A galvániszap késedelmes elszállítása, és egyáltalán a csepeli tárolása okozott-e kimutatható környezeti károsodást?

A csepeli ivóvíz-kivételi kutak hozzávetőleg 3-5 kilométerre vannak innen, vagyis amíg nem viszik el az összes galvánt, folyamatos a potenciális veszély. Ráadásul mind a két helyszínen bizonyos mélységig a talaj és a talajvíz is szennyezett már. S mivel most tél van, sok csapadékkal, nem a kiporzás általi levegőszennyezés domináns, hanem a hólé révén a talajba történő beszivárgás. Tehát a teljes elszállításig, megtisztításig fenn fog állni az ivóvízszennyezés veszélye. Továbbá fontos tudni, hogy a galvániszap bizonyos százalékban vizet is tartalmaz, és ennek leválasztása pedig újabb visszaélésekre adhat lehetőséget.



Mikre gondol?

A galvániszapot víztelenítésre Szolnokra szállítják tudtommal. Nem mindegy azonban, hogy a vizet is felszámolják-e veszélyes hulladéknak a lerakott galvánnal együtt. Mondok egy példát! Ha egy tonnát elviszek Csepelről Szolnokra, majd azt állítom, hogy egy tonna galvánt le is raktam Dunaújvárosban a Terszol veszélyeshulladék-lerakójába, akkor csaltam. Hiszen Szolnokon kivettem belőle mondjuk 30 százaléknyi vizet, de úgy számolom végül el, mintha egy tonna galvánt pakoltam volna le. Ebben az esetben is hunyó lehet a műszaki ellenőr, akinek pedig pontosan tudnia kell, hogy mekkora menyiségből mennyi vizet lehet kinyerni. Ez megint arra példa, hogy miként lehet a megszerzett pályázati pénzből a költségeket csökkentve növelni a hasznot.

Dunaújvárosban hová kerül a Szolnokról hozott veszélyes anyag?

A Terszol veszélyeshulladék-lerakójába, aminek rendben vannak a papírja, hiszen a székesfehérvári hatóság, a haverok, kiadták azokat. Mégis szar van a palacsintában, hiszen a lerakó alatt nincs záró agyagréteg. Ezt onnan lehet tudni, hogy a lerakó régen a dunaújvárosi vasműveknek volt a salakanyag-tárolója. Kazettákat, nagy medencéket alakítottak ki, és abba nyomták bele a salakot. Ezek talapzata azonban nem a természetesen szigetelő agyag, hanem, ahogy a geológiai felmérésekből kiderült, lösz. Kérdés az is, hogy van-e egyáltalán olyan mesterséges szigetelősor, amit veszélyes hulladékok esetében mind a hazai, mind az uniós előírások megkövetelnek. További rossz hír, hogy ez a papíron rendben lévő lerakó mindössze pár száz méterre van a Dunától. Ilyen komoly vízfolyás mellé nem is lehetett volna veszélyeshulladék-lerakót létesíteni, hiszen bármikor bekövetkezhet egy partszakadás, és akkor a vízbe kerül az egész!



Ezek ismeretében ön mit vár el a Környezetvédelmi Minisztériumtól, minek kellene történnie?

Elsősorban Fodor Gábor úrtól várom el azt, hogy vizsgáltassa ki a tender kiírásának és a döntéshozatalnak a körülményeit. Ezt egyébként egy sajtótájékoztatón megígérte a miniszter úr, ott voltam mellette. Máig nem történt semmi. Fontos lenne kideríteni azt is, hogy a minisztérium munkatársai tudatlanságból vagy készakarva írtak ki rossz mennyiséget a tenderben. Vizsgálják meg a műszaki ellenőrök tevékenységét, és azt is, hogy miként kaphatott engedélyt a Terszol egy Duna-menti lerakó építésére!

Mikorra történhet meg a csepeli iszapmaradék végeleges elszállítása?

A hátramaradt, állítólagosan 4-500 tonna elszállítása az év végéig befejeződhet, a terület kármentesítése pedig újabb fél évet vehet igénybe. Számomra viszont elfogadhatatlan, hogy a tereprendezés, és az elszállítás ilyen mutyigyanúsan történik Már lelki szemeim előtt látom a döntést, hogy ez a cég elvitt 1200 tonnányi iszaptömeget, hadd csinálja már ő a terület mentesítését is. Hozzáteszem, itt is lehetőség nyílik majd egy kis játékra: nem tudni, 20.000 vagy csak 8.500 tonna földet kell elszállítani? Ki fogja ezt ellenőrizni? Majd a minisztérium megfelelő szakértői, persze...