Eljön az igazi atomkorszak?

Az International Group of Radiation Damage Mechanism (IGRDM) egy zártkörű társaság, melynek tagjai az atomreaktorokat érő sugárzással, új eredményekkel, lehetőségekkel foglalkoznak világszerte. A felmerült kérdéseket ipari titokként kezeli a társaság, így az eredmények publikálása egyáltalán nem, vagy jelentős késéssel várható. A konferencián legnagyobb létszámmal a fejlett országok képviselői jelennek meg, a helyszín az Európa, Ázsia, Amerikai hármas fogat között rotálódik. Idén a négynapos megbeszélésre Budapesten kerül sor október 12-i kezdettel, a KFKI Atomenergia Kutatóintézete társszervezésében.

„A konferencián a legkülönbözőbb kérdések kerülnek megvitatásra. A legfontosabbak az anyaggal és anyagtulajdonságokkal kapcsolatosak, amik olyan helyeken, mint egy reaktornak a tartálya például, nagyon fontosak. Ezek fejleszthetősége, az újabb kutatások, a régi anyagoknak a vizsgálata. Ezek a legfontosabb kérdések" – árulta el a HírExtrának Vidovszky István, a KFKI Atomenergia Kutatóintézetének tudományos igazgatóhelyettese.

Válasz az energiakérdésre?

Ugyan több ellenérzés felmerült korábban az atomenergiával kapcsolatban, ma már egyértelmű, hogy fontos szerepe lehet a fenntartható fejlődésben. Az uránból roppant jó aránnyal lehet kinyerni az energiát és a felgyülemlett tapasztalatok a környezet károsításának a mértékét is.

Az Európa Bizottság létrehozott egy tanulmányt („Európai kutatási együttműködési program – Kutatások a klímaváltozás területén”), melyet a közelgő koppenhágai konferencián szemrevételezhetnek a résztvevők. A kiadványban "Új technológiai forgatókönyvek valószínűség alapú, hosszú távú elemzése" címmel található egy rész, mely pontosan az atomenergia lehetőségeiről szól. Az Európai Bizottság véleménye szerint ez az energia lehet a fenntartható fejlődés egyik kulcsa. A tervezet 50-60 évre előre számol Európa energiapolitikájával.

„Az atomenergia lehetőségei nagyon jók. Főleg, ha figyelembe vesszük a negyedik generációs atomerőműveket, ami többek között a gyorsreaktorok bevezetését is jelenti. Ez azért fontos, mert így lehet a ciklust zárni. Ugyanis a jelenlegi technológia szerint általában az üzemanyagot, amikor kiégett – tehát általában néhány év múltán – kivesszük a reaktorból. Abban még nagyon sok hasadóanyag van, amit közvetlenül nem lehetne technológiai okokból tovább felhasználni, hanem újra fel kell dolgozni. Ez majdnem fele az eredeti tartalomnak. Gyorsreaktorok kellenek, hogy ezt jól lehessen hasznosítani,  ami manapság nem túl elterjedt. A világban alig néhány található, de feltehetőleg a következő néhány évtizedben ezeknek nagyobb szerepe lesz” – fűzte hozzá Vidovszky.

Világszerte egyre több atomreaktor épül, a nemzetek egyre komolyabban veszik az ebben rejlő lehetőségeket. Olaszországban húsz éve egy népszavazást követően teljes mértékben leállították a nukleáris programot. 2009 júliusában azonban az olasz törvényhozás ismét elfogadta a törvényt, így újra lehet üzemeltetni atomerőműveket az országban. Emellett együttműködésre léptek az Egyesült Államokkal két egyezmény keretében. Az egyik a már korábban említett új blokkok építése, melyet az amerikai Westinghouse Electric úgy üdvözölt: ez „fontos lépés” ahhoz, hogy az olasz piac megnyíljon az amerikai nukleáris ipar számára. A másik a közös együttműködés az atomenergia-rendszerek és üzemanyag-ciklusok területén.

Nemzetközi figyelem

Emellett számos beruházás van készülőben vagy folyamatban világszerte. Az IGRDM társasága is több nemzetközi hivatal, intézmény munkatársait tömöríti.

„A fejlett országok szinte kivétel nélkül képviseltetik magukat. Ázsiából Japán, Kína, Korea, India, Európából szinte mindegyik – kivétel az „antinukleárisok”, mint Ausztria és Írország –, Amerikában elsősorban az Egyesült Államok és Kanada, de az argentínok és brazilok is fontos szerepet játszanak” – sorolta fel a részvevő nemzeteket Vidovszky.

