Nem csak Anelka anyázhat

Foci VB ide vagy oda, Afrika nem csak a vuvuzeláról és Anelka anyázásától hangos napjainkban. A Szahara déli részén fekvő államok a világbajnokság adta széles nyilvánosságot kihasználva hívják fel az emberiség figyelmét bolygónk égető problémájára: a Szahara déli irányú terjeszkedésére.

Az érintett országok Nigéria vezetésével gondoltak egy merészet, faövezettel szeretnék megállítani a világ legnagyobb sivatagának egyre gyorsuló iramban történő terjeszkedését. Az ötlet öt évvel ezelőtt merült fel, a tervezésen kívül eddig még nem sok minden történt a megvalósítás érdekében.

A 7775 km hosszú, 15 km széles sávot szárazságtűrő fafajokból alakítanák ki, a Zöld Fal honlapja harminchét erre alkalmas fajt nevez meg. A projekttől azt várják, hogy a talajerózió és a szél erejének csökkentésével, valamint a víz talajba juttatása által megállítsa a sivatag további terjeszkedését. A gazdagabb termőtalaj ugyanakkor az ott élő közösségek mezőgazdaságát is fellendítené.


Nem nagy falat!

Az első blikkre merésznek tűnő kezdeményezésről az Afrikai-Magyar Egyesület Elnökével, Balogh Sándorral beszélgettünk:

Kivitelezhető az afrikai Nagy Zöld Fal ötlete?

Kivitelezhető természetesen, ha van hozzá kellő akarat. Nem olcsó történet és nagy összefogást igényel, de azt gondolom, a világnak szüksége lenne egy nagy összefogásra, hogy az emberiség megértse, a jövőjét csak közösen tudja megoldani.

Mikor merült fel az ötlet?

Körülbelül öt éve vetette fel Nigéria elnöke, hogy a Szahara déli irányú terjedését egy hatalmas, akár önmagának is emléket állító zöld fallal kéne megállítani. Egyelőre ez is csak terv maradt, mint oly sok minden Afrikában. Különböző tarsolyokból újra és újra előveszik az ötletet, a mostani hírekhez a dél-afrikai foci vb adta az apropót. A figyelem központjában az emberiség talán nagyon affinitással fogadja az afrikai híreket.

Nem vagyok meggyőződve arról, hogy a terven kívül további folytatása lesz a közeljövőben, hiszen tizenegy országnak kellene összefognia és pénzt áldozni erre, amit ők maguk jelenleg nem tudnak teljesíteni. Tudni kell, hogy egy 7800 kilométer hosszú, 15 kilométer széles telepített növénysávról van szó. Ez alapterületre nagyobb, mint Magyarország területe és egy gyors fejszámolás alapján -tíz szer tízes kockába képzelve egy facsemetét- körülbelül 1,2 milliárd facsemetévl számolhatunk a Nagy Zöld Fal létrehozásához.

Ekkor csak a csemetékről beszélünk, a telepítés, gondozás költségeit még nem érintettük..

Ezekben az országokban nem a gáz- vagy a villanyszámlával küzdenek, hanem azzal, hogy honnan szerezzenek faszenet a sütéshez vagy a főzéshez. Éppen ezért a fasáv kiváló, csodálatos alapanyaga lehet a jövőben a faszéngyártó iparban. Afrikában az egymilliárd ember közül mintegy 300 millió jóval a szegénységi küszöb alatt él, 600 millió pedig egymással üzletel, így ebből a szempontból nézve a létrehozandó fasáv nagy kísértés azoknak, akik a faszénbizniszben utaznak.

Könnyen "lerabolhatnák" ezt a hatalmas, fával beültetett területet?

Igen, de idő kell, amíg a facsemeték megerősödnek, a létrejövő erdő pedig benépesül állatokkal. A sarjerdőt meg kell őrizni, pillanatnyilag azonban a legtöbb érintett ország saját belső biztonságát sem tudja megőrizni, ezért nehéznek érzem ennek a jövőjét. Ha a világ ezt támogatja, pénzt áldoz rá és figyelemmel kíséri, hogy arra használják fel az összeget, amire szánták, akkor a Nagy Zöld Fal egy óriási vállalkozása lehetne az emberiségnek.

