A bankok legyőzték az embereket

Paul Craig Robertsről tudjuk, hogy az amerikai pénzügyi politika egyik legendája, Reagan pénzügyi politikusa, s azt is tudjuk róla, hogy nem szívbajos. Kik az USA urai? Megválaszolja.

Mit gondolunk, milyen lehet amerikai elnöknek lenni úgy, hogy hatalom lényegében az erős érdekcsoportok szolgálatára van szorítva? – teszi fel a kérdést írása elején Roberts az Information Clearing House-on.

Amerikai elnöknek lenni nem lehet rossz, ha valaki a saját jövőjét akarja megalapozni. Roberts szerint ehhez nem kell különösebbet tenni, csak engedni az érdekcsoportoknak. Amennyiben valaki nem ágáll a saját politikai prioritásai mellett, idős korában is biztosított lesz a hétköznapi élet biztonsága – luxuskivitelben.

Legyőzték az embereket

Ha valaki nem így tesz, az nem fizetődik ki. Április harmincadikán a közérdeket újra legyőzte a szűk érdekcsoportok érdeke. A Szenátusban többségben lévő demokraták nem tudták keresztülvinni saját törvényjavaslatukat, amely szerint megelőznének 1,7 millió zálogosított ingatlan elárverezését . Ez egyszer s mint 300 milliárd dollárt hagyna az adófizetőknél az által, hogy lehetőségük nyílna a jelzáloghitelek újratárgyalására. 51:45 arányban alulmaradt a kezdeményezés. Roberts szerint ennyi erővel a Szenátus mottója lehetne az is, hogy milliárdok a bankár gengszterenek, egy fillért sem a lakástulajdonosoknak. Az igazságtalanságot csak erősíti, hogy a bankok konszolidációjára már eddig is milliárd dollárnyi közpénz ment el, s most, amikor a társadalomnak lenne szüksége a támogatásra, azt is elgáncsolják a bankok.

Őszintén szólva, a Szenátus a bankoké – mondta Dick Durbin illiois-i szenátor, s igaza van. Hírek szerint a „bankszterek” (bankster – gengszterek helyett mondva) körülbelül fél millió és négy millió dollár között „áldoztak” a szenátorok „meggyőzésére”.

6.000.000.000.000 dollár

Ezzel ellentétben amikor Obama változást ígérő adminisztrációja összesen 126 milliárd dollárt kért az afganisztáni és iraki háborúhoz, gond nélkül szavazták meg. Az amerikai védelmi kiadások ebben az évben 660 milliárd dollárra fognak rúgni, s nehezen érthető, hogy mi indokolja ezt a mennyiségű összeget. Ez a második legerősebb állam, Kína védelmi kiadásainak a tízszerese. Roberts felteszi a kérdést: a világ legerősebb államát ennyire veszélyezteti Afganisztán és Irak?

Obamára azért szavaztak annak idején, mert azt ígérte, hogy véget vet a Bush-féle háborús bűnöknek, amelyek világszerte megtépázták az USA hírnevét, s ami semmilyen mértékben nem szolgálja az amerikai társadalom érdekeit. Jobb, ha a tálibokat kinyírjuk ott, mintha ide jönnének – hangzott el katonai tisztviselők szájából a mondat, holott azt senki nem tisztázta, hogy hogyan tudnának Amerikába jutni. Roberts szerint ez csak arra jó, hogy társadalmi támogatást bírva lehet pénzzel kitömni a katonai lobbit. Ha a Pentagon adatai igazak, akkor jövőre az Afganisztán, valamint Irak elleni háború teljes költsége eléri a 6 billiárd, vagyis 6000 milliárd dollárt, amit ugyebár közpénzből fizettek ki.

A humán veszteség ezt csak tetézi a költségeket. Egyfelől a háborús veteránok állami eltartása a jövőben, másfelől pedig egy jelentés szerint a három bevetést megélt amerikai katonák már mentális problémákkal küzdenek. Mindez az USA-tól olyan áldozatokat igényel, amelyre már nincs ereje.

Ezek után vajon miért fontos olyan háborúkban harcolni, amelyeknek semmi közük nincs az USA biztonságához? Roberts válasza: a katonai lobbi, a pénzügyi gengszterek és az AIPAC uralma. Az amerikai ember meg mehet a levesbe.
Forrás: HírExtra/Information Clearing House