire már nagyon-nagyon régóta vágyott.

– Félreértés ne essék: én is azt mondom, hogy alkossunk egységet a párunkkal, de önmagunkban is álljuk meg a helyünket! Ha szerelmes vagyok, én egy bújós kiscica tudok lenni. A hosszú párkapcsolatokban hiszek, eddig nekem csak ilyenek voltak. Sokáig tudok várni arra a férfira, akire úgy érzem, érdemes, fordított esetben viszont egy árva szalmaszálat sem teszek keresztbe. Annak a férfinak, aki mellettem van, helyén kell lennie az önértékelésének, az önbizalmának és meg kell bíznia bennem. Azt gondoltam, nehéz lesz ilyet találnom, de jelenlegi párom tökéletesen veszi az akadályokat (nevet). Ismer engem, bízik bennem, tudja, milyen vagyok vele, otthon, ezért csak mosolyog azon, amit újságokban olvas, tévékben lát velem kapcsolatosan, hiszen pontosan tudja, hogy az csak játék a részemről, vagy éppen hozzátartozik a munkámhoz. Életemben először vagyok annyira szerelmes, mint most! Ezért óvom, vigyázom a kapcsolatomat, nem láthatnak rólunk fotókat, nem olvashatnak rólunk lávsztorinkat a magazinokban. Ez nem jelenti azt, hogy négy fal között élünk, járunk színházba, moziba, találkozunk a barátainkkal, csak nem a nagynyilvánosság előtt tesszük ezt. Úgy gondolom, a szerelem nem tartozik a külvilágra. Bármilyen meglepő, én nem vagyok híve az utcán való csókolózásnak sem, holott a műsorom kapcsán sokan feltételezik rólam a szexuális szabadosságot.

Barbara külseje és viselkedése okot adhat némi beskatulyázásra. Akik nem ismerik közelről, esetleg nem is gondolnák, hogy a színész-műsorvezetőben mekkora kíváncsiság van a világ iránt, hogy milyen érdeklődő, hogy szeret tanulni, új ismereteket szerezni. Gyerekkorában nagypapája hírlapjait olvasta, érdekelte a politika, képes volt megtanulni az akkori kormány névsorát, hogy ezzel bűvölje el fizikatanárát, ha már annak tantárgyával képtelen volt dűlőre jutni…
@@
– Mai napig nem tartom magamat szépnek, jó nőnek, dívának pláne nem. Én nem attól járok az utcán úgy, ahogy – ezt is megkapom mindig a rosszakaróimtól! -, mert szebbnek, különbnek tartom magamat másoknál, hanem mert úgy vélem, 29 évesen tudni kell ezen a témán túllenni már! Persze mindent megteszek, hogy kihozzam magamból a maximumot, de ennyi! Aki engem közelről, pláne régóta jól ismer, az tudja, hogy én pontosan olyan „szerethetően hibbant” voltam mindig is, mint amilyen most vagyok. Idegenek viszont hajlamosak rögtön rám sütni a bélyeget, miszerint túl sok vagyok, nem tudnak és nem is akarnak befogadni, elfogadni, megérteni. Egyáltalában nem veszem magam komolyan! Imádok mulatni, még önmagamon is, ha úgy alakul, szeretem az abszurd helyzeteket, amikből sokat lehet tanulni. Az a baj, hogy Magyarországon az emberek többsége nem annyira nyitott, hogy értse az én kis játékaimat, viccesnek szánt megmozdulásaimat. Anyukám sokszor az orromra koppint, mindig mondja, vigyázzak jobban, vegyek vissza, mert félreértik az emberek a viselkedésemet. Ő ismer engem, azt szeretné, ha mások is látnák, valójában milyen vagyok. Pontosan tudom hol a határ és időben meg is húzom ezeket.

A nevével összeforr a Cool TV-n vezetett éjszakai műsora, Barbarát pusztán a téma miatt is gyakran bírálják. Bár Barbara természetesen megkapja adásonként az irányvonalat a műsor szerkesztőitől az adott témákat illetően, ő saját kérdéseit teszi fel vendégeinek, és remek pszichológiai érzékkel gyakorta olyan dolgokat tud „kihúzni” belőlük, amiken még maguk az alanyok is csodálkoznak, hogy elárulták neki.

-Én akkor tudok jól dolgozni, ha hagynak, ha bíznak bennem és a képességeimben. Ha meg van kötve a kezem – bármilyen értelemben, akár párkapcsolatban is -, ha nem vagyok eléggé szabad, akkor nem tudom a maximumot nyújtani. A fő probléma, hogy az én határaim mások által elfogadhatatlan méretű távolságra vannak! Nem szeretem magamat korlátok közé szorítani, ez pedig sokaknak nehezen megemészthető. Mint említettem, a Cool Night Extra kapcsán sokan azt hiszik, könnyen „táncba vihető” lány vagyok, pedig ez nem így van. A szexuális életemről például soha, senkivel nem beszélek, még a barátnőimmel sem, ez nekem tabu! Nem tartozik másra, hogy szeretek együtt lenni a párommal, csak kettőnkre. Ami a másfél éve futó éjszakai műsoromat illeti, mivel a szexualitás kimeríthetetlen téma, még sokáig kíváncsian vezetem a Cool Night Extrát, de itt csak az egyik arcomat ismerheti meg a néző, az érdeklődési köröm pedig igen széles, és nagyon vágyom új lehetőségekre, bízom benne, hogy egészen más területeken is kipróbálhatom magamat, annak dacára, hogy én nem vagyok „kilincselős” fajta. Amióta Pestre jöttem, vagyis 18 éves korom óta, színpadon voltam: játszottam a Vígszínházban, a Pesti Színházban, az új Nemzetiben. Öt éve elmentem Győrbe, és máig hálás vagyok az ottani igazgatóimnak, amiért soha nem kaptam olyan szerepet, amiben szép lehettem volna: én voltam gonosz terhes anya, vagyonért harcoló vénlány, megzavarodott szépségkirálynő smink nélkül, kócosan, zsákruhában, olyan külsővel, hogy az anyukám sem ismert rám a premieren! Nekem egyéni igényem, hogy mindig tökéletes frizurával, külsővel lépjek ki az utcára, arcfesték nélkül meztelennek érezném magamat, de színészként más a helyzet. Ott a radírgumit is eljátszom, hiszen az a feladatom, nincs kis szerep, a 8 mondattal is lelkesen kell tudni jelen lenni! Ha 18 éves koromban nem tanítják meg nekem a Vígben a szakma iránti alázatot, akkor szerintem ma sehol nem tartanék. Most a tévé a főszereplő az életemben, de emellett folyamatosan mást is csinálok: nyáron például forgattam egy spanyol filmrendezővel, most elkezdtem szinkronizálni, angolul tanulok, szabadidőmben rengeteget olvasok, tavasszal pedig új színdarabban próbálok. Nem keresem az új lehetőségeket, de várom, hogy rám találjanak.