A velencei karneválok maskarás felvonulására az egyházi értelmezést kívánják ráerőltetni egyesek – karnevale: hús, isten veled -, azonban mivel a környék rendelkezik i.e. IV. századi múlttal, így valószínűbb a „Napisten újból jön” jelentés. A skandináv farsang eredetileg egy háromnapos ünnep, amely farsang-vasárnappal kezdõdik és a ”kék-hétfõ”-vel (ekkor a templomok kékkel voltak díszítve) folytatódik, amit befejezésül a ”húsos-kedd” követ. A böjt szerdán, helyesebben hamvazószerdán veszi kezdetét, amikor a templomban hamuval egy keresztet rajzoltak a hívek a homlokukra, amit a vallási hagyomány szerint nem szabadott lemosni egészen nagycsütörtökig. A belgiumi Binoche-ban a három napos ünnepen táncversenyt tartanak a felvonuló csapatok, majd maskarás felvonulással ünnepelik a győztest. Az ünnep utolsó napján pedig a főtéren a derék polgárok eltáncolják a „barátság táncát”. Malmedy-ben viszont legvégül a bohócégetés szertartása zárja az ünnepet. A hollandoknál mindenféle rikító színű ruhába öltöznek a népek, vagy csak egy elképesztő színorgiájú tollakkal ékes kalapot vesznek fel, jelezvén az ünnepi hangulatot. Ha közben munkanap is beesik, nem gond, ők akkor sem veszik le a hacukákat! Na ja, buli van!
Ne feledjük, sok bajt megelõzhetünk, ha a farsangi evés-ivás, bálozás, bolondozás közben azt is megfontoljuk, amit a népi bölcsesség a farsanghoz társított: "Minden farsangnak van böjtje". Szóval csak módjával…
Az előzményekhez
Az ókori rómaiak a szaturnáliákon a szeretetet, a rabszolgák iránti jóságot és az ajándékozást is szem előtt tartották. Mithrásznak, a fény istenének a személyét a télen meghaló és december 25. napja körül újra feltámadó Nappal azonosították. Így a december 25-ére esõ ünnepnap a Legyõzhetetlen Nap születésnapjának az ünnepe volt, aki a hagyomány szerint egy barlangistállóban született és születésekor pásztorok és állatok vették körül (nédda, mint Jézus!!!) Most már tudjuk, hogy a karácsonyi ünnep két elembõl tevõdik össze. Az egyik az õsi, természeti: az újév ünneplése, az újjászületés, a tavasz közeledése felett érzett öröm. Ezt a régi ünnepet a kereszténység a saját ünnepei közé fogadta, de jelentését megváltoztatta, földöntúli elemekkel gazdagította. Így az ünnep továbbra is a születés ünnepe maradt, de Isten fiának, a Megváltónak a születésnapja.
A halottakról 
A rómaiak és a Kaukázus környéki oszétok kultikus hagyományaiban egyaránt meglévő szokás, hogy mindkét nép ekkor emlékezett meg halottairól. Az oszétok komahcen-nek nevezik ezt az idõszakot, ami megfelelhet a magyar komázás szavunknak: még a messzire szakadt rokonok is meglátogatták egymást, hogy közösen emlékezzenek a nagycsalád közös halottaira. A fonók, bálok, farsangi felvonulások álarcai, maskarái, maszkái a halottakra való emlékezéssel függenek össze. "A maszkba öltözött játékosok az õsök … mitikus képviselõi" - írja a debreceni Újváry Zoltán néprajz professzor - s részben a gonosz, rontó szellemek elriasztására, megtévesztésére szolgáltak, részben a termékenységet biztosították.
