Verának van tapasztalata arról, hogy tűnnek el hosszabb-rövidebb időre a barátok, ha házasságra lépnek, hiszen életüknek komoly részét tölti már ki a férjükkel-feleségükkel való foglalkozás.

-Friss házasokként az emberek nyilván egymást szeretnék elsőként értesíteni a maguk és a világ dolgairól, ebben nincs semmi kivetnivaló – kezdi a beszélgetést Vera. – Ezen kívül is vannak most a magánéletemnek olyan részei, amik miatt kicsit „kivontam magam a forgalomból”, de ezeket majd lassacskán megoldom. Már többen mondták, hogy kezdek megkomolyodni, felnőni, és én is ezt érzem, hiszen házasként az embernek hirtelen megszaporodnak a teendői, gyűlnek az intézendő feladatai, és már nem szaladgálhat mindennel segítséget kérni például a szüleihez, akikre azelőtt minden ilyesmit rátolhatott. Meg kell tanulni az önállóságot, azt, hogy egyedül is tudni kell megoldani a hétköznap felmerülő problémákat: ezek a felnőtt élet velejárói, valószínűleg kezd benőni a fejem lágya nekem is. Úgy is mondhatnám: asszony lesz a lányból!

Kétlaki élet

Az ifjú pár 2007 májusában ismerte meg egymást: Verának „hivatalból” kellett megjelennie a veszprémi repülőnapon a Jóban rosszban szereplőjeként, Gazdag Tibor kollégája oldalán. A színésznő mindig tartott a repüléstől, ezért családja kíséretében érkezett a helyszínre. Mire azonban a sétarepülés után a korábban vadászpilótaként most oktatóként dolgozó Richárd földet ért vele gépével, már mindketten érezték, hogy folytatódni fog alig egy órája megkezdett történetük. Azt azonban egyikük sem gondolta, hogy két és fél évvel később oltár előtt esküsznek egymásnak örök hűséget. A sorozatszínésznő egyetlen gyermekként világéletében szüleivel lakott közös háztartásban soroksári otthonukban: mivel a család telkén egy másik ház is áll, Vera és új párja abban verhettek tanyát, és most, önálló életük kezdetén teljesen birtokba is vették, bár Richárdnak természetesen ma is megvan veszprém megyei "rezidenciája", a házaspár ott is sok időt tölt.

-Ez a kétlaki élet tökéletesen működik, az első perctől fogva, unatkozni legalább nincs időnk! – nevet a színésznő. - Richárdnak gyönyörű, zöldövezetben lévő lakása van Pápán. Nagyon szeretek ott lenni, megismerkedésünk után két héttel már el is vitt oda, hogy megmutassa, én pedig mindjárt annyira otthon éreztem magam benne, mintha megéreztem volna, hogy ez hosszútávra szólni majd… ! Nagy szerencsénk, hogy anyukámék telkén két ház áll, valaha sok generáció lakott itt együtt. Sajnos, ma már sem dédszüleim, sem nagyszüleim nem élnek, ezért költözhettünk be mi ketten a férjemmel az üresen álló ingatlanba. Bár Richárdnak elég rugalmas a munkarendje – repülőoktatóként illetve a távközlésben dolgozik -, engem minden elfoglaltságom Budapesthez köt, így csodás ajándék számunkra, hogy a fővárosi hétköznapok után gyakorta messze a nagyvárosi nyüzsgéstől pihenhetjük ki magunkat. Eddig is mindig össze tudtuk egyeztetni a programjainkat, és ez az esküvőnk óta is így van, szóval valaki odafentről nagyon akarta, hogy mi folyton együtt lehessünk!

Háztartás, gyerekvállalás

Amikor nincs semmi hivatalos elfoglaltsága, Madár Vera is átváltozik színésznőből háziasszonnyá, vagyis bármilyen hihetetlen: a vörös bombázó otthon mos, főz takarít.

