Hogyan került a lovagrend élére?

2005-től vagyok az elsőszámú vezetője az Ordo Hungariae lovagrendnek. A történet a kilencvenes évek második felében kezdődött, amikor feleségemmel karöltve, családi összefogással erdélyi magyar gyerekeket kezdtünk nyaraltatni Magyarországon. Egy holtmarosi árvaház gyermekeit támogattuk így.

Az árvaházban mutattak be egy Gróf Mikó Sámuel nevű bácsinak, aki fél évet ott, fél évet Venezuelában, választott otthonában töltött. Tőle 2004-ben kaptam egy kitüntetést, ez volt az Ordo Hungariae lovagrend nagykeresztje. Akkor erről a rendről még nem sokat tudtam...

Mások sem...

Igen, valóban nincsenek nagy történelmi leírások a renddel kapcsolatban. A gróf elmondása szerint a rendet 1754. május 18-án Enyingen alapították. Le is diktálta nekem a rend nagymestereinek a nevét, ő maga volt az utolsó. 2005-ben aztán küldött egy csomagot, amiben benne volt a nagymesteri lánc és egy kinevezési okirat, amiben engem jelöl meg az Ordo Hungariae rend nagymesterének. Ezután elkezdtük építeni a szervezetet.



Milyen jellegű karitatív tevékenységeket végeznek?

Széles a paletta: foglalkozunk adománygyűjtéssel, használtruha-gyűjtéssel, ételadományokkal, majd mindezek elosztásával. Az Ormánságban vannak olyan szegény rászoruló családok, akikről sokan nem tudnak. És nem azért szegények, mert alkoholisták a szülők, hanem mert annyira nincs munka, és pénz, hogy a gyerekek szó szerint egyetlen tornacipőben próbálják átvészelni a telet.

Van egy saját autónk, amivel a gyűjtést és a kiszállítást intézzük. Igaz, jelen pillanatban ez is műszaki problémás, és sajnos most nincs keretünk a javításra. Régebben béreltünk egy másik autót is, de arra már korábban elfogyott a forrásunk, így visszaadtuk. Talán ebből is látszik, nagyon nehéz körülmények közt működünk. De ha elkezdi az ember, akkor már nincs megállás...

Hogyan szerzik be az adományokat, hogyan tudnak önökről?

Jó kapcsolatunk van többek közt két használtruha nagykerrel, de kapcsolatban vagyunk gyűjtőalapítványokkal is. Ők nyugatról hozzák be azokat az eszközöket, amik ott már lejárati időn túl vannak, ám ettől még hibátlan állapotúak, sokszor bontatlanok.

Konkrétan?

Orvosi műszerek, kórházi felszerelések. Ezeknek semmi bajuk, általában egy kórház raktárában állnak öt évig, majd a jogszabályok értelmében leselejtezik őket. Mivel veszélyes hulladéknak minősülnek, így horribilis összegekért semmisítenék meg, így mindenki jól jár, ha valaki elhozza és felhasználja.

Önök pedig elhozzák a gyűjtőalapítványoktól...

Így van. Tegyük fel, hogy az alapítvány azt mondja, a nála lévő felszerelések egymillió egységet érnek, de százezerért el lehet az egészet vinni. Mi ezt ilyenkor kifizetjük, elhozzuk, majd megkeresünk egészségügyi intézményeket, és felajánljuk nekik.



Konkrétan milyen eszközökről beszélünk?

Nagy a repertoár. Vannak orvosi felszerelések, amik sokszor eredeti gyári címkés dolgok, amikkel nincs probléma, de lehet például használt, kórházi éjjeliszekrény, amit csak le kell mosni, fertőtleníteni, és tovább használható. Lehet használt ruha, de sokszor kapunk például konzerveket is közvetlenül a gyártóktól, és vannak bútorfelajánlásaink is. Sőt, egyik lovagtársunk utazócirkusz tuljdonos; ő például minden egyes fellépéskor száz szegény gyerekeknek ajánl fel cirkuszjegyet.

Ön 24 órában ezzel foglalkozik?

Nem. Van rendes, civil állásom, a „nagymesterségből” nem lehet megélni. Ezt az ember a segítségadás öröméért teszi, nem a pénzért. Az egész egy feneketlen kút, aki azt hiszi, hogy ebből meg lehet élni az nagyon rossz helyen kopogtat.

