Van itt nekünk egy helyre kis botrányunk (jobb híján fogadjuk el neki ezt a nevet), ami egyre szövevényesebb. Tetszik tudni, ez volt az, aminek állításait hamarabb cáfolta Demeter Ervin és Almássy Kornél, mint hogy azok elhangzottak volna.

Ez volt ugye az a hangfelvétel, amin egy bizonyos Csányi Sándor nevű embernek arról referálnak, hogy Orbán Viktor köreitől nem távol eső személyek szeretnék (finom kifejezés) elérni azt, hogy Dávid Ibolya helyett (akire terhelő bizonyítékokat kellene gyűjtögetni) Almássy Kornél kihívó legyen inkább a befutó a Fórumnál. És erre van kétmilliárd forintjuk is úgy egyébiránt. Izgalmas sztori úgy magában is, de ez mára aprócska részletkérdéssé satnyult. Dávid Ibolya maradt a párt elnöke, Almássy már a pártnak is legfeljebb az alapszabályokban lefektetett adminisztrációs határidők miatt tagja.

Azóta pedig követhetetlenül elszabadultak az események. Almássy első körben lemondott, aztán mégsem, aztán kizárták, aztán megint, Demeter és Kövér képviselők ippeg feljelentésben törik a fejüket, mert kiderült, hogy rendszeresen informáltatták magukat a titkosszolgálatok alkalmazottaival – a szokásosnál is nagyobb a katyvasz, szegény Juszt László hiába találta meg Kaya Ibrahimot, nem foglalkozik a témával senki sem.

Azért egy-két kérdés maradt a homályban. Noha ezekre csöppet később kapunk választ, mint a kérdésre, amire a válasz 42 (témája pedig, ennyi könnyítés van a sztoriban, az Élet, a Világmindenség, meg Minden), holott mégiscsak érdekesek lennének. Nem annyira a múlt heti Répássy-Szilvásy csörte az érdekes: nem hallgatjuk meg, mert bohócot csinál belőlünk, azt meg mégsem hagyhatjuk. Annyira nem érdekes az ügy, hogy kíváncsiak legyünk a részletekre, az a fontos, honnan jutott Ibolyka a bizonyos CD-hez (megsúgjuk, nyilván ugyanaz volt, mint aki az ügyészségről szivárogtatott, a Hétszünyű Kapanyányimonyók fedőnevű ügynök a New York-Moszkva-Tel Aviv-Gyuszitaxis tengely közös megbízásából, akit személyesen az Apró Piroska madzagjain rángatott Szilvásy György bízott meg a feladattal).

Nem is az az érdekes, hogy a többek szerint csak a szépemlékű Defend iránti nosztalgiával terhelt cég vezetői milyen kapcsolatban állnak a politikai elit tagjaival: hát Istenkém, maga a Vezénylő Tábornok is megmondta, hogy egyszer látta őket beszélni, és ez tuti így is van: a Vezénylő Tábornok egyúttal az Az Ember, Aki Még Soha Nem Hazudott. Megmondhatja a Nyakó is, aki a szomszéd asztalnál ebédelt (mit keres egy vezető MSZP-prominens olyan helyen, ahol fideszes titoknokok bonyolítják az ügyeiket? Azon sem lepődnénk meg ezek után különösebben, ha kiderülne, hogy maga Kövér diktálta le Nyakónak az Erdélyben ismertetett stratégiát, amin mostanában épp felháborodhatna boldog és boldogtalan, ha ezzel foglalkozna valaki is).

Nem is az az igazi kérdés, ki rabolta el Balla György somogyi MDF-elnököt: ő tudja, csak nem mondja meg az illetékeseknek. Annyira akkor nem lehet fontos az egész. Vagy valami nem stimmel a sztorival – de ezt a lehetőséget kizárnánk, a vidéki politikusok ijesztő dolgokra képesek (lásd Zuschlag-saga), ez egy ilyen történet. Kiszáll az NBH és jól elrabolják az embert, külön jelezve, hogy ők a nemzetbiztonság. A sztori szépsége, hogy még maga Boross Péter, a honi jobboldal nagy örege is komoly kétkedéssel hallgatja – hát, istenkém, Balla eltűnt a süllyesztőben Almássystól, ez sem az a hűde történet. Sokat már nem tudunk meg róla, bár most Balla épp rájött, hogy az elrablói ismerősök voltak.

Ehhez képest már az sem különösebben érdekes, hogy éppen magántitok megsértése miatt perelnék Szilvásyt (mit ad isten, az UD Zrt-nek támadt ez a frappáns ötlete), mert nem kérték a lehallgatottak engedélyét a felvétel nyilvánosságra hozásához – más kérdés, hogy a dekódolást az érintettek előre megoldották, Dávid Ibolyának azért volt annyi esze, hogy élesben ne mondjon be egy nevet sem –, minek is, ha Demeter és Almássy egymást megelőzve kérték ki a vádat Stumpf és Csányi nevében. Az ötlet persze vicces, de még akár igazuk is lehet: belső fideszes titkosszolgálat működik az NBH-n belül, de azért erről csak úgy beszélni azért már nem kellene, ugye.

Már az sem igazán érdekes, hogy maga a Vezénylő Tábornok is úgy érezte, hogy a témában neki is meg kell szólalnia: noha a nyaralása képeinek közzétételét mindeddig fontosabbnak tartotta, mint aktuálpolitikai ügyek kommentálását – ne akarjunk kombinálni, miért épp most akar szólni, nem érdemes. Ilyenje volt és kész. Olyan nagyon azzal sem kell foglalkozni, hogy szerinte halál természetes a változatlan kapcsolattartás – a sportminiszter is beszél sportfelelősökkel, ez nyilvánvalóan egy kategória a titkosszolgálatokkal (miért is tartunk ott, hogy az egyszeri beszélgetésből magától értetődő kapcsolattartás lett? Lemaradtam volna valamiről a nagy forgatagban?).

Az a megjegyzés meg pláne érdektelen, hogy nyilván az MSZP áll a háttérben (jó eséllyel tényleg, árnyalatnyit több érdekük fűződik a titkos Fidesz-akció bebuktatásához, mint a Fidesz akármelyik prominensének). Az indok: minden megfigyelési ügy mögött ők vannak (megint kinézték a cégnyilvántartásból valakinek az édesanyja nevét, vagy arányaiban ennyire nehéz hozzájutni ezekhez az adatokhoz? Utóbbi esetben még sokkal nagyobb gond van, mint eddig gondoltuk.)

Mondom, mindezek a kérdések igazából nem fontosak: a szokásos színvonalú sárdobálás, néhány súlyosan szociopata óvodás eleganciájával. Semmi különös, a kérdésekre adott válaszok igazából nem olyan fontosak. Egy dologra szolgálnak mindössze: hogy eltereljék a figyelmet egy darab kérdésről (meglehet, némileg összetett példányról). A kérdés szépsége, hogy a tartalmát még senki sem tagadta. Ezzel együtt a híres Douglas Adams-féle kérdés az Életről, a Világmindenségről, meg Mindenről hamarabb tétetik majd fel, de azért ne felejtsük el az egész alapját, elég érdekes az is.

Miért, kinek az érdekében és milyen pénzből is akarták Fidesz-közeli figurák masszívan átrendezni az MDF belső viszonyait, és mi köze ehhez az OTP vezérének, tessék mondani?