A párlatkóstolás édes tudománya

A kulturált pálinkafogyasztás terjedésével a kóstolás művészete is egyre fontosabb szerepet kap: ahogyan a boroknál, úgy itt is objektív szempontrendszer alapján értékelnek a szakértők.

Persze nem kell megijednünk e „tudományág” szárazságától, hiszen a pálinkakóstolás mindenki számára nyitott és érthető, jóízű foglalatosság lehet, mindössze a minőségre kell odafigyelnünk.

Ahogyan a kóstolók zöménél, úgy a pálinka esetében is a gondosan kiválasztott ital hűtésével és a pohár kiválasztásával kezdődik a kulturált alkoholfogyasztás. Ami a hűtést illeti, túl bonyolult dolgunk nincsen, hiszen nem kell túlságosan alacsony hőmérsékletnek kitenni az italt, legalábbis amennyiben minőségi termékkel van dolgunk – mondta Papp József, a Pálinka Nemzeti Tanács tagja, a Zsindelyes pálinkafőző cég ügyvezető igazgatója.

Tévhit ugyanis, hogy a jól behűtött pálinka jobban kiemeli az ízeket, épp ellenkezőleg: a túl hideg italban „megfagynak”, neutralizálódnak az illóanyagok. A hűtés szokása arra vezethető vissza, hogy régebben a kevésbé jó minőségű termékeket annak érdekében hűtötték le, hogy azzal elnyomják az ízhibákat. Erre természetesen nincsen szükség a napjainkban készülő, szigorú törvényi előírásoknak megfelelő pálinkák esetében, a fogyasztási hőmérséklet ennek szellemében 17-18 fok.

Tulipánpohár


A pálinka sajátosságainak köszönhetően pohártípus is kialakult. Ez persze nem a „stampedli”, hanem a tulipánpohárnak (néhol grappás pohárnak) nevezett kehely, amely kitűnően alkalmas a pálinka íz- és illatvilágának kibontakoztatására. A kinyíló szirmú virágra emlékeztető üvegpohár kialakítása lehetővé teszi, hogy a magas, párhuzamos falak az orrhoz irányítsák a gyümölcsillatot, míg a gömb alakú test arra szolgál, hogy a levegőztetés során a falhoz ragadjon az ital alkoholrésze, amitől még intenzívebbé válik az íz, mintha beleharapnánk a friss gyümölcsbe – tette hozzá a Pálinka Nemzeti Tanács szakértője.

A kóstolás szertartása a boréhoz hasonlatos: vagyis először a színt állapítjuk meg, majd az illatra és az ízre koncentrálunk. Igaz az is, hogy a pálinka esetében még nem alakult ki a borászatból ismert, rendkívül részletes „aromakorong”, viszont könnye lehet, hogy hamarosan ebben a szegmensben is hasonló cizelláltsággal fogják elemezni az ízeket.
Ha több palackot nyitunk fel, akkor – a borokhoz hasonlatos módon – sorrendet kell felállítani, amihez itt sem kell nagy tudomány, csupán arra kell figyelni, hogy a kevésbé karakteres pálinkát a karakteresek kövessék. Például az alma- és körtepálinkát követhetik a törköly- és málnapálinkák, második „ökölszabály”, hogy a fahordós érlelésűeket a végére tartogassuk.

Pálinkavacsora

Ilyen kóstolókra többek között a szervezett pálinkavacsorákon kerül sor, amelyek népszerűsége az italéval párhuzamosan növekszik. Ezek az események közelebb hozzák a fogyasztóhoz a „gyümölcsben rejlő titkot”, és elősegítik a kulturált pálinkafogyasztást. Nagyjából az elmúlt tíz évben, de különösen az utóbbi néhány évben tapasztalt Papp József pozitív irányú elmozdulást, a Zsindelyes ügyvezetője szerint egyre többen ismerik fel válogatott alapanyagokból készülő, nemzeti italunk értékeit a terített asztalnál is.

A jobb alapanyagok jobb italt és persze jobb élettani hatásokat eredményeznek, ezt mutatják az utóbbi évtized tapasztalatai. A pálinkaszakértő szerint fokozatosan előtérbe kerülnek a minőségi ital pozitív hatásai is: a kulturált pálinkafogyasztás segíti az emésztést, felfrissíti a vérkeringést, továbbá az immunrendszert is erősítheti. Papp József megerősítette ugyanakkor, mindez csak mértékkel fogyasztva lehetséges.