Nem csoda, hogy a statisztikák szerint a világ talán legkevesebb halat fogyasztó nemzete vagyunk, a magunk átlag 3 kilogrammos egy főre jutó éves ”pusztításával”. Csak összehasonlításképp: az egész világot tekintve ez a mennyiség 20, az EU-t nézve pedig majdnem 23 kiló!

Pedig ott, ahol az emberek asztalára rendszeresen kerül hal, jóval kevesebb a szív-és érrendszeri megbetegedés, ráadásul az uszonyosok kedvező zsír-, fehérje- és energiatartalmuk révén diétás étrendekbe is beilleszthetők. Ezen kívül egyes vitaminokban (A, D, B1, B2) és ásványi anyagokban (vas, szelén, cink, jód, kalcium) kivételesen gazdagok.

Kíváncsiak voltunk Vincefiné Simon Tímea, az ismert dietetikus és táplálkozási szaktanácsadó véleményére is, aki megerősítette, hogy hazánkban minimális a halfogyasztás. Kiemelte a tengeri halak jelentőségét, mert azok olyan zsírsavakat (többek közt a híres omega3-at) tartalmaznak, melyek más húsban nem találhatóak meg, de fontos szerepet játszanak a szívbetegségek megelőzésében.

Adódik a kérdés, mi lehet az oka a magyar ember makacs uszonyiszonyának. Nincs kultúrája a halevésnek Magyarországon? Nem ismerjük halainkat és elkészítési módjukat? Undorodunk tőlük? Drágának találjuk őket? A dietetikus szerint sok összetevője van a problémának, melyben a felsorolt okok mindegyike közrejátszik. Szerinte a halételek társadalmi elfogadásáért sokat tehetne a reklámszakma és a média.

Benke Laci bácsi, olimpiai bajnok mesterséfünk persze szakácsszemmel látja a kérdést. Úgy véli, nem ismerjük eléggé sem halainkat (a többség csupán a pontyig jut el), sem elkészítési módjukat (rántott hal halászlével és vége). Persze, - mint mondja – az is szomorú, hogy húsz évvel a rendszerváltás után az átlag magyar ünnepi menüt még mindig a klasszikus húsleves rántott sertésszelettel, sült burgonyával jelenti.

Azt is sérelmezi, hogy nincs megfelelő felvilágosítás, miként kell elkészíteni az egyes halételeket. Sokan attól félnek például, hogy a gyerekek torkán akad a szálka. Ő ezért adja a halat saját unokáinak átpaszírozva, gombócban, melyet így azok már örömmel fogyasztanak.

Be kéne mutatni a médiában a halak változatos elkészítési módjait, valamint nagy hangsúlyt kellene fektetni az ifjúság nevelésére. Legyen az iskolai menzán legalább választási lehetőség a halétel, és kezdődjön meg a fiatalok felvilágosítása, hogy nekik már természetes legyen a halfogyasztás, hogy majd az ő gyermekeiknek is továbbadják ezt a kultúrát – kínálja a megoldást Laci Bácsi.