- Természetesen nincs bejárónőnk, úgyhogy magunknak kell megcsinálnunk mindent a ház körül, és ebből én igyekszem maximálisan kivenni a részemet, bár a férjem nem mindig hagyja! – mosolyog Vera. – Megmondom őszintén: Richárd nagyon gondoskodó természet, úgyhogy ha én ölbe tett kézzel üldögélnék odahaza egész nap, ő abból sem csinálna problémát. Egész életében nagyon önálló volt, így neki csak egy plusz, ha én besegítek valamiben, amit természetesen zokszó nélkül megteszek, nem is tudnám elnézni, hogy egymaga tegyen-vegyen a lakásunkban. A heti bevásárlást, nagytakarítást közösen intézzük, napközben mosogatni és takarítani viszont kifejezetten szeretek. Nagy szerencsémre Richárd nagyon szépen vasal, mert bevallom, azt nagyon nem szeretek. A közös főzőcskézés kikapcsolódást jelent számunkra és Richard isteni finomakat szokott kreálni a tűzhely mellett! Még ebben is stimmelünk, hiszen mindketten az ázsiai konyhát kedveljük leginkább, csak míg én a kelet-ázsiaira esküszöm, ő a Távol-Kelet ízeit magasztalja. Richárd specialitása egy szezámmagos, thai fűszerezésű csirkeétel, én pedig inkább süteményekben vagyok „erős”: a hozzánk ellátogató vendégek odáig vannak a juhtúrós perecemért, meg a nagyitól tanult sajtos stanglimért…

Vera köztudottan imádja a gyerekeket, ha meglát egyet – még ha idegen is - , szeretné azonnal ölbe kapni! Melegszívű, kedves, igazi édesanyának való lényével biztosan remek anyuka válik majd belőle egy szép napon, de hogy ez az idő pontosan mikor jön el, arra elhatározása szerint még várni kell.

- Mindenkinek azt tanácsolnám szívem szerint, hogy kapcsolatuk első éveiben kizárólag egymással foglalkozzon egy pár, mert nem tartom okos dolognak, hogy azonnal fejest ugorjanak a szülők napi 24 órát követelő feladat-tengerébe – véli a színésznő. – Persze ha úgy alakul, hogy véletlenül mégis jönni akar a baba, hát jöjjön, nincs ezzel semmi bajom, de legjobb, ha tudatosan előre próbálunk tervezni az életünkben. Élvezzük ki az első pár felhőtlen, szabad évünket, tegyünk úgy, mintha hosszított mézesheteket élnénk folyamatosan! Richárd vágyik már gyermekre, de én még pár évig szeretném kiélvezni a házasság kétszemélyes örömeit, ráadásul vannak még olyan céljaim, amiket egy kisgyerek mellett nehezen tudnék megvalósítani.

Házasságból csillagos ötös!

Verának a maga pörgős-forgós, állandóan csivitelő stílusával nagy szerencséje van, hogy Richárdot kapta férjül, hiszen párja halkszavú,higgadt természetével maga a nyugalom szobra. Egyvalaki tudja csak kihozni a sodrából időnként, az pedig az ő imádott kis felesége!

- Változó hogy mivel tudom felbosszantani, ez mindig helyzetfüggő, de amitől rendszeresen kiakad, az a „szómenésem”, vagyis hogy akkor sem áll be néha a szám, amikor csendben kellene lennem - ismeri be családi titkát a Jóban rosszban Gyöngyije. – Hál’Istennek még sosem veszekedtünk – vele nem is igazán lehet -, és ha van is néha egy-egy mosolyszünetünk, pár perc múlva kibékítjük egymást. Civil létére például első perctől jött velem a különféle partikra, fogadásokra, ahol megadóan, mosolyogva tűrte a fotózásokat, egy zokszava nem volt. Elfogadott engem úgy, ahogy vagyok, tisztában van vele, hogy bizonyos dolgok az én számomra kötelező jellegűek. Természetesen én is elkísérem őt, ha munkája kapcsán valamilyen megmozduláson meg kell jelennie: ilyenkor boldogan érzékelem, milyen büszkén mutatja be az ő kis feleségét kollégáknak, ismerősöknek! Kizökkenthetetlen természetének köszönhetően a ruhavásárlásaimat is remekül viseli, sőt, inkább kedvtelve nézegeti, hogyan próbálok fel újabb és újabb holmikat. Nemcsak nekem, de nagy nyilvánosság előtt is többször kijelentette már, miszerint én vagyok az a nő, akire negyven évig várt. Én ugyan még messze vagyok a negyventől, de lényegileg csatlakoznom kell „az előttem szólóhoz”: boldog vagyok, hogy csaknem három éve együtt lehetek Richárddal, hogy fél éve már a férjemként szólíthatom őt, és hálás vagyok a jósorsomnak, amiért mégiscsak elmentem arra a bizonyos repülőnapra! Ha osztályzatot kéne adnom a házasságunk első hat hónapjára, azt hiszem kizárólag a „csillagos ötös fölé” megjelölés lehetne a helytálló…