Nem emelnek vádat Biszku ellen, mi a véleménye erről?

A kommunizmus bűneinek tagadása és a holokauszt bűneinek tagadása között óriási különbség van. A holokauszt esetében elég sok szilárd tény áll amellett, hogy ilyen-olyan szempontok szerint embereket hurcoltak különböző táborokba, és ott sokukat megsemmisítették. Ezek tények.

Az, hogy a kommunizmusnak voltak bűnei, ezt így utólag nem vitathatja senki. Ugyanakkor az akkori jogrendszer szerint nehéz lenne ezt kimondani. Biszku Béla nem azt mondta, hogy nem volt akasztás, hanem, hogy az akkori jogrendszernek megfelelő volt, amit tettek. Emiatt nehéz összehozni a kettőt.

A holokausztnál nem volt jogrendszer például a megkülönböztetésre?

Volt jogrendszer, de egy dolog nem volt benne: az, hogy úgy kell megölni őket, ahogy azt tették. Ezért nem hasonlítható össze egy igazságügyi halálos ítélet rendszerével.

Azért, amikor aláírtuk a Római Szerződést, akkor nem hiszem, hogy azzal a magyar jogrendszer összhangban lett volna…

Igen, de ezt még nem bírálták el. Ráadásul az 56’ utáni perekben is sok nehéz kérdés van. A felkelők elkövettek, amit elkövettek, és ezt szintén nem lehetett volna tenni. Ezeket ma elfogadhatónak tartják. Ott volt például a per az ápolónő vonatkozásában, amikor a saját félelmük és állapotuk miatt tették, amit tettek. Ezt sem lehetett volna megtenni, de az emberi életösztönből kifolyólag néha úgy cselekszenek, ahogy. A kérdés az, hogy jogilag túllépték-e a keretet utána az igazságszolgáltatásban, de hát Biszkut most felmentették...

Ezekbe az ítéletekbe a mindenkori kornak a szemlélete is belejátszik. Attól, hogy ő volt a belügyminiszter, és zajlott az igazságszolgáltatás, ami végezte a feladatát, ez nem ok arra, hogy bűnösnek mondjuk ki őt.

Elévülésre hivatkozott az ügyészség.

Igen, mert az emberiség elleni bűncselekmény nem állja meg a helyét. Ha emberiség elleni bűncselekményről lenne szó, akkor nem lenne kérdés az elévülés. Ilyenkor nem is kell vizsgálni a jogszabályokat, hogy milyenek voltak.

A második világháború alatt is ismertek voltak a jogszabályok, de ott felelősségre lehetett vonni azokat, akik ezt alkalmazták.

A jogszabályoknál nyílván van egy elévülés, kivéve, ha olyan fajsúlyos esetről van szó, mint az emberiség elleni bűncselekmény. Ezért lehet a nyolcvanéves nácikat is bíróság elé vinni, és megbüntetni.

És Biszku megjegyzése idén?

Ez már egy másik kérdés. Ez esetben azt kell megvizsgálni, hogy amit mondott, az elég-e ahhoz, hogy eljárást indítsanak ellene.

A kommunizmus bűneinek tagadásánál is vannak szituációk, amit nehéz lenne tagadni. Ott is voltak táborok, igaz megsemmisítés nem volt, de etől még embertelen volt. Viszont ez az 56’ előtti kommunizmus bűnei közé sorolható, Biszkuék pedig 56’ után tevékenykedtek.

Az 56’ utáni cselekmények esetében, ha valaki azt mondja, hogy minden úgy működött, ahogy kellett, és ez így volt jó, azért nem hiszem, hogy el lehetne ítélni, mint a kommunizmus bűneinek tagadását. Annyira gumi az a megfogalmazás, és csak nagyon nehezen lehet, ráhúzni, hogy ezzel tagadta volna a kommunizmus bűneit.

A sztálini terror olyan fokú, mint a holokauszt, ott is volt tábor, a gulág. Nálunk viszont nemigen volt tábor, Recsket leszámítva, de az sem volt olyan szintű, mint egy gulág. Nem voltak jó helyzetben, de ég és föld a különbség a kettő között.

Ilyen szempontból nálunk koncentrációs tábor sem volt.

Nem volt, de érintett bennünket, mert az akkori állam engedte elvinni a magyar állampolgárokat. Itt a lényeg az, hogy volt koncentrációs tábor, és azt nem lehet letagadni. Ez a holokauszt tagadás.

Ezek a kérdések sajnos egy bizonyos fokon túl átlépnek a politikai terére, és ettől kezdve bajban van a jogalkalmazó.

Talán az a legnagyobb, baj, hogy képlékeny az alap a kommunizmus bűneinek tagadásánál.

Pontosan, nem határozták meg, hogy mikortól követ el valaki bűnt, és mi a felső határ. A holokauszt tagadásánál könnyű a helyzet, mert tényekre épül. Itt a kommunizmusnál viszont az igazságszolgáltatást kellene értékelni, ami nem fekete vagy fehér.

Más rendszerben is volt halálbüntetés, és ezúttal most az a gond, hogy ezt kellene értékelni. Ennek a történetnek lesz folytatása, mert a feljelentéstevő valószínűleg folytatja. Azt is hozzáteszem, hogy a végeredménye a két rendszernek ugyan az: a halál. Lehet vitatkozni annak mennyiségéről, meg a brutalitás mértékéről.

És nem csak a halálról, hanem a testi-lelki megnyomorításról is beszélni, kellene. Azt nem mondta, hogy ezt ő tagadja, csak annyit, hogy minden rendben működött.