"Leperegnek róla a figyelmeztetések"

Távol tartják magukat a vezető német politikusok a Günter Grass Izraelt bíráló verse körül kibontakozott vitától, a diskurzus pedig alig egy hét alatt a lapok címoldaláról a tárcarovatba szorult vissza.

Hol az igazság?

A kezdeti nagy felzúdulást követően egyre inkább körvonalazódnak a többnyire értelmiségi megszólalók által képviselt álláspontok, és időközben maga a szerző is árnyalta állítását.

Günter Grass irodalmi Nobel-díjas német író az iráni konfliktus témáját feldolgozó, Amit el kell mondani című prózaversében arról írt, hogy Izrael veszélyezteti az "egyébként is törékeny világbékét". Április 4-én közölt versében Iránra utalva azt írta, hogy Izrael egy olyan országra mérhet csapást, ahol "egyetlen egy atombomba létét" sem sikerült még bizonyítani. Megjegyezte: Izrael a megelőző csapás gondolatával foglalkozik, ami eltörölheti a Föld színéről az iráni népet, amely egy "szájhős" - Mahmud Ahmadinezsád elnök - igáját nyögi.

A bevállt szó?

A verset többen már a megjelenés napján antiszemita megnyilvánulásnak nevezték. Az alkotás körüli vitában azóta is ez az egyik fő vonulat. A leginkább egyértelműen Henryk Broder publicista fogalmazott, aki a Die Welt című lapban csütörtökön megjelent írásában azt állította, hogy Grass az Izraelt támadó verssel nagyban hozzájárult az antiszemita gondolkodás fejlődéséhez.

Eddig az antiszemiták jellemzően tagadták a holokausztot, a "modern, előre tekintő antiszemita" viszont nem tagadja, hanem felhasználja. Így tesz Grass is, aki az iráni lakosság kiirtásának szándékát tulajdonítja Izraelnek, és ezzel relativizálja a nácik bűneit, hiszen a több mint 70 milliós perzsa nép kiirtása mellett szinte eltörpülne a holokauszt - véli Broder.

Nem feltétlenül

Egy további jellemző álláspont szerint Grass ugyan nem föltétlenül antiszemita, de "mindig is volt valami baja a zsidókkal". Erről beszélt például egy másik neves német publicista, Michel Friedman, a németországi zsidó közösségeket összefogó szervezet (Zentralrat der Juden in Deutschland) korábbi elnöke, aki egy csütörtök esti televíziós vitaműsorban ennek a véleményáramlatnak a másik fő állítását összefoglalva azt mondta: Grass "antiszemita klisékkel operál" művében, és egyáltalán nem tiltakozik, hanem "jóváhagyólag tudomásul veszi", hogy verse alapján "antiszemita gondolattársítások" keletkeznek.

A német nyelvterület sajtója az utóbbi kilenc napon jelentős terjedelemben foglalkozott Grass versével. Felmerült az a vélemény is, hogy az ügy a jelentőségénél jóval nagyobb teret nyert, ami a sajtó működésmódjából következik. Erről írt Robert Menasse osztrák író, publicista, műfordító a News című osztrák hetilap internetes kiadásában szerdán.

Nagy balhé egy kis vers miatt

Menasse megjegyezte: Grass versét minden irodalmi hetilap visszadobta volna, minőségi problémákra hivatkozva, az igazi botrány így valójában az, hogy világszerte tekintélyes politikai lapok egész sora közölte az alkotást és kommentárok özöne jelent meg róla. Ez azt mutatja, hogy a vers körüli ügy valójában médiafelhajtás, csupán az történt, hogy "a sajtó kreált egy botrányt, aztán nekiállt beszámolni róla".

Ugyancsak jellemző vélemény, hogy Grass tévesen érvel, és fontos problémára mutat rá. Összekeveri a dolgokat, hiszen éppen hogy Irán fenyegeti Izraelt, azt pedig nem lehet kifogásolni, ha a zsidó állam a katonai erejének növelésével reagál Teherán agresszív politikájára. Ugyanakkor Grass verse fontos kérdést vet fel; azt, hogy miként kellene Németországnak viszonyulni a mindenkori izraeli vezetés politikájához.

Ezt az álláspontot fejtette ki többek között Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszter. A politikus a Der Spiegel című német hetilap internetes kiadásában csütörtökön megjelent interjúban elmondta: különbséget kell tenni Izrael állam és az izraeli kormány között.

Ez a németek számára nem könnyű, de mégis "el kell kezdeni", mert Németország az izraeli államnak tartozik szolidaritással, nem pedig a kormánynak, és egyedül Németország van abban a helyzetben, hogy új irányba terelje az EU közel-keleti politikáját - hangsúlyozta a luxemburgi külügyminiszter.

Asselborn az egyetlen vezető európai politikus, aki érdemben megszólalt a vitában.

Csak a második vonal

Németországban is csak a második vonal vett részt eddig a diskurzusban, és magára a vers tartalmára szinte alig tértek ki. A politikusok jellemzően az izraeli reakcióval foglalkoztak, a többség túlzásnak nevezte Grass kitiltását a zsidó államból.

A leginkább feltűnő a nagyobbik kormányzó erő, a konzervatív CDU/CSU pártszövetség hallgatása. Eddig csupán a CDU ifjúsági szervezetének (JU) elnöke, Philipp Missfelder szólalt meg az ügyben. Ő érthetőnek nevezte az izraeli reakciót, hangsúlyozva, hogy a zsidó államot a "létében fenyegetik". Hozzátette: Grassnak bocsánatot kellene kérni Izraeltől verse miatt.

Időközben mintha maga a 84 éves szerző is módosított volna véleményén: Grass csütörtökön reagált arra, hogy kitiltották Izraelből, és a Süddeutsche Zeitungban megjelent kommentárjában az egy héttel korábban publikált verssel ellentétben nem Izrael államot, hanem az izraeli kormányt bírálta. Egyebek között azt írta, hogy az izraeli vezetés az ellenőrizetlen nukleáris arzenáljával mindentől független hatalomnak gondolja magát, és "leperegnek róla a figyelmeztetések".
Forrás: MTI/HírExtra