Hajlandóak lennének anyagi segítséget adni az erdősávra a nyugati országok?

Ebből a szempontból kevésbé vagyok szkeptikus, az erőforrások rendelkezésre állnak. Az a kérdés, hogy akarja-e ezt a fehér ember, hogy létrejöjjön a fekete kontinens megújulását elősegítő erdősáv. Viszonylag kis költségen - két, három milliárd dolláron - múló projekt, ami látványos lehetne. Ha összehasonlítjuk, hogy 2009-ben csak Európa hány száz milliárd eurót költött bank konszolidációra, akkor a Nagy Zöld Fal költségei ehhez mérten "filléres kiadásnak" tekinthető.

Az utóbbi napokban különböző internetes fórumokon utánanéztem, mi az emberek véleménye a kezdeményezéssel kapcsolatban. Megvannak a szkeptikusok, de alapvetően a holdutazáshoz, vagy a marsutazáshoz hasonlítják az ötletet, tehát van egyfajta várakozás. Szeretnének már valami pozitívat, amiből úgy érezhetik, hogy az emberiség nemcsak rombol, hanem építeni is tud.

Magyarország hogyan vehet részt a projekt megvalósításában?

Hazánk tényszerűleg pénzzel vagy szakemberekkel tud segíteni, hisz a nálunk élő fafajták nem élnek meg a száraz, 200-800 mm csapadékhozamú Szahara alatti vidéken. Főleg szudáni és szenegáli akácfajtákat telepítenének az erdősávba.

A magyar mezőgazdaság híres Afrikában, mert az elmúlt évtizedben rengeteg afrikai diák végzett magyar egyetemeken és saját országukban a nálunk megszerzett tudásukat igen magasra értékelik. Másrészt Magyarország nem volt gyarmattartó hatalom Afrikában, így nem sanda szemmel néznek ránk ezekben az országokban; barátaikként kezelik a magyarokat.

A különböző európai programokban az EU tagjaként Magyarországnak is kötelező befizetése van. Ha valaki a Zöld Fal projektre programot indítana, akkor az európai alapokból milliókat lehetne lehívni a Zöld Fal projektre. Jelenleg is mintegy 5 milliárd euró áll afrikai és egyéb szegény térségeket megsegítő alapokban.

A világ fejlettebb részétől talán egyfajta erkölcsi jóvátétel lenne Afrika számára, hiszen az elmúlt évszázadok, évtizedek során rengeteg haszna származott az olcsó munkaerőből megtermelt árukból, ásványi kincsekből.

Tudni kell, hogy Afrika a Föld második legnagyobb kontinense, egymilliárd lakossal 53 országban, rengeteg ásványi kinccsel. Kongó például az őserdőben leszedett mangót Spanyolországba exportálja, ott csinálnak belőle mangódzsúzt, amit visszavisznek Kongóba, hisz egyetlen feldolgozó üzem sincs a 70 milliós országban.

Úgy gondolom, hogy Afrika felé tényleg van erkölcsi kötelezettsége a fehér embernek és nem csak a rabszolgaság miatt mondom ezt; azt ugye az arab kereskedő találták fel.

Azért is vagyok optimista a projekt hosszú távú megvalósulásában, hiszen viszonylag olcsón egy nagy pr-értékű és jövőbe mutató projektet lehetne létrehozni. Talán ez áttörheti azt az érdektelenségi küszöböt, amit a fejlett világ Afrikával szemben mutat.

Az elmúlt években járt a Száhel-övezetben?

Természetesen. Az utóbbi fél évben négyszer jártam a Szahara alatti területeken. A sivatag elhódítja a termőterületeket, ráadásul a faszén biznisz jelenleg is írtja azokat a fákat, amelyek eddig sikeresen dacoltak a Szahara homokjával. Itt az étel elkészítésének a szükségessége tizedeli a faállományt.

A népesség nagy mértékben nő, egy átlagos afrikai nőnek 7,8 gyereke születik, a kontinens lakóinak több, mint 46 százaléka húsz év alatti, tehát a korfa nagyon széles. Az életben maradásért megy a küzdelem, ami propaganda hadjáratok ellenére sem fog változni, hiszen az élet kényszere minden egyéb késztetésnél erősebb.