Ön ideális fejlődés esetén milyennek álmodja meg a fővárost húsz év múlva?

Én Budapestet egy olyan nagyvárosnak látom, ami ráfordul a Dunára. Vagyis a mai elszakadás helyett a főváros lakossága számára megnyílik a Duna-part élettel, közterületekkel, korzókkal, parkokkal. Azt álmodom, hogy Budapest közterületei – ahol mindennapjainkat éljük – megújulnak, és sokkal inkább az emberek számára nyújtanak teret, mint a parkoló autók és gépkocsiforgalom számára.

Emellett természetesen fontos, hogy a város működőképes maradjon, tehát a közutak illetve közterületek hierarchiájában legyen egy struktúra, ahol az autók közlekednek, és egy, ahol az emberi élettér van középpontban. Úgy gondolom, még húsz éven belül összeáll Budapestnek az a zöldhálózata, ami most még elszakítottan létezik. Ez egyébként a városi élettér, életmód kérdéséhez kapcsolódik. Magyarul a városban az utcák, terek, parkok rendszerében az emberek szeretnek majd élni, sétálni.

Közbeszéd tárgya ma Budapesten a sétálóutcásítás. A főváros jövője a sétálóutcáké lenne?

Budapest Szíve programunk pont erről szól, vagyis hogy a közterületekről az átmenő forgalmat és a mérhetetlen sok parkoló autót mentesítsük. Mélygarázsokat építünk: a Kossuth téren, a József nádor téren és a Városháza tömb területén is mélygarázs épül. Ezzel nem a helyi parkoló autókat kívánjuk elűzni és ellehetetleníteni, csupán ezt mind szint alá helyezni.

A „sétálóutca” megfogalmazás egyébként nem egészen pontos, hiszen ezek vegyes utak. A kerékpárosok, gyalogosok és autósok mind megkapják a saját helyüket, utóbbiak közül viszont csak azok, akik helybe jönnek, itt laknak, itt dolgoznak vagy itt vásárolnak. De azok, akik ezt a területet áthaladásra használják – tehát például Kőbányától Rózsadombra szeretnének menni –, ne a belvároson keresztül haladjanak.

Ezáltal lehetővé válik, hogy az egész belső tér arculata teljesen megváltozzon, és olyan élettér jöjjön létre, mint amilyen például a Ráday utca vagy a Liszt Ferenc tér – az egész főváros belső területére nézve egy színvonalasan kialakított terület fákkal, kiülős helyekkel, padokkal és kerékpártárolókkal.

A politikai helyzet most elég bizonytalan. Mennyiben befolyásolhatja egy esetlegesen bekövetkező kormányváltás, hogy mindezek megvalósuljanak?

Úgy vélem, hogy az általunk előkészített és jelenleg is futó projektek mindenki számára fontosak és kívánatosak. Olyan terveken dolgozunk, amelyek megvalósulása politikától függetlenül összvárosi érdek. Véleményem szerint egy országos turisztikai célterület, mint a belváros és a helyi lakosságot kiszolgáló program politikamentesen meg tud valósulni. Ugyanígy, a hidak megújítása, egy Duna-menti partrendezés vagy a városi lakók és a víz kapcsolatának a megoldása mindenki számára fontos kérdések.

Önnek mi a szívügye?

Ezt nagyon nehéz megmondani. Én a Dunát mondanám egy szívügyemnek és – bár ez nagyon szlogenszerűen hangzik – Budapest fenntarthatóságát. Úgy fejlesszük a várost, hogy az egy kedvezőbb használatot biztosítson a városlakóknak, és mindezt hosszabb távon fenntarthatón, működtethetően. Fontosnak tartom, hogy mindezeket a programokat együtt csináljuk a lakossággal, a civil szervezetekkel, hiszen a felülről jövő nagy projektek csak úgy biztosíthatók, hogyha már a kezdet kezdetétől az alulról jövő kezdeményezések is támogatják, befogadják, magukénak érzik ezeket.

Hogyan biztosítják annak a lehetőségét, hogy a budapesti civil lakosság is beleszólhasson a budapesti városkép alakulásába?

Mi minden szinten megpróbáljuk. Nyilván egy fővárosi szabályozási keretterv-készítés során az építési törvény is előírja, de mi úgy gondoljuk, hogy a civileknek legyen lehetőségük, hogy ezt véleményezzék, és már a kezdet kezdetén az ő javaslataik alapján kerüljenek ezek a tervek továbbfejlesztésre. Emellett a főváros cége, a Studio Metropolitana sok hasonló kezdeményezést folytat. Említhetném akár a Futurbia programot, ami a város jövőjéről szóló párbeszéd vagy az Urbitális Majálist, ami a tavaszi időszakban a lakosságot megmozgató, a városfejlesztésről a véleményüket kérő rendezvénysorozat.

De itt van a mostanában Rákóczi úton megrendezett nyílt nap, amiben mindenki, a helyi lakostól kezdve a szervezeteken keresztül a tulajdonosokig, gazdasági cégekig bele tudja adni a saját elgondolását. Hasonlóan ezekhez, a Duna-program előkészítésénél is egy ilyen szervezeti rendszert ajánlunk. Hogy ne zárt ajtók mögött, szakértői tanulmány alapján kerüljenek megfogalmazásra a tervek, hanem a kerületek, a főváros, az állam, a szakmai civil szervezetek és lakossági fórumok keretében, lényegében az érintettek teljes spektruma meg tudja fogalmazni az elvárásait a programmal kapcsolatban.

Természetesen utána ennek a szintetizált, összefogott eredményét a Fővárosi Közgyűlés kell, hogy elfogadja. Tehát azt gondolom, hogy ebben a folyamatban mind a városon belüli előkészítési folyamatok, mind a város által erre a témára létrehozott Studio Metropolitana révén az elmúlt két évben sokkal erősebbek lettünk, mint a korábbi időszakban.