2018. november 13. - Szilvia

Egy ismert hang a tévéből!

A szembejövőknek ugyan nagyon ismerős az arca, de nem mindig ismerik fel Kerekes József színművészt. Viszont ha megszólal valahol,akkor azon nyomban beazonosítják Shrek szamárjának, Jim Carrey-nek vagy akár a Vacsoracsata viccelődő narrátorának hangjaként.
2010. május 1. szombat 09:02 - Ruttka Ildi
A pincérnő, miközben leteszi elé a kávéját, meglepő módon teljes nevét mondva szólítja meg Kerekes József művész urat, ami láthatóan jólesik a színésznek, hiszen legtöbbször csak szinkronhangként azonosítják az emberek.

Egyenesen meghat, ha tudják a nevemet, hiszen az én munkásságomnak két fő területe van: a színház és a szinkron. Legtöbbször összesúgnak a közértben, a benzinkútnál vagy az áruházban, és hallom, amint mondják hogy te, ez a pasas nem a Jim Carrey-nek vagy a Szamár-nak a hangja? Persze ennek is szoktam örülni, de ha tudják a valódi nevemet, annak a legjobban!

Szerencsémre nem csak az említett két figurát csinálom, hanem van még számtalan, akikről az emberek nem is tudják, hogy én adom a magyar hangjukat! Az összes mozifilmet leszámítva valamennyi Garfield-et én csinálom a tévében, akárcsak egy csomó más ismert rajzfilmsorozat valamelyik főszerepét. Annak idején, még színművészeti főiskolásként kezdtem el szinkronstúdióba járni dolgozni – ahol nem mellesleg nagyon meg lehet tanulni a szakmát! - , de akkor még nem hittem volna, hogy több mint húsz évvel később inkább a hangom lesz a közismertebb „munkaeszközöm”, nem az arcom.

A remek színészi adottságokkal bíró Kerekes Józsefre elsősorban vicces, pergőnyelvű, netán kifejezetten infantilis alakok, elrajzolt karakterek megformálását bízzák a szinkronrendezők. Számtalan darabban játszott eddig, de szívesen osztanak rá hasonló figurákat színpadon is, de szerencsére akadtak pályáján veretesebb szerepek is.

Kerekes József
1986-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd a Nemzeti Színházhoz szerződött. 1990-től a József Attila Színház tagja, 1992-ig. Majd a Budapesti Kamaraszínház tagja lett. Jelenleg a Vidám színpad és a Budaörsi Játékszín tagja. A klasszikus és a modern vígjátékok karakterszerepeiben sikeres, és Jim Carrey állandó magyar hangja.
Ha azt kérdeznék, milyen szerepek nőttek leginkább a szívemhez, nem hagyhatnám ki Dürrenmatt János király című darabját, amelyben Lajost játszottam: előbb a Főiskolán, később a Várszínházban. Ez a szerep volt az én nagy kiugrásom! Nagyon szerettem a József Attilában a Budapest Annoban játszani, és meg kell említenem a Radnótin öt éven át futó Micimackó címszerepét is, amit vendégként csináltam meg.

A Budapesti Kamaraszínház tagja vagyok 1992 óta, és ott az első öt esztendőm felhőtlen boldogság volt, ugyanis rengeteg különféle típusú darabban játszhattam, és mindegyiket másért szerettem. Például a Bunbury, amit a színészlegenda Gábor Miklós rendezett, az életre szóló élményt jelentő Vértestvérek Eddie-je Vári Éva oldalán, amit Szegváry Menyhért állított színpadra, akárcsak Reviczky Gáborral az Indul a bakterház színpadi változata, amit több mint százszor játszottunk.

Mostanában a Csiszár Imre rendezte Hazatérés című darab a kedvencem, méghozzá éppen azért, mert ebben egy másik, drámai arcomat tudom megmutatni a nézőknek. Ehhez hasonló komoly figurám volt főiskolásként Csehov Három nővérében Andrej szerepe, amit nagyon-nagyon szerettem csinálni. Kár hogy ma már alig van igény az orosz klasszikusok darabjaira!

A negyvenes éveiben járó színész még ma is zavarba jön, ha autogramot kérnek tőle, kifejezetten feszélyezi, ha művész úrnak szólítják valahol. Talán ez abból is fakad, hogy bár Budapesten született, szülei révén falusi gyökerei vannak, amikre máig büszke.

