A „Mindent a maga helyén!”* felhívást elindító  értelmiségiekhez csatlakozva követeljük, hogy  a Magyar Urbanisztikai Társaság szakembereinek részletes  érvei és javaslatai alapján „gombolják újra” ezt az ezer sebből vérző projektet!

 „A rosszul begombolt mellényt újra kell gombolni.” (Deák)  Az érdemi megoldás csakis a "mindent vissza" lehet.

A Városliget beépítése ellen a Magyar Urbanisztikai Társaság két ízben is konferenciát tartott, tavaly és tavalyelőtt. Az előadások 2015 végén megjelentek egy 200 oldalas kötetben „Városliget, Város, Vár” cím alatt. Ebben szakmai érvek olvashatók a Városliget beépítése, és egyáltalán további terhelése ellen. Itt nem állnak meg, hanem konkrét javaslatok vannak olyan alternatív helyszínekre, amelyek kifejezetten jobbak lennének az agyonerőltetett Városligetnél.

A kötetben Jámbor Imre ismerteti a Liget történetét: „A területcsonkítások  »eredményeként« a Városliget eredeti, népkertnek épült és korlátozatlan közhasználatra szánt 144 hektáros területe mára mintegy 81 hektárra csökkent, és térszerkezete radikálisan megváltozott.„ E folyamat a reformkor óta tart újabb és újabb veszteségekkel, és ha nem vigyázunk, tovább folytatódik.

1896-ban, a millenniumi kiállítás közlekedési pavilonja céljára építettek egy magas kupolás épületet, a kor divatja szerint, ideiglenes jelleggel, kis túlzással papundekliből. A Székesfőváros 1897-ben kérte, hogy állítsák helyre a Városligetet, aminek a Kormány általában eleget is tett, néhány kivétellel. Ilyen volt a hatalmas Iparcsarnok, ami már az 1885-ös országos kiállításra megépült. Ilyen volt a történeti kiállítás, aminek akkora sikere volt, hogy tartós anyagokból újjáépítették, ma Vajdahunyad várként ismeri az utókor. Döntés született néhány pavilon megtartásáról, mint pl. az Olof Palme ház. Végül döntöttek a közlekedési kiállítás állandósításáról, és ezek után annak épületét is tartós anyagokból építették át.

A millennium korszaka boldog békeidőként maradt fenn a köztudatban. Valóban, rengeteg érték született, szinte minden, amire ma büszkék lehetünk. Mindazonáltal akkor is követtek el hibákat. Az egyik éppen a millenniumi kiállítás Városligetbe telepítése volt, ami nem csak a park feldúlásával járt, de borítékolható volt, hogy nem múlik el nyomtalanul. Így is történt. A Közlekedési Múzeum épülete e rossz döntés következménye. Most erre hivatkozva akarják bővíteni, tehát egy rossz döntést megtetéznek egy még rosszabbal.

Hasonló a helyzet a Petőfi Csarnokkal is. Az Iparcsarnok a háborúban elpusztult. Egy darabig visszaparkosították, majd az Ifjósági Park bezárásakor a helyére építették ezt a PECSA-t (szegény Petőfi...)

Ennél is nagyobb veszteséget szenvedett a park 20. század közepén. Jámbor Imre erről így ír: "1938-ban, az Eucharisztikus Világkongresszus alkalmából a Hősök tere teljes felületét leburkolták, faltól-falig. A múzeumépületek körül megszűnt a liget, pedig a klasszicizáló épületegyüttes ezekbe a facsoportokba illeszkedett. A fákat kivágták, a vízmedencéket, virágfelületeket felszámolták. Ennél súlyosabb, újabb területcsonkítást jelentett a felvonulási útvonal kiszabályozása. A Dózsa György út kiszélesítése további mintegy 21 hektár területet vágott le a liget beállt faállományú területéből." Ez az 1950-es "fejlesztés" mára spontán PR parkolóvá vált, kompakt taszítózónát képezve a Liget körül. Most oda is terveznek néhány primitív kockát.

A Városliget állatorvosi lóként illusztrálja azt, hogy e hibák az idővel nemhogy összeadódnak, hanem összeszorzódnak.

Deák mondá: a rosszul begombolt mellényt újra kell gombolni. Az érdemi megoldás csakis a "mindent vissza" lehet. A Közlekedési Múzeum végleges kiköltöztetése az Északi Járműjavítóba, helyének visszaparkosítása. A csúf Petőfi Csarnok "jogutód nélküli" lebontása. A vári múzeumok meghagyása, vagy ha mindenáron menniük kell, akkor a múzeumi negyed kialakítása a Rákosrendező hatalmas felhagyott területén. A Dózsa György úti sáv visszaparkosítása az eredeti tervek szerint - a "szerzett jogok" miatt mélygarázzsal, de tényleg méllyel.

Ami pedig a fenntartást illeti, alapvető szemléletbeli változtatásokra van szükség, méghozzá összvárosi szinten. A Főkert a tevékenységével csak tovább pusztítja parkjainkat, fasorainkat, ezért meg kell szüntetni, és fővárosi kertészetet kialakítani, egészen másfajta irányítás mellett