Kié itt a tér?

Furcsa látvány fogadja a budapesti Liszt Ferenc térre, az MSZP trianoni emlékgyűlésére érkező újságírót: a tér Andrássy út felöli oldalán álló Ady-szobor előtti piciny márványplacc egyik felén nemzeti- és uniós zászlók sorakoznak (az arány 8:2 a magyar trikolór javára), a másikat azonban a 81. Ünnepi Könyvhét alkalmából kitelepült dupla stand, illetve a hozzájuk tartozó kerti székek foglalják el.

Negyed négy, az országházi emlékülésről egyedüli parlamenti pártként távol maradó MSZP Trianoni emlékülése csak fél négykor kezdődik, így marad idő egy kis nyomozásra: hogy a jó viharba (na, ezt a szót ne is emlegessük) sikerült úgy intézni, hogy egymásra csússzon a szocialisták sajátos mementója, illetve például a spontán találkozást szemlátomást derűsen fogadó Bacher Iván dedikációja?

Ezt Tom Magnum se csinálhatta volna hatékonyabban: gyors kérdés a még üresen álló, felemás „pódium” előtt rezignáltan dohányzó MSZP-sajtós lányoknak, s már zsebben is az igazság: a könyvheteseknek a hatodik kerületi önkormányzatnál, míg a nyolc év után ellenzékbe szorult szocialistáknak a BRFK-nál kellett bejelenteniük térfoglalási szándékukat. A két szerv között pedig a jelek szerint annyi az infóáramlás, mint a szépreményű Dundika és a legalábbis tetszhalott imázsú Gyurcsány Ferenc között.

Gyurcsány smafu

Apropó Gyurcsány: előzetes információink szerint a szocialista frakció tagjaira nézve ugyan nem volt kötelező az eseményen való részvétel, ám a párt ígérte: az MSZP vezető politikusai jelen lesznek a mindössze egy darab Himnuszból, két versből, egy Hiller-beszédből és egy Szózatból összeállított, fél órásra tervezett emlékezésen.

Az ex-miniszterelnököt azonban annak ellenére nem látni, hogy mindjárt fél négyet üt az óra, s az MSZP topfunkcionáriusai, úgymint Lendvai Ildikó, Kiss Péter, Simon Gábor, Steiner Pál, Tóbiás József, Kovács László és még sokan mások, már mind a lobogók előtt toporognak a rajtuk kívül még vagy ötven főt kitevő, nyugdíjasokból álló szimpatizáns-mag közé vegyülve.

„A frakció túlnyomó többsége itt van velünk” – mondja körbe nézve a szintén a tömegben álldogáló Nyakó István, majd hozzáteszi: egyedül a Gúr Nándi, meg még néhány borsodi képviselő hiányzik. Ők modern kori nemzeti tragédiánk helyett érthető módon az ottaniak személyes tragédiájával vannak elfoglalva. LINK

Gyurcsány azonban se nem borsodi, se nem Gúr Nándi. Na mindegy. Az emlékezés a Himnusszal indul. A pesten szokásos, előrehozott péntek délutáni csúcsban a jelen lévő jó fele vállalja be a hangos dalolást, a többség inkább méltóságteljes, ám kevéssé ünnepélyes arckifejezéssel áll.

Üzenet a Jobbiknak

Következhet az „elővers”: ezt a szerepet stílszerűen Ady Endre Magyar Jakobinus dala tölti be, majd a történészként is számon tartott Hiller István lép a mikrofon mögé. Kijelenti: Trianon igaztalan volt. Igaztalan, mert szakított egy évszázados európai gyakorlattal, mi szerint a háborúk veszteseit nem volt szokás megalázni. Minket viszont megaláztak, méghozzá nem kicsit. (Nagyon – a szerk.) Még a húszas olimpiára se hívták meg az országot.

A Trianonra adott válaszaink viszont már éppúgy helytelenek voltak, mint maga a békediktátum – foglalható össze Hiller mondanivalója. Se a Horthy, majd az azt követő nyilas, sem a kommunista rezsim nem volt képes a helyén kezelni sorsfordító tragédiánkat. Előbbiek túlbeszélték, utóbbi elhallgatta és elhallgattatta azt.

„Enyém a mult és övék a jelen”

Ezeket a hibákat még egyszer nem követhetjük el – mondta a szocialista ex-miniszter, aki az egész eseménybe csöppnyi aktuálpolitikát is csempészve azzal folytatta: „Mi, magyarok, akik emlékszünk erre az igazságtalan és rossz békére, együtt kell mondanunk, nem üvöltve, de határozottan ki kell mondanunk, hogy rossz válaszokat megismételni, újabb hibákat elkövetni, bűnös vétek.” Hiller mondandóját a már-már klasszikus balliberális Trianon megközelítéssel zárta: a Kárpát-medence népei az európai integrációban találhatják meg békés boldogulásukat.

Mikor végzett, és a baloldali gondolatoknak járó mérsékelt tapsot is fogadta, Hiller ellépett a mikrofontól, hogy átadja helyét a József Attila A Dunánál című versét szavaló közreműködőnek. „A harcot, amelyet őseink vivtak, békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés” – szólnak tragikus sorsú költőnk versének utolsó sorai.

Alig halkult el a Szózat, a szétszéledő tömeg közt a tegnapi Fidesz-nyilatkozatokra reagáló Mesterházy Attilához igyekvő sajtómunkások már azt dokumentálták hogy az MSZP frakcióvezetője a forint elleni spekulációról értekezik.