A világ uránkészletei – szemben a fosszilis tüzelőanyagokkal – hosszabb távra elegendőek. Az EWG (Environmental Working Group) jelentése szerint az uránhasználat tetőzése 2020-ra várható. Több ellenérv és lakossági ellenérzés van a nukleáris energiával és atomreaktorok építésével szemben, azonban mégis az egyik legoptimálisabb megoldást nyújthatják a jövő energetikai kérdésére. Jelenleg 440 blokk üzemel világszerte, összteljesítményük 380 ezer megawatt körül mozog. Az atomerőművek adják a világ energiatermelésének 17 százalékát. 2030-ra az összteljesítmény vélhetően megduplázódik.
@@
Vidovszky egyetért a nemzetközi trenddel: „Pillanatnyilag is van annyi urán a világon, hogy a következő néhány évtizedre a pótlása nem okozna problémát. Tehát nem a mennyiséggel van a baj, hanem a környezeti hatásokkal. Az atomenergiával kapcsolatban ezek lényegesen jobbak, ugyanis nagyon kicsi mennyiségekről beszélünk. Közismert, hogy egy gramm uránból körülbelül annyi energiát lehet nyerni, mint 20 tonna szénből. Ez óriási különbség. Ennek megfelelően a keletkezett hulladék is kis mennyiségű a szén-dioxidhoz képest. Az igaz, hogy ami keletkezik, az veszélyesebb, mint a szén-dioxid, de miután nagyon kicsi mennyiségről van szó, ez sokkal jobban kezelhető. Hosszútávon úgy gondolom, hogy a nukleáris energia nagyon sokat segíthetne a világ gondjainak a megoldásába, de ha igen hosszú távon gondolkozunk, akkor más lehetőségeket is számba kell venni.”

Paksi atomerőmű

Hazánkban a paksi erőmű képviseli a nukleáris energiát. Négy blokkját 1982-87 között helyezték üzembe. 1996 és 2002 között végrehajtottak egy biztonsági színvonalat növelő programot (BNI), így a paksi atomerőmű ilyen szempontból megegyezik a hasonló korú nyugati erőművekkel. Nemrég került napirendre a bővítés, illetve teljesítményemelés, mely során az eredeti villamos teljesítmény – miként a VVER-440-es blokkok neve is jelzi – 440 megawatt volt (később 460-470 lett) ismét emelkedhet. Így a négy paksi blokk teljesítménye összesen 2000 megawatt lesz, mely 120 megawattos energia növekményt jelentene. Az így nyert kapacitásnövekedés felérne egy kisebb új erőművel, és elemzők szerint rövid idő – három és fél év – alatt megtérülne.

A megoldás a nagyobb hőteljesítmény elérése, azonban ezt anélkül kell megoldani, hogy felmelegednének a hűtőpálcák. A megoldást a fűtőelemek közti távolság megnövelése jelentette. Természetesen ehhez kapcsolódóan egyéb fejlesztések is történtek az erőműben. A változtatások is a nemzetközi gyakorlattal párhuzamosak, melyek bebizonyították, hogy a régebbi blokkokban is lehetséges a teljesítménynövelés. Természetesen ez csak egy bizonyos pontig folytatható.

„A teljesítménynövelésnek természetesen korlátai vannak. Ez az erőmű jó ideje működik már, feltehetően a mostani növelés utáni teljesítménynél nagyobbat már nem lehet elérni” – mondta Vidovszky.

Annak ellenére, hogy a magyar lakosság körülbelül háromnegyede (73 százalék) jónak tartja, hogy van nálunk atomerőmű és az újítást is üdvözlik, mégis többen hangot adtak ellenérzéseiknek. A Greenpeace, az Energia Klub és a Levegő Munkacsoport is tiltakozott a bővítés szóba kerülésekor. Érveik között a magas költségek és a környezet károsítása szerepel. A Magyar Nukleáris Társaság (MNT) szakemberei azonban örömmel fogadták az Országgyűlés igenlő döntését (330 igen, 6 nem, 10 tartózkodás). Véleményük szerint a következő évtizedek kihívásaira csak a rendelkezésre álló eszközök – a fosszilis és a megújuló energiaforrások, valamint az atomenergia – együttes felhasználása adhat választ.

„A bővítéshez nagyon szigorú biztonsági előírásoknak kell megfelelni, de ez nem lehetetlen” – vélekedett Vidovszky.

Magyarország energiaellátásának korábban 40 százalékát, ma olyan harmadrészét biztosítja a paksi atomerőmű. Hogy mikor lesz ismét változás, nem tudni, ugyanis nem tudják még a bővítés időpontját és a pontos energianövekedés sem ismert. Mindenesetre az igazgatóhelyettes reméli, hogy lesz fejlődés. Elmondta, hogy nehéz számba venni a lehetőségeket, mert a többi erőmű helyzete is egyfolytában változik hazánkban.

„Az üzemidő hosszabbítás projekt után még körülbelül 60 évre tervezik a paksi atomerőmű élettartamát” – tette hozzá a KFKI vezetője.

Atomkorszak

Az ez utáni leszerelés elég macerás, mégis az urán jó hatásfoka miatt a nukleáris energia a világ – talán – fő energia lehetőségei közé lép elő. A fenntartható fejlődés gazdasági alapfogalommá vált. Olyan megoldásokat kell keresni, melyek minimális környezetkárosítással a legnagyobb energiát képesek szolgáltatni. A megújuló energiaforrások kiaknázása még gyermekcipőben jár, a fosszilis energiahordozók a kimerülés szélére kerültek, emellett környezeti terhelésük óriási. A nukleáris energia felhasználása során felhalmozott ismeretek és tapasztalatok, biztonságosabb hulladéktárolók létrehozása az atomenergiát az elkövetkezendő évtizedek vezetőjévé teheti.