Én soha nem tagadtam meg a gyökereimet, nem is fogom! Édesapám tanyasi parasztgyerekként született, nevelkedett, majd Baján járt mezőgazdasági szakközépiskolába. Később, édesanyámmal együtt azért költöztek Budapestre, mert apukám felvételt nyert a Kertészeti Egyetemre, ahol előbb tanársegéd volt, majd tanítani kezdett, és haláláig ott is maradt állásban. Sajnos, nagyon korán itt hagyott bennünket, 49 évesen ment el. Ma is boldoggá tesz, és egyfajta békességgel vegyes nyugalommal tölti el a lelkemet, ha valahová vidékre mehetek egy időre, főként ha apukám szülőföldjére utazhatok. Volt egy nagyobb kihagyás, de tavaly és tavalyelőtt már hosszabb időt tölthettem rokoni körben, Szeged mellett.

Bár a kétgyermekes művész pár éve elvált, második feleségével már végre saját házába költözhetett, egy fővároshoz közeli csendes, barátságos településre. Kevéske szabadidejében rettentően élvezi hogy a kertben tevékenykedhet: ilyenkor kapál, füvet nyír, gyümölcsfákat metsz, locsol. Mint mondja, kiütköznek paraszti gyökerei… Hogy ilyen szülői háttérrel hogy fordulhatott a színészi pálya felé, egyszerű a válasza: sokat nézte kisgyerekként a tévét, és nagyon megtetszett neki, ahogy ott bolondoztak a színészek.

Gimnazista koromban nővéremnek is, nekem is ugyanaz a biológiatanára volt: mivel mindketten humán beállítottságúak vagyunk, ez a tanár, aki apukámat tanította korábban az egyetemen, nem értette, a mi fogunk hogy nem fűlik a reál tárgyakhoz? Mivel 9-10 éves koromtól egyértelmű volt, hogy színészi pályára akarok menni, már a gimi első osztályában színjátszóköri tag voltam.

Mivel apukám korán meghalt, érthetően rengeteg sírás volt akkoriban nálunk, amit borzasztó nehezen viseltem (ez máig így van velem)és én szerettem volna vidámságot csempészni a könnyek helyébe, hát ellenreflexként folyton mókáztam, bolondoztam, mulattattam a körülöttem lévőket. Érettségi táján természetesen jelentkeztem a Színművészetire, ám csak másodszorra nyertem felvételt.

Apukám sajnos nem érhette meg színésszé válásomat, de hét éve elhunyt anyukám minden bemutatómra eljött, minden munkámban megnézett és nagyon-nagyon büszke volt rám! Eleinte nagyon féltett ettől a pályától, izgult értem, hogy jól döntöttem-e, de utólag elmondta nekem, mennyire megnyugodott amikor már kamaszkoromban boldognak látott a színpadon, örült hogy jó társaság vett körül, ezért velem együtt tudott örülni a választásomnak. Velem soha nem volt semmi baj, nem bandáztam, nem keveredtem balhékba, a színjátszókör lekötött, elégedetté tett és fiúként amúgy is nagyon anyás voltam. Csak most utólag tudom őt igazán megérteni, miért is aggódott értem úgy, hiszen már szülő vagyok magam is.

A színésznek előző házasságából két lánya született: Fanni 14 éves, Nóri 10, és édesanyjukkal élnek. A jelek szerint nem nagyon érdekli őket a színjátszás, legalábbis egyelőre, bár a kisebbikben édesapja lát valami tehetséget „mocorogni” ezirányban. Egyébként ha úgy alakulna, lebeszélné őket erről a pályáról.

Rengeteget dolgozom, én nem tudok „hétvégi apuka” lenni, mert olyankor is előadásaim vannak. Ezért sajnos nem tudunk rendszeresen találkozni a lányokkal, inkább össze-vissza, ki, mikor ér rá, viszont szinte naponta beszélünk egymással telefonon. T

udom, hogy ez nem az igazi, de legalább mégis megvan köztünk az állandó kapcsolat. Most épp a Hamupipőke című klasszikus mesedarabot próbálom vendégként a Játékszínben (én vagyok benne a királyi pitvarmester! ), és a lányok már most nagyon készülnek a május 8-i bemutatóra, hogy eljöjjenek engem megnézni benne.

A Budapesti Kamaraszínház művésze évadközben rengeteget játszik, a szinkronstúdiókból szinte ki sem jön egész évben, természetes volna hát, hogy nyaranta legalább egy hónapon át lógassa a lábát. Kerekes József ezt örömmel meg is tenné, ám nyughatatlan természete miatt állandóan úgy érzi, muszáj valamit csinálnia. Igazi luxusként éli meg például, ha feleségével, Rékával elutaznak egy hosszú hétvégére valahová.


