Miután a Moody's hétfőn két fokozattal visszaminősítette a magyar államkötvények besorolását, a forint szabadesésbe kezdett. Hogyan lehetséges, hogy a hitelminősítők megkérdőjelezhetetlen szava országok gazdaságát ingatja meg?

A Moody’s hétfőn bejelentette, hogy egyből két fokozattal minősíti vissza Magyarországot az államadósság tekintetében, ezzel hazánk a mérsékelt kockázati kategória legutolsó lépcsőjére csúszott. A hírt követően alig félóra leforgása alatt a forint az euróval szemben 279 felettire, a dollárral szemben 209-re zuhant annak ellenére, hogy a piacok fel voltak készülve a romlásra.

Az ügy jelentősége nem is magában a leminősítésben rejlik, és nem is abban, hogy mivel indokolta a Moody’s a visszafokozást, iletve hogy erre miként reagált a magyar kormány. Sokkal fontosabb az a tény, hogy egy-egy önjelölt társaság úgy kommentálja és értékeli a maga által kialakított skálán a különböző országok gazdasági helyzetét, hogy szava szent és sérthetetlen.

Hatás-ellenhatás

Ráadásul ítéleteiknek akkora hatása van, hogy meggyengül – vagy éppen megerősödik – tőle az adott ország pénzneme, meginog a nemzetgazdaság, a devizahitelesek pedig adott esetben szívják a fogukat. Így tulajdonképpen nem is minősítenek, hanem épen előidézik azt a helyzetet, melyet előzetesen leírtak.

A hitelminősítők tevékenységének akkora hatása van, hogy azt a hétköznapi ember is megérzi. Amikor emelkednek a törlesztőrészletek, és ennek következtében valaki esetleg fizetésképtelenné válik, vagy amikor romlik a pénze vásárlóértéke, közben meg nő az őt sújtó adók mértéke.

Emellett azt se felejtsük el, ami tulajdonképpen maga a célja a minősítéseknek, hogy ezek az értékelések útmutatóként szolgálnak a külföldi befektetők számára. Tehát ha rossz a minősítés, nem jön vagy esetleg kivonul a külföldi tőke az országból.

Nem vitás

Óriási felelősség tehát egy-egy ilyen minősítés, és mégis vajmi keveset tudunk ezekről a társaságokról és a minősítési folyamatokról. Most úgy néz ki, hogy amit ezek a magántársaságok mondanak, az a törvény, az igazság és a valóság. Döntésükkel mégsincs mód vitázni, az országok csak kapkodják a fejüket a zuhanó pénzügyi piac után.

Hogyan lehetnek ennyire holtbiztosak a dolgukban, amikor ekkora felelősség van a vállukon? Ha pusztán szakmai alapokon működnének ezek a cégek, nem valószínű, hogy csak így dobálóznának le- és felminősítésekkel. Ha viszont azt feltételezzük, ami egyébként valószínű, hogy nem pusztán szakmai alapokon működik egy-egy ilyen hitelminősítő cég, akkor felvetődik a kérdés, hogy kinek a gazdasági érdekeit közvetítik?

Elkanászodtak

A nyugati országok gazdaságát elsősorban három ilyen hitelminősítő társaság rángatja marionettbábuként. A Moody’s, a Standard & Poor’s és a Fitch Ratings mind New York-ban és Londonban tömörülnek. A besorolás során azt vizsgálják, hogy az adott ország mennyire képes visszafizetni adósságát. A besorolási szempontokat a cégek alkotják meg maguknak.

A hitelminősítők tulajdonképpen a gazdasági világválság során értékelődtek fel, amikor megerősödött bennük az állami befolyás, és így komoly hatalomra tettek szert. Ezt próbálja az Európai Unió most korlátozni egy tőzsdefelügyelet létrehozásával, mely a jövőben a hitelminősítőket is kontrollálná. Sőt, nyomozást is folytathatnak, és szabálysértés esetén meg is bünteti őket.

Nagy kérdés, hogy a gazdasági válság enyhülésével a hitelminősítők kezében összpontosult hatalom csökkeni fog-e. Bár az EU és az USA is belátta, hogy ideje letörni a hitelminősítők szarvát, nem valószínű, hogy elveszítik befolyásukat a közeljövőben.