A Kis Portik Irén néprajzkutató által kezdeményezett és vezetett tábor célja, hogy a közeli Gyergyószerhegyen található Lázár-kastély (Erdély egyik legszebb reneszánsz kastélya) egykori lakóinak fennmaradt terítőit, csipkéit, gyönyörűen hímzett ruháinak díszeit átmentsék az utókornak, elkészítsék e páratlan szépségű darabok hasonmásait.
A táborozók leheletfinom vert csipkét, tűfestéssel készült kézimunkát, tűcsipkét és varrott csipkét, valamint a XVII. századot idéző rececsipkét készítenek. Az úrihímzés művelői pedig az október 28-i táborzárásra elkészítik a sárospataki kollégiumot alapító Lorántffy Zsuzsanna, I. Rákóczi György erdélyi fejedelem felesége egyik terítőjének hasonmását.
Nem véletlen a tábor nevének megválasztása sem, ugyanis a gránátalma gyakran használt szimbólum az ókortól napjainkig. Az ókori Rómában a szerelem és a házasság szimbóluma volt, a görög mitológiában a termékenységet jelképezte, de gyakori díszítőmotívum a magyar népművészetben is. Jelenti a gazdag istenáldást, a földi mellett az égi szerelmet is. Piros leve a vértanúságot, sok magja az egy egyházközösségében egyesülő emberek sokaságát, sőt mivel a gránátalma héja kemény, de a leve édes, így a papot is jelenthette, aki külső viselkedésében szigorú, de belül jóságos.
A gránátalma motívuma megtalálható a magyar úrihímzéseken is. A reneszánszkori magyar hímzéseken a nemzeti-népies motívumok mellett az olasz hatás és a keleti eredetű stilizált gránátalma-ábrázolás egyaránt fellelhető.
A táborozók már egy hete dolgoznak, apró tűik nyomán míves minták rajzolódnak ki. Jövőre vándorkiállításon szándékoznak bemutatni a nagy figyelmet és pontosságot igénylő alkotásaikat.