Hetvenedik születésnap a Margitszigeten
Hetvenedik születésnapját ünnepli a Margitszigeti Szabadtéri Színpad. Az igazgató, Bán Teodóra rekonstrukciós terveket sző, melyek lassan elodázhatatlanok. Ha a távlati elgondolások megvalósulnak, talán már néhány év múlva beszélő padok és daloló fák foga
Hetvenéves lesz június 10-én a Margitszigeti Szabadtéri Színpad. Az évfordulót a Szabad Tér Színház Kht. azzal ünnepli meg, hogy a nyári programban ősbemutatót, valamint világhírű fellépőket szervez az ősfák ölelte pódiumra. A 2008-as Budapesti Nyári Fesztivál kiemelkedő színházi eseményének ígérkezik a Szolnoki Szigligeti Színházzal közös bemutatóként A Vörös Pimpernel, az Orczy Emma bárónő azonos című műve nyomán készült világsikerű musical. De lesz komolyzene is a Margitszigeten: Gounod-Shakespeare Rómeó és Júliája olyan feldolgozásban, amely sajátosan ötvözi az operát, a balettot és a prózát.
Születésnapi ajándékként a színház egy tizennégy méter átmérőjű forgószínpadot kapott, melyet a közönség néhány produkcióban már idén is láthat.
Bán Teodóra, a Szabad Tér Színház igazgatója azonban ennél nagyobb terveket is dédelget a Margitszigeti Szabadtéri Színpaddal kapcsolatban. Amikor 2004-ben elnyerte az igazgatói állást, pályázatának sarkalatos pontja volt, hogy az országnak ezt az egyetlen, kifejezetten erre a célra épített "csillagfényes színházát" kulturális szolgáltatóként a nemzetközi elvárásoknak, korszerű és speciális igényeknek megfelelő teátrummá kívánja fejleszteni az igazgató, aki már tervei ismertetésének kezdetén megnyugtatja a Margitsziget zöldterületi jellegéért aggódókat:
Nem szeretnénk nagyobb teret elhódítani a szigettől! A meglevő színpad és épületek, rekonstrukcióról lévén szó, a jelenlegi helyükön maradnának, sőt, talán még a mostaninál is kisebb helyet foglalnának el. A térkihasználás, korszerűsítés és komfortosítás során nézői szempontokat tartunk szemünk előtt. A tervet kiemelt beruházásként, uniós támogatásra terjesztette elő a tulajdonos, a fővárosi önkormányzat. Én csupán a színházi, kulturális szolgáltatásra maximálisan ügyelő tervek és működtetési konstrukció szellemi mozgatója vagyok. Jól előkészítettnek gondolom az átépítési elgondolást. Olyasmit szeretnénk létrehozni, ami még nem volt Magyarországon! Arra törekszem, hogy ez a szabadtéri játszóhely egyedi arculatot kapjon, illeszkedjék a sziget természeti környezetéhez, történelemi adottságaihoz, helyet adva művészetnek, zenének, látványos színházi produkcióknak. A szigeti intézménykínálatot egyszer már kitalálták a Casinóval, a Nagyszállóval, a stranddal és nem utolsósorban ezzel a színpaddal. Ehhez illeszkedő elemeket kell találnunk. Hangsúlyos részlete például a pályázatnak, hogy a színháztól száz méterre külön kis kikötő van, ezt használva megkímélhetnénk a főváros forgalmát. Mindkét partról, akár a határon túlról is érkezhetnének hajóval a színház, a sziget látogatói.
Csökkenteni fogja az eddig háromezres nézőtér befogadó képességét? Tudjuk, manapság nehéz megtölteni a háromezer fős nézőteret, bár tavaly volt olyan koncert a Margitszigeten, amelynek alkalmával nemcsak teltházas volt az előadás, hanem még a környező füves területeken is leheveredtek az emberek, élvezve a kihallatszó zenét.Mindössze száz-százötven székkel lenne csak kevesebb a mostaninál. A jobb akusztika, a hang benntartása, terelése érdekében mindenképe szükséges s nézőtér átszerkesztése, úgy, hogy bármely széken ülve a mostaninál láthatóbb és jobban élvezhető legyen az előadás. A nézőtér nem lesz fedett. Számos olyan játszóhely van a világban, Németországtól Norvégián át Finnországig, ahol jelentős fesztiválokon is nejlonköpenyben ül a közönség, ha elered az eső. A nézőtér befedése vétek lenne. Akár egy könnyűszerkezetes megoldás is elcsúfítaná a környezetet, a látóteret. A díszletek, hangszerek azonban nagyon drágák manapság, védelmük érdekében a színpadot a fák közé rejtett megoldással takarnánk be. Ennek a tetőzetnek feladata is lenne: magában foglalná a modern fény- és hangeffektusokat szolgáló berendezéseket.
Mi lesz a kapcsolódó épületek sorsa? Az öltözők például eléggé bódészerűek...A létesítmény jelenlegi állapotára jellemző, hogy sok kihasználatlan teret foglal magában. A jelmezraktártól a díszlettárig gyakorlatilag minden megvan, csak lerobbant állapotban, ezeket kell korszerűsíteni, használhatóvá tenni. A tömegöltözőket, a zenekar, a kórus és a statisztéria tartózkodási területét például a nézőtér alá is süllyeszthetjük. Így más funkcióknak nyerünk teret.
Milyen feladatot álmodott még a színháznak azon kívül, hogy előadások helyszínéül szolgáljon?A Margitsziget oázis, olyan értelemben is, hogy maga a történelem; az irodalom, a képzőművészet, múltunk őrzője. Vannak olyan fák, amelyek csemeteként talán "láthatták" az idős korában sokszor itt sétáló Arany Jánost, de a sziget szerelmesei között említhető Tóth Árpádot biztosan. Ott van a színpadtól tíz méterre Szent Margit emlékhelye. Mindezekhez kellene kapcsolódnia annak az arculatnak, amelyet a megnyújtott szezonban játszó szabadtéri színpad környezetéhez képzelek. Az átépítéssel teret is nyerünk; a Víztoronyról "lehámozzuk" a felesleges betonszerkezetet. Ebben a történelmi ihletésű udvarban kapnak majd helyet a "beszélő padok, fák", melyek a nagy Árpád-házi dinasztiáról mesélnek. Afféle nyugalmi pihenőhely lesz a kerengőben, olyasmi, ami felejteti a zajos hétköznapokat.
Forrás: MTI