Síri csönd és hullaszag a politikai fronton. Húsz év alatt már megszoktuk, hogy a négyévenkénti választások előtt már jó néhány hónappal ádáz küzdelem dúl a hatalomért versengő pártok között. Ez az elmúlt öt választásnál azt jelentette, hogy hiába van csak tavasszal a voksolás, már télen beindul a kampánygépezet.

Most azonban valami nagyon más zajlik. A két nagy párt mintha kifejezetten fáradt lenne, és csak amolyan tessék-lássék módon kampányolgatna. A legjellemzőbb a kampányra az MSZP budapesti nyitórendezvénye volt. Mikor Lendvai Ildikó Burány Sándor és más unalomig ismert arc összegyűlt a Móricz Zsigmond körtéren és mondtak néhány közhelyet, ám Mesterházy Attila elkésett a buliról. A miniszterelnök-jelöltre közel fél órát vártak, majd nélküle kezdték el a dolgot. Talán elfelejtette… Ahogy a Fidesz is elfelejtette ezt a magas labdát lecsapni…

Ez az abszurd momentum az egész kampányhangulatra jellemző. Mintha nem vennék komolyan az egészet. A Fidesz is csupán egyetlen plakáton jelzi, hogy Zuschlag és Hunvald ugyanabból a bandából jön, ahol Gyurcsány meg Bajnai dolgozik, és ezért kell menniük. Nem rossz az ötlet, de érdemileg semmit sem mond.

Mi a hallgatás oka?

Az MSZP részéről több oka is lehet annak, hogy csöndben vannak. Az egyik nyilvánvaló. Az elmúlt nyolc év kormányzati teljesítményéről nem lehet sok jót elmondani. Gyurcsány alatt gyakorlatilag nem történt semmi, Bajnai meg keveset volt ahhoz hatalmon, hogy magasztalni lehessen. Mégis ez utóbbi az, amit lehet kicsit szépítgetni, hiszen Bajnai azért érdemben is végzett munkát. A választók azonban az elmúlt nyolc évet fogják – teljes joggal – számon kérni a Szocialista Párton. Nehéz tehát a dolga a kampánycsapatnak, hiszen az autópálya építéseken kívül nincs mit domborítani.

Ám ezek az építések sem igazán szerencsés kampánytémák, mert ha ezzel próbálják tematizálni a közbeszédet akkor bizony sok buktatóba belefuthatnak. Az ugyan tény, hogy egy olyan tranzitországnak, mint Magyarország nagyon hasznos, ha sok és jó minőségű autópályája van, ám nem mindegy milyen áron. És ha újra beletúrunk az autópálya-bizniszbe, akkor kiderül, hogy az MSZP és az SZDSZ mekkora pénzeket és hova vett ki az államkasszából. És hogy az ország hihetetlen mértékű eladósodását is nagymértékben ezek a csillagászati összegekbe kerülő építkezések eredményezték.

Miről lehetne beszélni?

Az egészségügy, az oktatás, vagy az önkormányzati vagy a választási rendszer reformja nem történt meg, nincsen kisebb Parlament, az euró bevezetésétől rendkívül távol kerültünk. Ezek, az általában kedvelt kampánytémák tehát megint csak nem jöhetnek szóba. A csönd azért is érthető, mert eközben előkerültek a botrányok is: a Zuschlag-ügy, a Hunvald-ügy, a Weiszenberger-ügy, a BKV botrányok, a kormányzati negyed ügye, a Malév privatizációja, a Magyar Villamos Művek körüli pénzherdálás, és még sorolhatnánk. Talán tényleg jobb hallgatni.

A másik ok az lehet a hallgatásra, ha nincs mondanivaló. Ez persze szánalmas lenne, de akár el is képzelhető. Ekkor viszont arra kell számítanunk, hogy a negatív kampány kerül (újra) előtérbe és a Fidesz gonosz és autoriter vezérét fogják a falra festeni, illetve előveszik a botrányokat okozó Molnár Oszkárt, vagy Meggyes Tamást.

Nem tudnak mit mondani?

A Fidesz természetesen szintén tudatosan hallgat. Az MSZP-ről elmondottakból következik, hogy ha semmit sem csinál, az is elég a győzelemre. Az érdemi vitákat pedig elég, ha a kampány közvetlen közelében veszik elő, hogy bebizonyítsák, igenis van koncepciójuk a kormányzásra. Némi negatív kampányra ettől függetlenül számítani kell tőlük is, hiszen ezzel legalább elveszik a figyelmet saját programjuk titokban tartásának kérdéséről. Másrészt a magyar társadalmat a negatív kampányokkal mindig is kiválóan lehetett manipulálni.

Ennek a furcsa csöndnek a kispártok örülhetnek igazán. Sokkal messzebbre elhallatszik majd a Lehet Más a Politikának, az MDF-nek vagy a Jobbiknak a szava. A demokráciának pedig kifejezetten jót tehet, ha a nagyok furcsa kampány-visszafogottsága miatt a Parlamentbe több, kis párt is bejut.

Persze messze nem biztos, hogy így lesz. Elképzelhető, hogy január közepétől megint jön az egymásra fröcsögés, a gyűlöletkampány, a magyar vizsla, meg az Orbán-ördög. Csak remélni tudjuk, hogy a jövőben is marad a visszafogottság, a kevés pénzből megoldott és érdemi kérdésekre összpontosító választási kampány.