Bükkfürdőn töltöttünk év elején négy napot, nagyokat sétáltunk, fürödtünk, szaunáztunk, istenien éreztük magunkat, igazi feltöltődés volt. Azt azonban nem gondoltam volna, hogy negyedik nap már alig vártam a hazaérkezést, az újbóli munkakezdést! Úgy tűnik, nekem elég három napnyi szünet, csak ezt jó volna kéthavonta megvalósítani.

Az viszont kifejezetten áldás, hogy szép környezetben, gyönyörű kertes házban lakhatunk, ahol még azt is megengedhetjük magunknak, hogy mielőtt hétköznap délelőtt próbára sietnék, kiüljünk a párommal napozni egy fél órát a kora reggeli napsütésbe. Nyáron például épp olyan, mintha üdülnénk valahol! Imádom a kertet – talán ez a paraszti vérvonalnak köszönhető - , ezért az én számomra igazi kikapcsolódás, ha füvet nyírhatok, kapálhatok, ültethetek, fát metszhetek.

Az idei Story Ötcsillag Gálán Kerekes József is a díjazottak között lehetett, ahol Értékdíjat kapott, amit a neves zsűri (Vitray-Presser-Szinetár-Huszti) ítélt neki oda kiemelkedő művészi munkásságáért.

- Ezt a díjat ugyan nem az olvasók szavazatai alapján ítélik oda évről-évre, viszont négy olyan méltán elismert nagyság dönt felette, hogy azt hiszem, igazán büszkének érezhetem magamat amiatt, hogy ők most énrám gondoltak e díj kapcsán. Szinetár Miklós el is mondta a díj átadásakor, hogy kuratóriumuk azt szeretné elérni az Értékdíjjal, hogy olyanok is kapjanak tehetségük okán elismerést általa, akik kicsit kevesebbet vannak a reflektorfényben.

Boldog vagyok hogy odatehettem ezt a szép díjat a többi mellé: 1996-ban Jászai Mari díjas lettem, majd Vox-Car díjakat kaptam egymás után három híres szinkronomért is, amiket a Shrek, a Gyűrűk ura és az Asterix-Obelix Egyiptomban egy-egy figurájának magyar hangjaként érdemeltem ki. Örömmel tölt el, hogy nem „csak úgy” kaptam ezeket, hanem nagyon sok munkával érdemeltem ki mindegyiket.

Az RTL Klubon futó Vacsoracsata narrátoraként hétköznap esténként hallhatjuk szellemesen csípős megjegyzéseit, szarkasztikus humorral fűszerezett beszámolóit. Ezeket a szövegeket ugyan nem maga írja, viszont telerakja saját gondolatokkal, viccekkel is: épp ettől olyan egyedi ezeknek a konferálásoknak a hangulata, nem véletlenül rajonganak érte a nézők.

El lehet egy ilyen szöveget mondani szárazon is, viszont ha poentírozva, eljátszom a mondanivalót, beleadva saját egyéniségemet is, csak jó sülhet ki belőle! Még nem volt ugyan szó róla, hogy a „hangot” végre főzőkanállal a kezében is lássa a közönség – vagyis engem a műsor szereplői közt -, de nem is szívesen vállalnám ezt a fajta feladatot, ugyanis nem vagyok a konyha ördöge, bár gulyáslevesben egész jó vagyok. Szívesebben maradok a narrátori szerepkörnél, amúgy sem engedném, hogy más kommentálja a főzőtudományomat: természetesen azt is én csinálnám, így legalább pikáns fordulatként saját magamat szúrhatnám le, ha elrontok valamit a tűzhely mellett…
Kapcsolódó cikkeink
További cikkeink
Legfrissebb hírek
Legolvasottabb hírek
Legfrissebb írásaink
Legolvasottabb írásaink
Szavazás Sztárhírek témában
Ön követi a Való Világ hatodik szériáját?
Ezzel kelek és fekszem!
Bele szoktam pillantani, ha időm engedi
Rá-ránézek, de nem foglalkoztat különösebben
Nem nézem
Nem nézem és ellenzem is, népbutításnak tartom!
ÁLLÍTSA BE A DÁTUMOT ÉS MEGTUDJA MI TÖRTÉNT AZNAP A VILÁGBAN
A HírExtra különleges időgépével nem csupán egyetlen hírre, de az adott nap teljes híranyagára rátalálhat, az oldal fennállása óta.
Dátum: - - Idő: -
FOTÓTÁR
Felkapcsolták a margitszigeti futókör LED-világítását