A legteljesebb csillagtérkép
A korábbiaknál csaknem ezerszer több csillag térbeli helyzetét és mozgását ismerhetik meg a kutatók, minden eddiginél pontosabb háromdimenziós térkép készülhet a Tejútrendszerről.2018. április 25. valódi ünnepnap volt a csillagászok számára: elkészült az Európai Űrügynökség (ESA) Gaia űrtávcsövének első 22 hónapjából származó mérések feldolgozása, és a korábbiaknál nagyságrendekkel nagyobb csillagadatbázis szakadt a kutatók nyakába. A Gaia 2014 óta méri galaxisunk csillagainak térbeli helyzetét és mozgását. Elsőként 2016 szeptemberében hallatott magáról, amikor az ESA szakemberei nagyjából kétmillió csillag adatait osztották meg a tudományos közösséggel. Már ebből az adathalmazból is kaphattunk valamiféle képet galaxisunk térbeli szerkezetéről, és rengeteg tudományos publikáció született adatainak felhasználásával.
Ehhez képest most, a második alkalommal a következő adatok váltak elérhetővé:
- csaknem 1,7 milliárd csillag térbeli helyzete,
- közülük több mint 1,3 milliárd csillag sajátmozgása,
- 161 millió csillag felszíni hőmérséklete,
- 77 millió csillag átmérője és fényteljesítménye,
- 7 millió csillag látóirányú (vagyis az űrtávcsőtől távolodó vagy hozzá közeledő) mozgása.
Soha eddig a csillagászatban nem létezett ekkora adatbázis. Ez az asztronómiai kicsesbánya pedig lehetővé teszi, hogy
- a kutatók elkészítsék a Tejútrendszer minden korábbinál pontosabb háromdimenziós térképét;
- a 7 millió csillag látóirányú mozgásadatainak birtokában, ha korlátozott mértékben is, de következtethetnek a galaxisunkban bekövetkező dinamikai változásokra;
- a csillagok hőmérsékletének és fényteljesítményének ismerete pedig az asztrofizikai következtetések levonásához elengedhetetlen.
A rengeteg csillag közül több mint félmillió csillag fényessége változónak bizonyult – ezek bizonyos típusainak adatelemzésében az MTA CSFK Csillagászati Intézete több kutatója is részt vesz. A csillagok hirtelen, átmeneti fényességváltozása külön izgalmas lehetőségeket tartogat a Csillagászati Intézet egyik kutatócsoportja számára.
Ezeket az észleléseket ugyanis a Gaia kivételes módon két nagy adatközlés között is rendszeresen nyilvánosságra hozza. A magyar kutatók pedig közülük is a fiatal csillagok kitöréseit követik nyomon, továbbá azt is vizsgálják, hogy miként lehetne minél nagyobb számban megtalálni a kitörésre hajlamos fiatal csillagokat a Gaia ritkábban végzett fényességmérései alapján.
A most nyilvánosságra hozott adatbázis részeként megtudhatjuk továbbá több mint 14 000 naprendszerbeli kisbolygó helyzetét valamennyi megfigyelés időpontjával együtt. Ezek az adatok lehetővé teszik e kisbolygók pályájának eddiginél pontosabb meghatározását.
A következő adatkibocsátásra ismét nagyjából két évet kell várni. Akkor már a kettőscsillagokkal kapcsolatos fontos adatok is elérhetővé válnak.
Az űrtávcső működésének technikai hátteréről, történetéről és a kutatási eredményekről bővebben az mta.hu cikke számol be, mely itt érhető el:
Ezeket az észleléseket ugyanis a Gaia kivételes módon két nagy adatközlés között is rendszeresen nyilvánosságra hozza. A magyar kutatók pedig közülük is a fiatal csillagok kitöréseit követik nyomon, továbbá azt is vizsgálják, hogy miként lehetne minél nagyobb számban megtalálni a kitörésre hajlamos fiatal csillagokat a Gaia ritkábban végzett fényességmérései alapján.
A most nyilvánosságra hozott adatbázis részeként megtudhatjuk továbbá több mint 14 000 naprendszerbeli kisbolygó helyzetét valamennyi megfigyelés időpontjával együtt. Ezek az adatok lehetővé teszik e kisbolygók pályájának eddiginél pontosabb meghatározását.
A következő adatkibocsátásra ismét nagyjából két évet kell várni. Akkor már a kettőscsillagokkal kapcsolatos fontos adatok is elérhetővé válnak.
Az űrtávcső működésének technikai hátteréről, történetéről és a kutatási eredményekről bővebben az mta.hu cikke számol be, mely itt érhető el:
Forrás: MTI