A világsztár és a fenegyerek

Az 1991-ben Joshua Bellel és Olli Mustonennel triót alapító Steven Isserlis kamarazenei hangversenyei a művész programbeli találékonysága és újító szelleme miatt váltak világhírűvé. Az októberben a nemzetközi hanglemezszakma egyik legrangosabb kitüntetését, a Gramophone díjat elnyerő csellista Schumann iránti rajongása egyedülálló: a zeneszerző kompozícióiból összeállított tokiói koncertsorozata mellett - a Művészetek Palotájában is elhangzó - A-moll gordonkaversenyét idén a Junge Deutsche Philharmonie-vel adja elő nagyszabású német turnén, életét pedig Londonban és New Yorkban maga írta zenés-elbeszélő esteken népszerűsíti.

Az őszi sorozatot záró koncert másik különleges személyiségét, Dubrovay Lászlót a kritikusok a magyar kortárszene fenegyerekeként is jellemzik. A komponista a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola elvégzése után a kölni Karlheinz Stockhausennél és Hans-Ulrich Humpertnél folytatott tanulmányai során sajátította el az akusztikus hangzás elektronikus módosításának technikáját. A kísérletező műfaj létjogát az Országos Filharmónia rendezésében Pongrácz Zoltánnal és Patachich Ivánnal megvalósult teltházas elektronikus komolyzenei koncertsorozata mellett az 1979-es kiadása után a kortárs zene eladási csúcsát évekig tartó első magyar elektronikuszenei lemeze, a „Live electronic” sikere is bizonyítja.
Dubrovay a Vonósszimfóniát, művészetét leginkább meghatározó elődje, Bartók Béla születésének 125. évfordulójára írta.