Magyarország éppen akkor vált az EU soros elnökévé, amikor az egész külföldi sajtó az új magyar médiatörvénynek és általában véve az Orbán-kormány demagógnak vélt intézkedéseinek bírálatától zengett. Éppen ezért nem is igazán találunk olyan cikket, mely ne tárgyalná a magyar elnökség kapcsán hazánk belpolitikáját és a vitatott reformokat.


A Le Monde szerint a magyar elnökség ingoványos talajra érkezett, miután a magyar parlament december 21-én elfogadta a média megregulázásának egy sorát. A napilap említést tesz az általa önkényesnek nevezett és a sajtószabadságot veszélyeztető törvény által kiváltott heves reakciókról is: a tüntetésekről és az üres címlappal megjelent újságokról is.

Az Express című francia lap szintén az önkényes jelzővel illeti hazánkat, és kiemeli, hogy az aggasztó jelek a Fidesz hatalomra lépése óta folyamatosan gyülekeztek. A lap elsősorban azt hangsúlyozza ki, hogy a párt saját embereit ültette a fontos pozíciókba, és még az Alkotmánybíróságba is beejtőernyőztette őket. A lap szerint ijesztő, hogy egy olyan elnök vezeti mostantól hat hónapig Európát, akinek az országában egymás után sorra tűnnek el a demokrácia garanciái.

A France2 internetes portál hosszú elemző cikkében szintén azt igyekszik alátámasztani pontról pontra haladva, hogy miként válik Magyarország autoriter rezsimmé. A cikket követő egyik kommentelő „sárközista” módszerekre ismert az Orbán-kormány intézkedéseiben. „Hát nem Magyarországból érkezett a mi drága Nicolas cárunk?”

A Libération című francia lap egészen odáig megy, hogy antieurópainak nevezi a magyar kormányt. A lap egy másik cikke, mely az „Európa populista nyomás alatt” címet viseli, azt írja, hogy ha Orbán Magyarországa ma lenne jelölt, az olyan törvények, mint a mostani médiatörvény, megakadályozná az Európai Unióba való integrációját. A lap Jean Asselborn luxemburgi külügyminisztert idézi: „Megérdemli egy ilyen ország, hogy az Uniót vezesse?”

Jean Quatremer, a Liberation brüsszeli tudósítója egy blogbejegyzésében hazánkat a Magyar Szovjet Köztársaság elnevezéssel illeti. Figyelmeztet, hogy „a huszonhetek elnökségét egy olyan ország fogja ellátni, amely többé nem klasszikus parlamentáris demokrácia, hanem legalábbis autoritárius demokrácia, de lehet, hogy már puha diktatúra.” Az újságíró szerint Orbán Viktor egész egyszerűen megsemmisíti az unió egyik alapértékét, a sajtószabadságot, amely nélkül nincs demokrácia.

Quatremer az Európai Unió alapszerződésének 7. cikkelyére hivatkozva kiemeli, van rá lehetőség, hogy figyelmeztessék az EU alapértékeit megsértő tagállamot, és ha a jogsértést megállapítják, felfüggesszék az adott tagállam jogait. „Miért ne lehetne felavatni ezt a cikkelyt Orbán Viktorral?” – teszi fel a költői kérdést az újságíró.

A BBC számára az EU elnökség szinte csak apropó volt, hogy egy Ice-T szám kapcsán kibontakozott NMHH kontra Tilos ügy abszurditásáról írjon.

A Washington Postban megjelent Schiff András-cikk szerint a legutóbbi hírek riasztóak. Schiff szerint az Uniónak és Amerikának fél szemét Magyarországon kell tartania, hogy megóvják a demokrácia közös értékeit.

A brit Times a magyar EU-elnökség kapcsán több cikkel is előrukkolt. Az egyik Orbán Viktorról, a „karizmatikus és könyörtelen politikai operátorról” szól. Egy másik cikk a magyar médiatörvény kapcsán Nagy-Britanniában bízik, hogy a szabadság bajnokaként őrködik majd a demokratikus értékrend fölött. Egy harmadik írásban pedig Európa visszatartott lélegzettel várja, hogy mit tesznek majd az „új fiúk” az EU élén.

A brit Guardian majdhogynem egy összeesküvés-elmélettel állt elő: mind az EU, mind Magyarország igyekezett elkerülni, hogy ne legyen vita, mikor Orbán átveszi az Unió elnökségét. A cikk szerint az EU technokratái hagynák Orbánnak, hogy a „nagyfiút játssza nemzetközi színpadon mindaddig, míg hagyja, hogy Brüsszel futtassa Európát a színfalak mögött”. A lap szerint Brüsszel cserébe biztosította a magyar kormányt, hogy nem néznek a körmükre a belpolitikájukban.

Nick Cohen odáig megy, hogy azt állítja, „mindkét oldal fenntartja majd annak látszatát, hogy Magyarország egy rendes demokrácia, és nem vitatják a csúnya kis államot, mely Európa határain belül növekszik.” A cikk írója szerint hazánk baljós példája már most megmutatja, hogy az EU a könnyed kijátszást preferálja az elvi alapokon álló ellenállással szemben. Cohen ebből arra következtet, hogy nem nézünk jó év elébe.