A cigányok is szítják a cigányellenességet
Namármost: a cigánybűnözés kérdésköre már jó ideje feszül a társadalomban. Ki lehet-e mondani, hogy a cigány által elkövetett bűncselekmény cigánybűnözés része? Miért nem? És persze ha van cigánybűnözés, akkor beszélhetünk nem cigány bűnözésről, politikus
Nyíltan beszélniA cigányság integrációja szempontjából nem lényegtelen, hogy mennyire lehet nyíltan beszélni a problémáról. Amennyiben nem, vagy csak részben, akkor az elfojtott indulatok felszínre törése sokkal rosszabb helyzetet fog eredményezni. Ma már látjuk: a cigány- és zsidóellenesség egyfajta divattá válik, mert lehet vele lázadni. Ez annak az eredménye, hogy nem lehet kibeszélni dolgokat, különben az ember megkapja a szélsőjobboldali, vagy cigányellenes matricát.
A helyzet márpedig nem ennyire egyszerű. Példaként teszem fel: az, hogy Európa többsége Izraelt tartja a világbékére leginkább veszélyes államnak, nem azt jelenti, hogy Európa többsége antiszemita. Ezt gondolni legalább akkora butaság, mint a pár évvel ezelőtti beszólás („kiirtanám az összes keresztényt”) után a teljes magyar zsidóságot azonosítani egy fasisztoiddal.
Ez vonatkozik a cigányságra is. A cigánybűnözés szó nem kellene, hogy tiltólistán legyen, főleg azért, mert ha tiltólistára kerül, akkor a szó a lázadás szókincsévé válik. Magyarul a cigánybűnözés azok miatt negatív, akik indexre helyezték, s pont azért, mert indexre helyezték. Ez öngól.
CigánybűnözésLakatos Attila borsodi vajda pedig pont azon dolgozik – akár akarva, akár akaratlanul –, hogy a cigánybűnözést ne borgőzös kocsmai estéken használják különféle indulatos alakok, hanem beszéljünk róla nyíltan. Lakatos ezzel sok hivatásos, pártokhoz közeli roma politikusnál többet tesz a cigányellenesség ellen.
Pofon vár ránk?Egy Lakatos azonban nem csinál nyarat. A probléma, hogy jelenleg nincs megoldva a cigányság felvilágosítása. A roma oktatás egy csődtömeg, s mára már látszik, hogy a felsőoktatásba pontkedvezménnyel bejutott romák sem javítottak a roma-nem roma társadalom helyzetén, sőt, az elmúlt években egyértelműen kijelenthető: a viszony egyre feszültebb, aminek a vége egy nagy (Bogár László szavaival élve) kijózanító pofon lehet a társadalomnak, mind romának, mind nem romának.
A nem romák nem nézték jó szemmel a romák pozitív diszkriminációját, vagy másképp megfogalmazva: a nem romák negatív diszkriminációját. Főleg úgy, hogy – mint Dancs Mihály, az OCÖ elnökhelyettese a HírExtrának korábban elmondta: – a roma diplomások nem mennek vissza a közösségbe példát mutatni, hogy „lám, én is a cigánytelepről indultam, de megbecsültem a munkát és a tudást és azóta magasra jutottam”.
Az agresszió ront a helyzetenTovábbi probléma a képzetlenség és a munkanélküliség. Addig, amíg nincs biztos megélhetési forrás, nem lehet csodát várni. Azonban ez a dolog nem csak a kormányon múlik. A roma vezetőknek nem csak a békítés lenne a dolguk, hanem bizony annak tudatosítása, hogy az agresszió nem szül semmi jót. Ma még ugyanis a legtöbb esetben azt olvashatjuk (jellemzően inkább a jobboldali sajtóban), hogy a romák viszonyulnak agresszívan, valamint azt (jellemzően a baloldali sajtóban), hogy növekszik a cigányellenesség. Az viszont senkinek nem hiányzik, hogy elszaporodjanak az olyan hírek, amikor nem romák is vernek romákat. A kvázi-polgárháború pedig senkinek sem kell.
Bűnrossz jogalkalmazásAz értelmetlen agresszió mellett a jogalkalmazás is hihetetlenül rossz. Amikor két roma nőt felpofoztak Szigetváron (eredmény: könnyebb sérülés), az elkövetőket hónapokra előzetes letartóztatásba helyezték. Legutóbb Szabadszálláson 50 roma támadt rá egy hagyományőrző társaságra, aminek a következménye három súlyos sérült lett. A romák közül kettőt állítottak elő, akik szabadlábon védekeznek (a Magyar Nemzet alapján).
Ha ez így történt, akkor a helyzet az, hogy ezek után elég nehéz lesz megmagyarázni azt a cigányellenességre fogékonyaknak, hogy a cigányokat nem különböztetik meg pozitívan. Ez pedig a cigányellenességnek nem tesz jót, mondanunk sem kell. Félreértés ne essék, amiről szó van, az nem más, mint a mindenfajta megkülönböztetés lehető legteljesebb megszüntetése. A rászorultság nyilván csak egy bizonyos fokig működő tényező, azonban az már tényleg vérgáz, ha nincs meg a törvény előtti egyenlőség sem. Ez ellen a roma vezetőknek kellene leghangosabban tiltakozniuk, követelve az egyenlő elbánást.
A cigányellenesség leküzdésében tehát a romák tehetnek a legtöbbet. Sajnos sokszor tűnik úgy, hogy a roma vezetők a párbeszéd helyett zsigerből utasítanak el bizonyos kérdéseket.