Alig fürdőruhában?

A forró nyári melegben ki ne gondolt volna még arra, hogy megszabadul felesleges ruhadarabjától? Leveti szoknyáját, felsőjét, nadrágját és pólóját? De letudnánk-e dobni legintimebb részünket elfedő apróságainkat? Isten ugyan meztelenül teremtett minket, de később lehetőséget is adott a textiliparon keresztül, hogy ne egy szál semmiben kelljen minden nap mutatkoznunk. Akkor miért olyan gond ezzel a „lehetőséggel” élnünk?

Le a gatyákkal!

Ahogy az Omszki-tó partjainál sétáltam a hétvégén, egy dolgon járt végig az eszem: a történelemkönyv 123.olalán. Itt tanultuk azt, hogy a szocialista erkölcsök mélyen beleívódtak a második világháború utáni, társadalmi morálunkba. Feneket villantani, csupasz bőrt közszemlére tenni, nemhogy szépérzéket zavaró tényező volt, hanem egyből tilos is. Komoly büntetésre számíthattak azok, akik egy kis „pucérkodás” miatt átlépték az előírt korlátokat. A szexualitás művészfilmekben igen, közhelyeken nemet kapott. Emlékszem kedvenc történelem tanáromra, ahogy Jancsó Miklós filmjeire, mint a meztelenség gyökeret eresztett képkocáira hivatkozik. Akkor és ott az érzékiség tabu volt, sőt a meztelenkedés az erőszak kifejező formájaként élte mindennapjait!

Ahogy elhaladok egy-egy „titka itt már sehol nincs” ember mellett, azon gondolkodom, hogy lázadni vagy kifejezni akarnak-e ezzel a viselkedésformával? Mikor ötlött fel bennük, s legfőképpen miért, hogy szorosnak tartva fürdőruhájuk anyagát, ezen túl egyedi „ruhakölteményben” jelennek majd meg a strandokon?

Azon gondolkodom kit is kérdezhetnék meg, mikor meglátok egy plakátot. A nudisták Szent Grálját, egy kifüggesztett „házi rendet”. Olvasom a miérteket, a történetet arról mikor alakultak, hol lehet őket még alaposabban szemügyre venni, s azt érzem nem értem. Én imádok a málnás fürdőrucimban –csak így hívom- végig lejteni a Szécsényi fürdőben, a Duna-parton, sőt itt az Omszki-tó öblös partjainál sem érzek olthatatlan vágyat, hogy felfedjem magam! Limbi és lombi ide vagy oda nekem kötelességem van, s ki kell szúrnom valakit, hogy megtudjam miért jó az, hogy mindenféle fertőzésnek, meg perverz szemeknek teszik ki magukat?

Ahogy játszom a speciális orosz rulettemet, imádkozom, hogy vegyek végre észre egy éppen felfelé öltözködő alakot. A szemem sarkából látok is egyet, s rohanok felé, mint a Mercy reklám csoki őrült pilótája. Idegességemet leplezzem,  a törölközőt is magamra tekerem, s ha itt lenne most a kabátom, még azt is felvenném. Géza és Etel, nevezzük csak így őket nagyon nyitottak és bármire hajlandóak válaszolni. Sőt, ha szeretném, szívesen leveszik a ruhájukat, hogy még nagyobb átéléssel beszélgessünk. Erre én elakadó hangon csak annyit mondok: erre igazán nincs szükség, hiszen nem vizsgálni akarom Önöket!

A ruha, mint akadályozó tényező?

A beszélgetés így indult el a furcsa pár és a számukra még furcsább bebugyolált lány között. „Ha jól emlékszem talán 4-5 éve lettünk megrögzött naturisták. Ez többről szól, mint a ruha talonban tartásáról. Mi vegetáriánusok és elhivatott környezetvédők is vagyunk. Hiszünk a szelektív hulladékgyűjtés, jövőt pozitívan befolyásoló erejében. A gyerekeinket is arra neveljük, hogy tiszteljék a környezetüket és szeressék a természetet. Legyenek a fák és a növények, a búzatáblák és a mókusok a legjobb barátaik.” Miután megtudom, hogy ők csak kijelölt helyeken strandolnak egy szál semmiben, beszámolnak arról, hogy ismernek azonban olyanokat, akik azt élvezik, ha tilosban járhatnak. Ez ugyanis egy adrenalin töltetet ad a dolognak és nagyon megemeli a vércukorszintet.

A hideg futkos a hátamon, ha arra gondolok, bárki szabadon nézegethetné – engedjétek meg, hogy kellő öniróniával így nevezzem – csinocska hátsómat egy „természetes napozás” alkalmával, mikor az öblös hangú Géza hirtelen ismét folytatja. „Hallottál már a NaVKE klubbról? Ez a Naturisták Virtuális Egyesülete. Mi aktív résztvevői és alakító vagyunk ennek a csoportnak. Túrázni, sátorozni, főzni járunk – „shoppingolni” biztos nem, gondoltam -, most 20-án pedig megyünk naturista találkozóra ahol, mint egy család élünk együtt a hozzánk hasonló felfogású emberekkel, azalatt a pár nap alatt.”

Ahogy mindenre sikerült kitérnünk, például tudom, hogy nem féltékenyek egymásra, néha azért éreznek szexuális vágyat a másik nem iránt, vagy akadt már kellemetlenségük a "túloldallal", alapjában véve azért ők ezt egy tökéletesen élhető létformának tekintik. Nem cserélnének senkivel. – Alsót legalábbis biztosan nem! –

Ádámok és Évák?

A beszélgetést követően visszatértem a „helyes” oldalra. Összepakoltam, miközben a látottakon gondolkoztam. Szegeden, Pécsen, Ráckevén, Szigetmonostoron, s még a Velencei-tavon is összefuthatunk a nudistákkal. Ezek legális üdülőpontok, de ki ne látott volna a Duna rakpartján önfeledten, de illegálisan aszalódó bácsikákat és nénikét?

A történetemet sajnos a fikció szülte. Nem jártam és nem beszéltem meztelenkedő emberekkel, mivel még nem volt alkalmam Ádám "kosztümöt" beszerezni! A nevek azonban léteznek, mivel egy nyaralás alkalmával hallottam, ahogy a Géza odaszólt a Tisza parton Etelkának: „Hé, asszony hozd már azt a törölközőt, mert teljesen„bőrig áztam”!