A gigantikus tartály egy kiaknázott földgázmező. A porózus kőzet szivacsként szívja magába a szén-dioxidot, egy közeli erőmű melléktermékét, amelyet folyékony halmazállapotban pumpálnak a föld alá az eredetileg földgázkitermelés céljából fúrt kutakon keresztül.
A Melbourne-től nyugatra fekvő telepet évekig tartó előkészület után szerdán helyezték üzembe. A tartály űrtartama 110 ezer 231 tonna és a szakértők szerint korlátlan ideig képes fogságban tartani az üvegházhatású gázt.
A déli féltekén ez az első projekt, amelyben az úgynevezett geoszekvesztrációs eljárást alkalmazzák a szén-dioxid megkötésére. A telep működését szigorúan felügyelik, hogy azonnal észleljék az esetleges szivárgást vagy egyéb problémákat. "Az egész világon nincs még egy ilyen alapos monitoringrendszer a mesterségesen tárolt szén-dioxid ellenőrzésére" - nyilatkozott Peter Cook főmérnök.
A kormányzat és az Ausztráliában igen erős szénipari lobbi támogatását élvező vállalkozás azt hivatott demonstrálni, hogy a geoszekvesztráció a globális felmelegedés fékezésének életképes és biztonságos módja.
Környezetvédők látszatcselekvésnek minősítik a programot. Szerintük a drága és vitatott technológia erőltetése helyett nagyszabású emissziócsökkentésre van szükség. "Ez a projekt nem más, mint kormányzati pénzből finanszírozott reklám a széniparnak" - nyilatkozott Christine Milne, az ellenzéki Zöld Párt szenátora.