Amerikai kutatók jelentése szerint az úgynevezett vulkáni oszlop, amely magmával látja el a vulkánt, még nagyobb, mint korábban gondolták,mintegy 650 kilométer széles és 320 kilométer mélységű a vulkánt magmával ellátó terület mérete. Az elmúlt két millió évben a „pokoli” kifejezés többször is az ottani események által határoztatott meg. Háromszor tört ki ebben a korszakban a szupervulkán a Yellowstone Nemzeti Parkban, és Észak-Amerika felét beborította hamuval.

A Michael Zsdanov és Robert Smith által vezetett kutatók bejelentették, hogy a Yellowstone szupervulkán ún. vulkáni oszlopa még nagyobb a korábban feltételezettnél (Geophyscical Research Letters). A kutatók vizsgálták Yellowstone-kaldera alatti kőzet elektromos vezetőképességét. Az olvadt szilikát kőzet és a sós víz ugyanis vezeti a villamos energiát, és ennek segítségével a kutatók betekintést nyernek a földalatti világba. Ennek alapján mintegy 650 kilométer széles és 320 kilométer mélységű a vulkánt magmával ellátó terület mérete.

Reális veszély?

Már a National Geographic 2009-es cikke szerint a vulkán kitörése reális veszély. A cikk felidézte, hogy: egy harmincéves amerikai hadnagy, név szerint Gustavus Doane, az Úr 1870. évében, augusztus 29-én a távoli Wyomingba vezetett földerítő expedíció tagjaként megmászta a Yellowstone folyó fölé magasodó Mount Washburn csúcsát. Miután fölért, déli irányba pillantva azt vette észre, hogy a Sziklás-hegység tekintélyes szakaszán hiányzik valami – maguk a hegyek.

Csak a távolban látott magaslatokat, közvetlenül a lába alatt egy hatalmas erdős medencét ölelt körül a bércek koszorúja. A táj e foghíjára Doane egyetlen magyarázatot talált csupán: „Ez a nagy medence egy kihunyt vulkán krátere lehet.” Igaza volt. A Yellowstone térsége valóban egy tűzhányó, mégpedig nem is akármilyen!

Az Egyesült Államok első és leghíresebb nemzeti parkja a Föld egyik legnagyobb vulkánjának tetején csücsül. Egyvalamiben mégis tévedett a hadnagy. A tűzhányó egyáltalán nem hunyt ki. Épp ellenkezőleg – nyugtalanítóan eleven még ma is!”

Ha a vulkán kitör, körülbelül két és félezerszer annyi energiával teszi, mint amennyi a St Helens utolsó kitörésekor felszabadult. Ez megsemmisítheti az USA és Kanada nagyvárosait, a kiszóródó hamu és a füst több évre elzárja a napsugárzástól a Föld legnagyobb részét, a felszabaduló hő óriási vízmennyiséget párologtat el, a légkört felkavaró viharok a lehető legszélsőségesebb időjárást generálják.

A kutatók szerint a vulkán legutóbbi kitörése mintegy 640 000 éve történt, kitörési periódusai durván 600 000 évesek, tehát a következő robbanásos vulkánkitörés ideje már el is múlt kissé. Az utolsó kitörés valószínűleg hozzájárult ahhoz, hogy az értelmes ember kialakuljon, mivel a szélsőséges körülményeket csak a legokosabb, legellenállóbb és legalkalmazkodóbb egyedek élhették túl.