Hogyan lehet valakiből az Ordo Hungariae lovagrend tagja?

Eredetileg a rend két tagjának az ajánlásával. Amikor felvesszük a rendbe, akkor éves tagdíjat kérünk tőle, ami 36 ezer forint. Sajnos vannak, akik előre mindent megígérnek, segítséget, pénzt, munkát, majd mikor felvesszük őket, elfelejtik mondjuk a tagdíjat. De ugye ez egy karitatív szervezet, itt senkit nem tudunk kötelezni, minden a lelkiismeret dolga.

A rendszerről tudni kell, hogy nem demokratikus. Itt a nagymesternek úgymond „pallosjoga” van. Ezt eleinte mindenki tudomásul is veszi, csak mikor már lovag vagy dáma lesz, akkor kezd kiabálni demokráciáért. Ez nem helyes, ez így nem megy.

De nyilván esküt kell tenni, abban pedig minden vállalás benne van...

Igen. De sokan hajlamosak ezt elfelejteni. Ez nem a sznobok gyülekezete, akiknek az a célja, hogy őket lovagnak, meg dámának szólítsák. Ez a humanitásról, nagyon konkrét karítatív tevékenységről szól. Vannak kiváló, lelkiismeretes lovagtársaink, akik tényleg méltóképpen viselhetik a rend nevét, ám tény, hogy vannak, olyanok is, akik bizony el vannak kicsit tévedve.

A HírExtra nemrég készített egy interjút Tián Pállal, az Ordo Hungariae rend volt nagypriorjával, aki egy ideig az ön „helyettese” volt, második ember a rendben. Aztán elváltak útjaik.

Sajnos Tián Pál elfelejtette közölni a múltját, amit az önnek adott interjúban részletezett is. Mi csak később, amikor már lovagtársunk lett, szereztünk erről tudomást. Ez is befolyásolta azt a döntést, amit 2016. augusztusában hoztam meg, mikor kizártam őt a rendből. De a legfontosabb oka, az ő illetve Bertha Szilvia kizárásának, hogy politikai tevékenységük addigra összeegyeztethetetlen lett a rend karitatív missziójával. (Politikai pártot alapítottak – a szerk.)



Miért gond az, ha politizál valaki és közben segítő szándékkal részt vesz a lovagrend életében?

Nem ezzel van a gond. Ha valakit a nagymester kinevez a helyettesének (!), majd pártot alapít a szintén rendtag feleségével, abban vezető funkciót vállal, majd azt kommunikálja,hogy a politikai pártoktól mentesek, nem foglalkoznak politikával, az nem is kicsit visszás. Sőt, a rendünk tevékenységét felhasználták politikai nyilatkozatokban. Összemosták a két dolgot: azt mutatták, hogy aktív politikusok és még karitatív tevékenységet is végeznek ennél a szervezetnél. Ehhez az egészhez jött aztán a bűnözői múlt...

Ezt Tián Pál vallotta be, vagy mástól jött az információ?

Mikor a rendbe lépett letagadta, avagy elfelejtette elmondani. Mi nem találtunk róla semmit a világhálón sem. Ennek is biztosan meg van az oka... Majd egy teljesen más szervezettel kapcsolatban megjelent Tián úr, és akkor már a múltja is felbukkant. Ekkor hívott fel engem és mondta el, hogy börtönviselt ember.

A két dolog tehát, a túlzott politikai szerepvállalás és a múlt összeadódott...

Igen. A lovagtársak sem nézték egy idő után ezt jó szemmel. És voltak olyan apróbb-cseprőbb dolgok is, mint például a rend gépkocsijának magáncélú használata és azzal büntetések összeszedése, amik szintén nem javították a megítélésüket. (A cikk megjelenése után Tián Pál jelezte szerkesztőségünk felé: ez az állítás nem igaz - a szerk.)

Van már új ember a pozícióra?

Nincs, és nem is kell.

Mik a jövőbeli céljai a rendnek?

A célunk jelenleg kettős: egyrészt a kizárt tagok által okozott erkölcsi kár mielőbb helyrehozatala, illetve, hogy azt a karitatív munkát, amit 2016-ban elvégeztünk, meg tudjuk ismételni ebben az évben is.