Az űrszonda, amely az orosz Szojuz-FG hordozórakéta segítségével 2005. november 9-én startolt az Esthajnalcsillag felé, 2006. április 11-én állt Vénusz-körüli pályájára.

A Venus Express eredeti, 500 napra tervezett missziója tavaly októberben ért véget, de az Európai Űrügynökség (ESA) vizsgálja a küldetés 2010-2011-ig való meghosszabbításának lehetőségét is.

A közlemény szerint a kutatások legfontosabb eredményeit az orosz, francia és belga együttműködésben kifejlesztett és a Vénusz légkörének vizsgálatára szolgáló fedélzeti eszköz, a SPICAV/SOIR (Spectroscopy for Investigation of Charactesistics of Venus) révén nyerték.

"Először sikerült megállapítani a különböző hidrogénizotópok egymáshoz viszonyított arányát a bolygó légkörének különböző magasságain. Mint kiderült, a felhők felett a deutérium (nehézhidrogén, a hidrogén egyik stabil izotópja) és a hidrogén egymáshoz viszonyított aránya 300-szor magasabb, mint a Föld légkörében. Ennek alapján kiszámítható a Vénusz valamikori vízkészlete, valamint a víz eltűnésének mikéntje a bolygóról" - áll a Roszkoszmosz közleményében.

A dokumentum rámutat, hogy a napfény hatására a víz hidrogénre és oxigénre bomlik. Különféle folyamatok eredményeként a hidrogén "elvész" az űrben, az oxigént pedig megkötik a kéreg oxidálási folyamatai. Minél nagyobb a deutérium mennyisége, annál nagyobb mérvű a "normál" hidrogén vesztése.

"A deutériumnak a hidrogénhez viszonyított magas aránya a Vénuszon azt bizonyítja, hogy a múltban a bolygó óriási mennyiségű vizet veszített" - mutat rá az orosz űrügynökség közleménye.