Isztambul Párizsban

A görög és római istenek fehér márványszobrai, a középkori keresztény ikonok, a hatalmas vörös ottomán sátor önnön szépségükön túl felhívják a figyelmet a Boszporusz két partján fekvő város multikulturális örökségére is abban a Franciaországban, amely mélységes kétellyel fogadja Törökország európai aspirációit.

14 európai ország, Katar és Törökország múzeumainak mintegy 300 műkincsét kétévi munkával gyűjtötték össze a kurátorok a párizsi Grand Palais Bizánctól Isztambulig című kiállításához. A török múzeumok néhány darabja ezúttal először hagyja el az országot.
A halvány vöröses fényben fürdő kiállítás a „soknevű város” - Bizánc, Konstantinápoly, Isztambul – 8000 évén kalauzol végig, különleges, Európát és Ázsiát összekötő szerepére koncentrálva, arra, hogy ez a város „két kontinens kikötője”.

Az októberben Nicolas Sarkozy francia és Abdullah Gül török elnök által megnyitott kiállítás „Törökország évének” központi rendezvénye – a legjelentősebb nem kevesebb mint 400 török vonatkozású kulturális esemény közül, amely mind közelebb akarja hozni a franciákhoz ezt az országot.

„Isztambul mindig multikulturális város volt, sok különböző nyelvvel, etnikummal és vallással” – hangsúlyozza Nazan Olcer, a város Sakip Sanci nevű múzeumának igazgatónője, a kiállítás kurátora. Az AP-nek nyilatkozva hozzáfűzte: „Meg akartuk mutatni a város színes arculatát is. Minden előítéletet persze aligha lehet egyetlen kiállítással megváltoztatni, de mi ablakot szeretnénk nyitni a látogató számára, el szeretnénk érni, hogy másként tekintsen ránk”.

Olcer már sok török témájú nemzetközi kiállítás rendezésében működött közre, egyesek az ottomán művészetre koncentráltak, mások a török művészet különböző korszakaira, vagy éppen a török történelem valamelyik periódusára. Az, hogy ezúttal több évezredre terjesztették ki az időívet, lehetőséget nyújt a látogatónak arra, hogy képet alkosson magának a várost formáló különböző kultúrákról, illetve a településnek a keresztény Bizánc és a muzulmán Ottomán birodalom fővárosaként betöltött szerepéről.

„Mindenki szereti leegyszerűsíteni a dolgokat. Ha Bizánc keresztény főváros volt, akkor azt mondjuk, csak az volt. Akkor viszont a török hódítás, Bizánc bukása után egyszerre iszlám fővárossá vált. Nem, nem így történt, Isztambul mindig multikulturális volt” – mondta a kurátornő.

A látogató először neolitikus tárgyakat láthat, majd a Kr. e. VIII. századból származó görög Héraklész márványportré pillant rá, emlékeztetve a város klasszikus örökségére. Mellette Constantinus római császár látható, aki a IV. században Byzantiumot a keleti keresztény birodalom fővárosává tette. Drágakövekkel díszített aranyozott ikonok és keresztek emlékeztetnek Konstantinápoly hosszú keresztény múltjára.

Külön részt szenteltek II. Mohamednek, aki alig volt 21 éves, amikor 1453-ban elfoglalta Konstantinápolyt és véget vetett a bizánci uralomnak. Láthatók gyermekkori, arab betűkkel írt török nyelvű feljegyzései és kiállítottak egy levelet is, amelyben Velencéből isztambuli látogatásra invitálta Giovanni Bellini olasz festőt. Ugyanott mutatják be Homérosz Iliászának egy XIII. századi görög nyelvű másolatát – annak illusztrációjaként, hogy a görög egyike volt a II. Mohamed által elsajátított hét nyelvnek.

Olasz festők is megörökítették II. Mohamedet, akárcsak utódait, köztük Szulejmánt – a képek illusztrálják azt, hogy Európát lenyűgözte a Kelet. Örmény, zsidó és görög feliratú sírkövek dokumentálják a város etnikai változatosságát, egy 2004-ben feltárt régi bizánci kikötő tárgyai az archeológiai kutatás folyamatosságát, egy különterem diavetítése pedig Isztambul mai arculatát mutatja.

A kiállítás január 25-ig tekinthető meg a párizsi Grand Palais termeiben.