Négy flúgos zenész számtalan díjjal

A Flúg zenekar nem véletlenül kapta a nevét: a srácok tényleg flúgosak - persze, jó értelemben véve. A több tagcserén átesett rockzenekar két tagját, Major Róbert gitárost és Lőrincz Zoltán énekest csíptük el egy beszélgetésre a Pont FM 88.1 rádió Rocközö


Gondolom, a nevetek titeket jellemez. Miért érzitek magatokat flúgosnak?

Lőrincz Zoltán: El kell jönni egy koncertre, és akkor meglátod. (nevet) Egyébként a zenéhez semmi köze az elnevezésnek.

Major Róbert: A személyiségünkben rejlő infantilizmust jól jellemzi ez a név; meg felkapják rá a fejüket az emberek, mert különleges. Azonban, vannak hátulütői is.

Lőrincz Zoltán: Igen, gyakran hiszik azt a névről ítélve, hogy punkzenét játszunk, aztán meg csodálkoznak.

Major Róbert: A zenekar „kettős személyiségét” már kevésbé fejezi ki ez a név, ugyanis a zenénk komolyabb hangvételű, mi magunk azonban eléggé őrültek vagyunk.

Hallgattam a rocközönös interjútokat, ott az is szóba került, hogy akár német zenekarnak is gondolhatnának titeket e név alapján.

Major Róbert: Igen, az is félreértéseket okozhat, hogy a Flug németül repülést jelent.

Egy rockzenésznek mindenképp flúgosnak kell lennie?

Major Róbert: Csak úgy lehet csinálni, ha beleéled és elengeded magad. Van pár populárisabb műfajokban tevékenykedő ismerősünk, és koncerten ők is tudnak olyan őrültek lenni, mint mondjuk mi, de ha interjúra kerül a sor, visszafogják magukat, és nem engedik kibontakozni az igazi személyiségüket.

Elég sok tagcsere volt a zenekarban; mintha ez manapság tendencia lenne, ugyanis több együttesnél ugyanezt tapasztalhatjuk. Ez egyszerűen olyan, mint ahogy egy munkahelyen is cserélődnek a kollégák, vagy a zenélésre különösen jellemző az ezzel járó felfokozott érzelmi állapot, nonstop közös munka miatt?

Major Zoltán: Az összes eddigi tag a baráti társaságból került ki. Ahogy fejlődött a zenekar, változtak az igények, volt, aki nem akart olyan komolyan foglalkozni a zenéléssel, ezért kivált, jött helyette egy másik. Mára én maradtam az egyetlen eredeti tag, aki már a zenekar alapításában is részt vett. A zenekar nevét azért nem változtattuk meg ennek ellenére, mert az azóta csatlakozott tagok mind beleillettek ebbe a flúgos képbe, ezért jó poénnak tartottuk megtartani. Tizenhat-tizenhét évesen kezdtük az egészet, de komolyabban pár éve foglalkozunk vele, mióta tehetségkutatókra járunk, és dalokat veszünk fel.

Lőrincz Zoltán: Azért ez csak kettőnkre vonatkozik, hiszen Matyi (Szakadáti Mátyás dobos) és Ádám (Dombi Ádám basszusgitáros) már régóta foglalkoznak komolyan a zenével.

Major Róbert: Igen, mi is azóta változtunk, mióta ők velünk vannak. A dobosunk a Belmondóban játszott, illetve játszik, Ádám is sok zenekarban játszott már korábban.

Sikerült békében elválni a korábbi tagoktól? Nem irigykednek, ha nyertek valamit, hogy „Hú, miért nem maradtam a Flúgban?”

Major Róbert: Továbbra is a barátaink maradtak, így nem hiszem, hogy irigykednének. Együtt bulizunk, gyakran összejön a társaság; mindenki együtt örül a sikereinknek. A legtöbb tagcsere nem azért történt, mert összevesztünk, hanem mert munka vagy tanulás mellett nem tudták csinálni a zenélést. Az egyik srác például a jogi tanulmányaira akart koncentrálni, ezért lépett ki.

Lőrincz Zoltán: Vagy pedig találtak egy másik zenekart, amely jobban illeszkedett a stílusukhoz, és így jobban érezték magukat benne.

Fontos tanulni vagy dolgozni a zene mellett arra gondolva, hogy egyszer majd nem tudtok ebből megélni? Már ha most tudtok; hiszen ez kevés zenekarnak jön össze.

Lőrincz Zoltán: Szinte lehetetlen ebből megélni. Egy kezemen meg tudnám számolni azokat, akiknek sikerül. Elég borzasztó a jelenlegi helyzet; persze, bízunk benne, hogy meg fog változni.

Major Róbert: Matyi például hivatásos zenész, ő ebből él. Igaz, ezért vagy hat zenekarban kell játszania. Szóval, vannak hátulütői a dolognak, de legalább a hobbija a munkája.

Ilyenkor nem esik szét az ember hatfelé?

Major Róbert: Szerencsére, mivel barátok is vagyunk, nem csak zenésztársak, mindenkinek fontos ez a csapat, így mindig sikerül úgy szervezni a dolgokat, hogy jusson rá elég idő.

Milyen korosztály hallgatja a zenéteket?

Lőrincz Zoltán:
Nagyon vegyes: a tizennégy-öt évestől kezdve a negyvenes korosztályig, és nem csak a szülők, akik eljöttek megnézni, hogy muzsikál a gyerek, hanem teljesen idegen emberek is járnak a koncertekre. Nagyon jó érzés, hogy nem csak egy rétegnek tetszik, amit csinálunk.

Melyik volt a legemlékezetesebb koncertetek?

Lőrincz Zoltán: Minden koncert különleges, mindegyik másért. De a határon túli fellépések mindig emlékezetesek.

Major Róbert: Igen, mert ott nagyobb a lelkesedés irántunk. Itthon, ha az ember egy fesztiválon, a nagyszínpadon játszik délután négykor, gyakran el sem jönnek, mert ezek a zenekarok itt csak arra jók, hogy kitöltsék az időt a fő attrakcióig. A határon túliak pedig mindig örülnek, ha kimegyünk játszani.

Hol koncerteztek a közeljövőben?

Major Róbert: Mivel most készül a lemez - már a háromnegyedénél tartunk -, elég sok időnket igénybe veszi, ezért nem utazgatunk annyit, hanem elsősorban a közelben, Pest megyében játszunk, Érden és Budapesten. De szeretnénk majd egy nagyobb, országos lemezbemutató turnét is, ez még szervezés alatt áll.