Cukorbetegek figyelmébe

November 14. a cukorbetegek világnapja. Azonban megszokott már, hogy nemcsak ilyenkor kerülnek a diabéteszesek a figyelem középpontjába, hanem szinte az év minden napján.

A kivételes figyelem megilleti ezt a betegcsoportot, mert nem csak szokásos szólás-mondás esetükben, nem egyszerű közhely, hogy népbetegségről van szó - ez sajnos valóban igaz. A világ felnőtt népességéből mintegy 285 millióan szenvednek cukorbetegségben, és számuk folyamatosan nő.


A Nemzetközi Diabétesz Szövetség - International Diabetes Federation (IDF) - becslése szerint 2030-ig világszerte várhatóan 438 millióra duzzad a cukorbetegek tömege. 2010-ben a diabétesz és annak szövődményei közel 4 millió életet oltanak ki a 20-79 évesek között. A cukorbetegség sajnos nem jár egyedül. A betegek fele szív- és érrendszeri katasztrófában hal meg, és igen sok betegnél veseelégtelenséggel párosul.

Wittman István, a pécsi II. sz. Belgyógyászati Klinika és Nephrológiai Centrum intézetvezető egyetemi professzora a téma kiváló szakértője elmondja, hogy bár időről időre felröppennek jó- és álhírek is a diabétesz terápiájával kapcsolatosan, a betegek egyre tudatosabbak, és tisztában vannak vele, hogy a szenzációs "beharangozásokat" miként kell kezelni és értékelni. A 2-es típusú, főként felnőtt korban jelentkező cukorbetegségben szenvedők tudják, hogy egy a lényeg: a hiányzó inzulint mindenképpen be kell juttatni szervezetükbe, mert különben a cukor a vérben marad, ennek következtében megemelkedik a vércukorszint.

A betegek 90 százaléka számára - ők a 2-es típusú cukorbetegek - alaptétel ez, az inzulin beadás módjától, praktikáitól függetlenül.

Az új lehetőségekre, messziről érkező hírekre ugyan felkapják a fejüket, tudatában vannak annak, hogy ez a betegség nem gyógyítható - viszont megfelelő gyógyszeres kezeléssel, a diéta megtartásával, a szénhidrátszegény táplálkozással, rendszeres testmozgással és a vércukorszint rendszeres ellenőrzésével jól karban tartható. Mindennek ellenére a tudományos kutatások világszerte nagy erővel folynak, és most, az Európai Diabétesz Társaság 46. éves közgyűlésén újabb adatokat ismertettek egy antidiabetikus készítmény klinikai vizsgálati programjáról.

Miért váltsunk?

- Azért, mert az eddigi tanulmányok jó reményt adnak arra, hogy ez a készítmény a jövőben alkalmas lehet a 2-es típusú diabéteszes betegek vércukorszintjének beállítására, mégpedig a betegség stádiumától vagy a veseműködés állapotától függetlenül - magyarázza az egyetemi professzor. - Az új gyógyszercsoportba tartozó, fejlesztés alatt álló készítmény hatását elemezték, és várhatóan naponta egy alkalommal, szájon át szedhető tabletta formájában lesz elérhető a betegek számára.

- Ha jól értem, már az inzulinkezelés megkezdése előtt alkalmazható lesz, esetleg helyette is?
- Valóban így van, és mivel számottevően és fenntarthatóan képes csökkenteni a vércukorszintet, kitolható, esetleg el is kerülhető az inzulinos terápia. Egy másik jelentős előnye a hagyományos antidiabetikumokkal szemben, hogy nem a vesén keresztül választódik ki, ezért bármilyen fokú vesekárosodásban szenvedő 2-es típusú cukorbeteg kezelésénél alkalmazható, mégpedig úgy, hogy nem feltétlenül szükséges módosítani a gyógyszer adagját.

A jelenleg kapható készítmények tehát nem "tudják" ezt garantálni?


- A jelenleg kapható legkorszerűbb készítmények zömmel vesén keresztül ürülnek, ezért előrehaladott vesekárosodottak számára általában nem is ajánlják használatukat. Az új készítmény nem teszi szükségessé a veseműködés monitorozását, és a gyógyszeradagot sem kell módosítani a veseműködés hanyatlásával párhuzamosan, mivel nem a vesén keresztül választódik ki. Mindez igen jelentős lépés előre, kényelmes, javíthatja a beteg együttműködését, megkönnyítheti az egészségügyi szakember dolgát. Ismeretes, hogy a jelenlegi élvonalbeli kezeléseket nem minden beteg tolerálja nagy dózisban, mert kellemetlen mellékhatások léphetnek fel, például hasmenés, hányinger, hasi puffadás.

A most tesztelt készítmény sikeresen alkalmazható olyan 2-es típusú cukorbetegek esetében - beleértve a károsodott veseműködésűeket is -, akiknél a hagyományos kezelés nem volt elegendő, vagy éppen ellenjavallt volt. És még valami: bebizonyosodott, hogy ez a készítmény a hagyományos terápia kiegészítéseként is biztonságosan alkalmazható, akiknél a korábbi kezelés önmagában nem eredményezett kielégítő vércukorszint-beállítást.

Ez a hír igaz, nem kacsa. A diabéteszeseknek, főként a vesekárosodottaknak igazi világnaphoz méltó ajándék, még akkor is, ha a modern gyógyszerterápia részeként jelenleg még nem alkalmazható a beígért tabletta. Híre megelőzte, biztonságos használatára még várni kell, de ez a várakozás már mindenképpen reményekre jogosító, és jó esélyekre is.